A fekete lyuk eseményhorizontja mögül csak a tehetetlen testek nem tudnak kijutni?
Ha jól tudom, a fénysebességgel, mint szökési sebességgel kijutni akaró tárgyakra vonatkozik az eseményhorizont. Tehát saját mozgási energiájából nem juthat ki semmi. És mi a helyzet, ha nem tehetetlen tömeg, hanem van tolóereje, vagy valamilyen külső erő hat rá? Például akár egy másik, mondjuk nagyobb fekete lyuk. A Földről is fel lehet szállni egész lassan is, ha van megfelelő tolóerő. (Az űrhajóknál ez nem gazdaságos, most csak elvileg.)
Még egy kérdés ezzel kapcsolatban:
A fénysebesség, mint szökési sebesség a szingularitástól való indulásra vonatkozik, vagy az eseményhorizont mögött 1 méterről sem lehet kijutni?
válasza:Az irreverzibilitás már feltétlenül dimenziótörést jelent akkor?
Lehet, hogy ez a gondolat csak fraktáldimenzió bevezetésével értelmes?
válasza:Várjálvárjál, van tört dimenzió nélküli megoldás is az irreverzibilitásra.
A benti térgörbület mértéke miatt a fény egyenes pályagörbéje nem mutathat kifelé, csak a végtelenül kis rádiuszú pályagörbe mutathat kifelé, arra meg tehetetlenséggel rendelkező dolog képtelen.
Na?
válasza: válasza:"A benti térgörbület mértéke miatt a fény egyenes pályagörbéje nem mutathat kifelé, csak a végtelenül kis rádiuszú pályagörbe mutathat kifelé, arra meg tehetetlenséggel rendelkező dolog képtelen."
Nem mondom, hogy értem, de megpróbálok okos lenni. :))
A végtelenül kis rádiuszú pályagörbe a szingularitás körüli térre értendő? De akkor befelé miért egyenes? Ha kétirányú a pálya, akkor a görbület befelé is akadályt jelent. Vagy ha befelé nem akadály, akkor nem értem, ez hogyan lesz egyirányú csak a geometria miatt.
A tehetetlenséggel (tömeggel?) rendelkező testek pedig követik a térgörbületet, annak mértékétől (gravitációtól) függően, tehát ez szerintem nem kizáró ok, hanem éppen hogy feltétel. Mármint hogy valamilyen jellegű tömeggel rendelkezzen a test.
Vagy valami ilyesmi... :)
válasza:A végtelenül kicsi rádiuszú pályasugár a szingularitáson BELÜL lenne értendő.
Ott minden véges rádiuszú pályasugár, pl. az egyenes is, visszahajlik önmagába, maga a görbült tér "csavarja" fel. Egy ezzel ellentétes "csavarodás" kéne, de végtelenül kicsi rádiusszal, hogy kifelé mutathasson.
Biztosan nem túl szabatos így. Ahhoz hasonlítanám, mint ahogy az abszolút fekete test elvi modelljében a visszaverődések maradnak mindenképpen belül, úgy itt a görbület.
Gyakorlatilag (mármint a hipotézisemben) nincs olyan pályavonal, ami kifelé járható, nem lehet olyat csinálni, hogy a bejövő pályavonal egy-az-egyben visszakövetése, mert a bevezető pályavonal kiterjedés nélküli pontba csavarodik, onnan nincs fix irány visszafelé, végtelen sok pályagörbéből is csak végtelenül kevés lehet kifelé mutató, ez meg a torzult téridő miatt már nem felel meg az elekromágneses hullám jellemzőinek, hiába volt foton előzőleg.
És ez a végtelenül kis mennyiségű, kifelé mutató pályagörbe lehet az a végtelenül kevés kijutó információ, amit a fekete lyuk párolgásának hívunk. A téridő-torzulás eredményeként ez már nem elektromágneses sugárzás, csak kvantuminformáció.
Mondom, meglehet, hogy ez egy állati alaptalan hipotézis.
válasza:A fenti teóriát követve azon filózom, hogy miben különbözik egy fekete lyuk mondjuk egy neutroncsillagtól. Mármint az rendben van, hogy az eseményhorizontja a felszín fölé kerül, és hogy a térfogata és sűrűsége szingularitásba visz. De mondjuk egy olyan tömeg, ami nem szinguláris, de olyan a sűrűsége, hogy az eseményhorizontja a felszín felett van, akkor ott hogyan néz ki a térgörbület a felszín közelében. Illetve hogy ez a geometriai irreverzibilitás hogyan alakul kisebb tömegek esetén, vagy mitől függ, hogy kialakul-e.
Ha jól gondolom, minden pontszerű tömeg körül végtelen rádiuszú lenne a tér, hiszen a fekete lyuk nem a tömegtől függ, hanem a tömeg-kiterjedés arányától, tehát a sűrűségtől. Ha egyenletesen növeljük egy tömeg sűrűségét, akkor elérünk egy pontot, ahol fekete lyukká válik akkor is, ha a térfogata még véges.
Próbálom általánosítani a teóriát minden tömegre, nem csak a szingularitásra. :)
válasza:"De mondjuk egy olyan tömeg, ami nem szinguláris, de olyan a sűrűsége, hogy az eseményhorizontja a felszín felett van, akkor ott hogyan néz ki a térgörbület a felszín közelében?"
Ebből a kérdésből nagyszerűen látszik, hogy nem érted a relativitáselmélet fogalomrendszerét. Az eseményhorizont azon pontok halmaza, amelyen a szökési sebesség eléri a fénysebességet. Ha egy kiterjedt, nem pontszerű tömeg ezen belül van, az azt alkotó részecskék közti gravitációs vonzás (értsd: téridő görbülete) olyan erős lesz, hogy mindenfajta ellenállást felülmúl és megsemmisíti magát az objektumot. Semmilyen jelenleg ismert anyagi forma nem képes ellenállni olyan "erőhatásonak", amelyek leküzdéséhez fénysebességnél nagyobb sebességre illetőleg hatásterjedésre lenne szükség. Ergo az objektumod szépen belezuhanna a szingularitásba. Legfeljebb az nem egy pontszerű szingularitás lesz, hanem mondjuk egy gyűrű, mint egy forgó fekete lyuk esetén. És innentől kezdve minden időszerű és fényszerű világvonal a szingularitásban fog végződni. Ahogy már írtam korábban, ez kb. olyan, mintha egy áthatolhatatlan erdőben minden turista útvonal az erdő ugyanazon pontja felé vinne. Sosem fogsz tudni eljutni máshova, csakis abba az egy pontba. Akármerre indulsz akármekkora realizálható sebességgel.
Keresgéltem infókat, és valóban azt találtam, hogy pl. egy neutroncsillag nem tud olyan kis méretű lenni, hogy az eseményhorizontja a felszín fölé érjen.
Viszont ez nem a relativitáselmélet miatt van, hanem részecskefizikai (kvantumfizikai) számításokból jön ki.
Pl.
> "Semmilyen jelenleg ismert anyagi forma nem képes ellenállni olyan "erőhatásonak", amelyek leküzdéséhez fénysebességnél nagyobb sebességre illetőleg hatásterjedésre lenne szükség."
Ebben a mondatban is szerintem erősen keveredik a relativitás és a kvantumfizika. Valóban van olyan mértékű gravitáció (térgörbület), aminek tömeggel rendelkező részecske mozgási energiájából adódóan nem tud ellenállni. És amennyire tudjuk, valóban nincsenek stabil részecskék egy szingularitásban, tehát ott a (Pauli-féle) kvantumnyomásnál is erősebb a gravitáció.
Csak az egyik kijelentéssel nem indokolható a másik.
De amúgy értem, amit írtál, és külön-külön nézve mind igaz. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!