Evolúciós szempontból nem tesznek rosszat az emberiségnek a modern gyógymódok?

Az, hogy az emberiség egy evolúciós nyomás időszakában van, nem feltétlenül rossz. Ne felejtsd el: az evolúció úgy működik, hogy a mutációk által megnövelt nagy változatosságot a populáción belül csökkentik a halálozások és a sikertelenebbül szaporodó egyedek. Ha a faj már változatosságát már eleve leszorítja több nyomásgyakorló forrás, annál nagyobb veszélyt jelent valamilyen újabb nyomás és annál kevésbé rugalmasan tud egy faj alkalmazkodni hozzá.

Mivel mi most nagy genetikai változatosságot élvezünk, ha holnap beütne egy katasztrófa, sokkal jobb esélyünk lenne, hogy a legeslegalkalmasabbak maradnak meg.

Más szóval, bár annak az esélye, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott ember ellenálló legyen valamilyen betegséggel szemben, feltehetőleg csökken, annak az esélye, hogy a teljes populációban legyen egy kellőképpen nagy magas ellenállású kiválasztható szaporodóképes csoport, jelentősen nő.

Nem a modern gyógymódok, hanem a ki nem próbált, elsietett módszerek okoznak problémát. Az ilyenekből sok van, mert a kutatás drága, a költségeket csak úgy lehet csökkenteni, ha "tudományos súlyunkkal" kijelentjük, hogy "ez a termék nem káros". Valójában pedig fogalmunk sincs erről, mert még nem fejeztük be a vizsgálatot.

Ezen túlmenően az káros, ha az ember egyoldalúan használ mesterséges szereket. Az aszpirin nem káros, de aha mértéktelenül szeded, káros. Az antibiotikum szükséges, de ha mindenre azt szedsz, ne csodálkozz, ha egy idő után a bacik győznek, te meg elpatkolsz.

Evolúciós (és minden más) szempontból a szélsőséges és tartós egyensúlytalanság káros, mert az természetellenes.

Hármaska, az evolúció nem így működik.

Bírom az ilyen "szakértőket..." -_-

(van, aki úgy szól hozzá, hogy egyáltalán tudja legalább az alapvető működését?)

A szelekció az szelekció, nincs olyan hogy "megszűnik", ha nem hagyod a "gyengéket" meghalni.

Mondok egy egyszerű példát: egy mozgássérült ember munkalehetőségei, társas kapcsolatai és gyerekvállalási lehetőségei erősen beszűkülnek. Ez ne lenne talán ugyanolyan szelektív hatás?

Butaság azt állítani, hogy a jobb egészség ne lenne továbbra is nagy előny. Nem áll eleve az orvostan és szociális ellátás olyan szinten se, hogy egy csettintéssel el lehetne intézni a legtöbb betegséget. De még ha ott is tartanánk, hogy az emberiség 99%-a mondjuk be van oltva valamilyen betegség ellen, ez nem jelenti feltétlenül az ellenállás megszűnését

Lehetne szidni a modern társadalmat a buták logikája alapon: az, hogy állatokat és növényeket nemesítettünk, technológiát hoztunk létre stb., nem tesz-e rosszat a génállományunknak? Mégis: aligha van, aki azt javasolná, hogy térjünk vissza a kőkori életmódhoz, ahol a szelekció olyan szempontok alapján történne, mint mondjuk a gyors futás vagy az éles fog. A mi részünkről az ilyen dolgok, mint a gyógyászat, egy sikeresebb evolúciós stratégia. Ha mondjuk az ember ellenállóképessége csökkenne, de az intelligenciája és a segítőkészsége nőne, akkor az általános stratégia még mindig hatékonyabb.

Nagyon fontos leszögezni, hogy az evolúció nem egy "jótékony" dolog, pláne nem olyan, ami csak a pozitív irányba visz minket. Az evolúció csak reagál valami környezeti nyomásra. A legtöbb nemesített növény például életképtelen, ami a vadonban való túlélést jelentené, de mint faj, ami túlél és szaporodik, rendkívül sikeresek. Esetükben ők minket használnak tutajul, hogy magukat elterjesszék. És mivel ilyen hatalmas számban és változatosságban léteznek, szerintem jó esélyük lenne, ha mi eltűnnénk, hogy több specializált fajtájuk fennmarad - esetleg jobb is, mint némelyik vadon élő faj, ami csak kis számú populációban kis változatosságban létezik ma.

Igazából az például, hogy sok betegséget képesek vagyunk diagnosztizálni, megint csak egy pozitív szelekciós hatás. Aki tudja, hogy örökölhető betegségben szenved, kisebb eséllyel vállal gyereket. Ez pl. olyan szelekciós hatás, ami eleve korábban nem is létezett. Amíg az emberek nem érték meg a 40 éves kort se, addig az időskori betegségek eleve nem voltak szempont. Most már ezekről is tudunk, és ez is egy pozitív irányba visz minket.

De, segítik. Ha még egymillió évig így folytatnánk, akkor érzékelhetően feldúsulnának a hibás gének. Az evolúció nem pár éves távlatokban működik, a modern világ viszont igen.

Amúgy amint megjelenik a genetikailag tervezhető ember, és ez a legpesszimistább becslések szerintem sem több pár száz évnél, az evolúció számunkra értelmét veszti. Szóval ha a mostani állapotokat befagyasztanánk évmilliókra, akkor lehetne jelentősen negatív hatása a dolognak. De nem tudjuk befagyasztani az emberiséget egy állapotba egy évre sem, nemhogy ilyen hosszú időre.

Szerintem elég kevés olyan gyógymód van, ami hozzásegít egy genetikai hibás egyént ahhoz, hogy szaporodjon és tovább örökíthesse a génjeit, ha amúgy arra nem volna képes. Kivéve, ha a genetikai hiba maga a szaporodásképtelenség, de a szaporodásképtelenség sem feltétlenül csak genetikailag átörökített tulajdonság, sokkal inkább környezeti okai lehetnek. Tehát a meddőségi kezeléseknek szerintem olyan nagy hatásuk nincs az emberiség genetikai állományának minőségére.

A modern gyógymódok pedig, ahogy előttem írták, inkább gyakran abban az életszakaszban vetendőek be, mikor már az egyén már utódokat nemzett, esetleg már nem is szaporodóképes. Tehát ha valóban hibás génjei vannak, azokat már átörökítette.

Az örökletes betegségek feltérképezése inkább segít kiküszöbölni a génhibákat, és az adott egyén eldöntheti, hogy ennek tudatában belekezd-e az utódnemzésbe. Sőt, mondjuk mesterséges megtermékenyítéssel esetleg ki lehet választani olyan embriókat, amik nem örökölték az adott tulajdonságot.

Jobban féltem a következő generációkat a globális felmelegedéstől, minthogy genetikai korcsok leszünk.