Az agy melyik területén keletkeznek a gondolatok?

#11.

Ha viszonylag gyakran olvastad ennek a LastOne.Left-nek a hozzászólásait, akkor talán emlékszel arra, hogy bárminemű hiány érzete mindössze egy makacs illúzió, amit a téves énnel való azonosulás okoz. Illetve, ha jók az információim, akkor a szóban forgó figura azt is mondta, hogy soha nem a személye a lényeg, hanem inkább a mondanivalója. :)

Hajrá.

Sziasztok.

Igazság szerint nem véletlenül linkeltem be azt a kérdést az előző oldalon, ugyanis ha abból az elméletből indítjuk a következtetést, ami a linkelt kérdés alatt van némi nemileg kifejtve, akkor arra jutunk, hogy az agy végső soron tényleg egy amolyan átjátszó eszköz, méghozzá az emberi elmének, mert hogy ha egy Egyetemes Elmét teszünk meg az eredendő létezőnek, és azt mondjuk, hogy a materiálisnak nevezett világ ez az eredendő Elme koncentrált Gondolata, akkor az is kiderül, hogy individuális elméinknek a világérzet belülről vetül, és az öt érzékszervünk és az agy feldolgozóképességének segítségével tapasztaljuk a "kézzelfoghatót", illetve, amikor gondolkodunk, akkor a gondolkodásunk hatására az agy bizonyos területei aktiválódnak, és bármilyen akartunk szándékunk fizikailag megnyilvánul például mozgás formájában (szándékom, hogy felemelem a kezem, a "háttérből" megérkezik az információ az agyba, és az agy közli a kézzel, hogy emelődjön fel). Vagy akár az emlékezést is idesorolhatjuk, hiszen amikor valamit a memóriánkból idézünk fel, akkor is egy bizonyos, a memóriáért felelős agyi terület aktivizálódik, nyilván ha sérül ez a terület, akkor az átjátszás nem működik.

S mivel az emberi elme szorosan kapcsolódik a testhez, ezért ha piszkáljuk a testet, az nyilván kihat az elmére (viselkedés), de persze ez fordítva is igaz.

Az a megfigyelés pedig, amit a kérdező említ, az gyakorlatilag a hétköznapi "én" érzet felülbírálása, s nem mellesleg ez a hétköznapi "én" érzet egy téves azonosulás eredménye, ugyanis ha figyelmesen elolvastuk a linkelt kérdésben leírtakat, akkor láthatjuk, hogy minőségileg az emberi individuum azonos az eredendő Elmével, csak hát a fizikai tapasztalat egy apró tévedésbe ringatja, mely tévedés során egy hamis énképet hoz létre, és azzal azonosítja magát, de mint ahogy a kérdező leírta, ezt a hamis énképet felül lehet bírálni, meg lehet figyelni.

Tehát az eredeti megfigyelés az az eredendő Elme szintjén honol, s ahogyan ez az Elme manifesztálja a fizikai objektumokat, akkor ezen objektumok mögé Magát teszi be, mint tapasztalót, látszólag felosztódva (az ember esetében ez az individuális elme), és az embernél egy téves azonosulás során egy hamis énkép alakul ki, melyet egyes tanításokban egonak neveznek, de végső soron ez a személyi tudat a pszichológiában, ha jól tudom.

Nagyon sok érdekes, de elrettentő filozófiai okfejtéseket látok. Csak ezekkel az a probléma, hogy rendszerint elveti a materiális tudomány eredményeit és tisztán filozófiai következtetéssel próbál eljutni az általa vélt igazsághoz. Mint ahogyan rendszerint a vallástudmány, amiből teljességgel hiányzik a materiális világ tapasztalati tudomásulvétele. Ezért aztán szinte folyamatosan új és új, tényekkel alá nem támasztható elméleteket állítanak fel. Ebből adódik, hogy filozófusokra mindig szükség van, amíg csak vannak akiket meg lehet győzni az elvont gondolatok mindenhatóságáról. Mintha tudomásul sem vennék a tapasztalati tényeket.

Azon elmélkedni pedig, hogy egyáltalán hol keletkeznek a gondolatok olyan, mintha azon elmélkednénk, hogy a Föld lapos, vagy gömbölyű. Elképesztő, hogy még mindig vannak olyanok, akiknek a kérdés felvetése egyáltalán téma. De Van akinek még a Darwini fajelmélet sem jutott el a tudatukig, vannak akik úgy értékelik, hogy "az ember nem a majmoktól származik", pedig hát ezt senki nem állította, csupán azt, hogy az ember kialakulása egy evolúciós fejlődés eredménye, amiben a különböző jelenleg a Földön fellelhető élőlények a pillanatnyi evolúciós fejlődés eredményei.

Ez a fejlődés különböző elágazások felé ment el ebben az ember jutott legtávolabb az eredeti őseitől, az egysejtűektől. Egészen addig, amíg - mint az élelmiszer lánc csúcsa, a legnagyobb és legeredményesebb ragadozó, - ki nem írtja a saját létszükségletéhez nem feltétlenül hasznos élőlényeket.

#16.

Igen, igazad van, tényleg sok az olyan vallási és filozófiai megfogalmazás, ami fittyet sem hány a jelenlegi természettudomány eredményeire, mondhatni tagadja azokat. De az általam felhozott szösszenet, hála Istennek, nem esik bele ebbe a hibába, csak szimplán egyszerűen egy olyan dolgot magyaráz, amire valljuk be a természettudomány most még nem képes, illetve mindaddig nem is lesz, amíg csak és kizárólag az "anyagban" keres.

Kedves A.Anna. :)

Egyem a hó lelked...hát mondtam, hogy soha nem a személy a lényeg, hanem a mondanivaló, és azt is mondtam, hogy a hiány csak egy makacs kis illúzió. Az ember megkreálja a hiányt egy olyan dologra, ami már réges-régen ott van a "helyszínen". :)

Ezt csak azért írom, mert tegnap (nov. 13.) kaptam tőled egy levelet 21:16 -kor, a korábbi felhasználónevemre privátban...gondolom tudod kinek írtál abban az időpontban levelet. :)

üdvözletem. ;)

Véleményem szerint ez a kérdés azért filozófiai, mert csak akkor tudnánk rá választ kapni, ha fokozatosan ki lehetne kapcsolni, illetve visszakapcsolni az agy egyes területeit, mindaddig, ami konkrétan meg tudnánk határozni azt a területet, ahol keletkeznek a gondolatok. Már csupán ezt kellene megoldani. Az agy annyira komplex, és annyira képesek bizonyos területek átvenni más területek funkcióit, hogy erre egyelőre nem valószínű hogy válasz lesz. Ha mindenáron választ akarsz, fordulj a teológiához, ott úgy látom mindenre van válasz, még a megmagyarázhatatlanra is. Kérdés, hogy a válasz mennyire autentikus. Ahhoz hogy az ember bármit megismerjen, többet kell tudni arról amiről magyarázatot kíván adni, tehát az embernek ismernie kellene az élet keletkezését. Ez eddig nem sikerült és csak akkor sikerülhet, ha az élet építőköveiből létre tud hozni egy működő, önmagát reprodukálni képes élő anyagot, - ami ettől kezdve már nem anyag, - és függetleníti magát az őt létrehozótól, tehát elölről kellene kezdeni a megismerést, hiszen amit létrehozott, az már nem biztos, hogy olyan, mint amit elképzelt. Véleményem szerint nemhogy ez az oldal, de még komoly tudományos folyóiratok sem alkalmasak arra, hogy ezt a témát megvitassák, mert annyira távol vannak nem csak a megoldástól, hanem még az elképzeléstől is. Így aztán ez a kérdés egyelőre csak különböző teóriák felvetését generálhatja, - persze rágóguminak ez is alkalmas. Egyébként nem gondolnám, hogy a válasz megoldaná például a bevásárlóközpontok vasárnapi nyitva tartásának kérdését, vagy azt, hogy melyik hentesnél kapok frissebb húst. Mindenesetre a gumicsont az jó, és ha majd az emberiség mindenre választ kap, akkor rájön, hogy kiüresedett a világ, mert nincs már mit megismernie. Itt jön be a teológia, a maga ködfátyolával. Szóval én nem filozofálgatok ilyesmin, mert sokkal több és fontosabb napi kérdés van, több és fontosabb megoldandó napi probléma, semhogy érdemes lenne ebben a kérdésben kutakodni. Ha pedig a megoldandó feladatokra, problémákra gondolok, akkor olyan területről, körökből próbálok választ kapni, ahonnan remélhetem is hogy a felvetésemhez érdemben hozzá tudnak szólni.

Nekem is vannak megoldandó kérdéseim, de nem gondolnám, hogy arra itt választ kapok. Azért további kellemes időtöltést kívánok.