Szerintetek van okunk feltételezni, hogy létezik objektív valóság, ha az univerzumot a korlátozott képességű érzékszerveivel érzékelő intelligens megfigyelők (pl mi emberek) elkerülhetetlenül szubjektívek?

A tudományos módszertan éppen azért nagyszerű, mert megpróbálja kizárni az emberi szubjektivitást. Amikor az objektív valóságról elméleteket és előrejelzéseket készítünk, aztán műszerekkel valóban azt tapasztaljuk, azt nehéz a szubjektivitás számlájára írni.

A megfigyelés pedig nem feltétele a az Univerzumnak. Abban az időben, mikor még nem volt élet, akkor is működött a természet, hiába nem látta senki. Ezt abból is tudhatjuk, hogy maga az élet is ezekből a korai eseményekből következik. Máskülönben paradoxonba futnánk.

Feltennék egy még morfondírozósabb kérdést:

Ha már a szubjektív felfogó- és érzékelőképességünk amúgy is csak bizonyos tűrésmezőn belül tudja megközelíteni az objektív valóságot, számomra fennáll a kérdés, hogy ezen tűrésmezőn belül hány párhuzamos objektív valóság létezik? Szubjektív információink alapján simán hihetjük, hogy ez egyetlenegy, de valójában lehet sok.

Lehet ezt tisztán filozófiai elmélkedésnek venni, de szerintem Heisenberg vagy Schrödinger alapján nem feltétlenül nélkülözi ez a valós alapot.

"Csak egy tudomány létezik, ami nélkülöz minden szubjektivitást: A matematika! :)"

Greg Egan Fényözön novellája szerint nem. :)

Kérdésedre egy kérdés: léteznek más megfigyelők? Létezik az univerzum?

Ha felismerted, hogy a belső univerzumod szubjektív (és ez nem csak az érzékszervek miatt van így), akkor ara is rájöhettél, hogy ezek a szavak: "univerzum" "megfigyelő" stb. szintén "szubjektív" módon létező fogalmakat jelölnek, mert minden, amit tudsz és tudhatsz, szubjektív. A belső és a külső univerzumod egy és ugyanaz.

Agyalj egy kicsit ezen, és rá fogsz jönni, hogy az értelmezéseddel van baj. Nem vagy jobban "bezárva" a fejedbe, mint eddig, és nem is tudsz jobban kibújni belőle.

Amikor azt mondod: "objektív valóság", valójában egy másik konstrukcióra gondolsz a saját szubjektív modelledben, amit úgy lehetne meghatározni, hogy valami, azonnal nem érzékelhető, de logikával kikövetkeztethető módon létező dolog.

"Illetve azt is kérdezhetném, hogy lenne e értelme az univerzum létezéséről vagy annak tulajdonságairól beszélni, ha nem léteznének benne öntudattal rendelkező intelligens megfigyelők, akik megfigyelhetnék azt? Mondhatjuk, hogy az öntudattal rendelkező megfigyelők adnak értelmet a dolgok létezésének pont azáltal, hogy van ki megfigyelje a dolgokat?"

Ez kaka, fából vaskarika, prófétálkodó sarlatánhoz illő okoskodás.

Miért ne léteznének ismeretlen dolgok, amikről senki nem tud? Milyen szüksége van egy ismeretlen dolognak egy megfigyelőre? A megfigyelővel az igény (a megfigyelő igénye, hogy felfogja a világot) is eltűnik.

Ez kérlek részrehajló énközpontúság: "a megérthetőség a legfőbb jó. Miért? Mert a megértés képessége NEKEM tulajdonságom, és én vagyok a legfontosabb, ÉN ÉN ÉN"

Az, hogy az élőnyek egy "modellt" hoznak magukban létre a világról, az az ő dolguk. Egy szikla tojik rá, hogy belekerült-e a legelésző gazella "modelljébe" vagy sem.