Az agy melyik területén keletkeznek a gondolatok?

Köszönöm a válaszokat. "hanem abban is, hogy az agy amolyan átjátszó eszköz" - Ez azt jelenti, hogy az agy egy közvetítő lenne, amin csak "átmennek" a gondolatok? Amik akkor lehet, hogy nem is a sajátjaink, csak azt hisszük. De kié ez a hit? Az a hit is bennünk van, de lehet, hogy mégsem, és kívülről jön, az agyon keresztül. Vagy nem... Na jó, már belezavarodok teljesen. :) Amúgy nagyon nem vagyok jártas a neurológia terén, azt hittem, hogy ezt már valamennyire jobban megfejtették, mert pl az érzelmeknél már meg van határozva, hogy az agy melyik területéhez köthető, bizonyos központokhoz, pl düh, eufória stb.

Ha végülis nem mész le a boltba, akkor az új döntés felváltotta a régit. (Két egyenrangú döntés helyet cserélt.) Olyan belső viaskodásra gondoltam, ahol megmarad a régi is az új mellett, nem vetjük el a régit, és nem is szól semmi konkrét indok a régi ellen, mégis a vele szemben megjelenő új gondolat valamiért többet nyom a latban. Meg ez a megfigyelő-megfigyelt viszony is alá-fölérendeltséget jelent. Tehát a "dühös vagyok, ezért be akarom verni xy orrát" gondolat (a megfigyelt) mintha nem lenne egyenrangú az őt követő gondolattal (a megfigyelő), hogy "megjelent bennem a düh érzése, ennek biztos megvan az oka, de bármekkora a késztetés, nem biztos, hogy beverem xy orrát". (És tegyük fel, hogy nem a törvénytől való félelmemben vagy az emberek véleménye miatt nem merem megtenni.) Szóva simán megtehetném, nincs félnivalóm, mint a harapós kutya esetében, és a dühöm se szállt el, ugyanúgy ott van, mint a megfigyelő gondolat felbukkanása előtt. (És ezt lehetne fokozni, hogy a megfigyelőt is megfigyeljük, akkor az előző megfigyelő válik megfigyeltté, így alkotva egy láncolatot.) A megfigyelő úgymond "rá tud nézni" a megfigyeltre, felül tudja bírálni, képes a megértésre és a felelős(ebb) döntésre, míg a megfigyelt nem lát "önmagánál tovább", és kevésbé tudatos, kevesebb hatalma van, és minél lejjebb megyünk ezen a skálán vagy láncolaton, annál nagyobb a primitív, ösztönös kívülről irányítottság, de a láncszemek nem cserélődnek ki és váltják fel az "alattuk lévőt", hanem magukba foglalják azt. És mindig csak egy irányba ("fölfelé") tud haladni a folyamat, olyan nincs, hogy valaki valóban megértésre jutott és tudatosan dönt, azután visszaesik egy egyszerűbb szintre. Csakis fordítva működik. Míg a mellérendelt dolgok oda-vissza válthatják egymást, tehát egyenrangúak.