Nem marhaság a papír összehajtós példa?

Ez egy példa, amit azért találtak ki, hogy szemléltessék az exponenciális növekedést. Nyilván a világon senki sem gondolja, hogy egy papírt félbe lehet hajtani annyiszor, hogy felérjen az űrbe. Nem is ez a lényeg.

Ha papírlapok egymásra tevéséről lenne szó, akkor nem szemléltetné az exponenciális növekedést. Szóval tök jó, sokkal reálisabb, csak épp nem szolgál semmilyen célt.

Ez nem egy elvégzendő kísérlet, hanem egy elméleti példa.

Ezt úgy mondod, mintha a kettévágós és egymásra tevős módszernek több értelme lenne. Lehet, hogy néhánnyal többször tudod megismételni, mint a hajtást, de közel se lennél a célhoz. Mondjuk vegyük azt a verziót, hogy a Holdig ér fel (én így ismertem, az űrig valóban kevesebb hajtás is elég, de a lényeget nem hiszem, hogy befolyásolja).

A Holdig elméletileg 42x kéne megismételni a műveletet. Ezalatt a papír felülete négybilliomod részére, az élhosszúsága kétmilliomod részére csökkenne. Azaz a papírfecnik (vagy inkább miniatűr oszlopok) élhosszúsága kb. 100 nm volna. Ha te el tudsz felezni egy 0,1 mm vastag, és 200 nm széles papír oszlopot (hosszában!), le a kalapomat előtted! Pláne, ha ezt ezermilliárdszor megcsinálod! És akkor még nem beszéltünk arról, hogy rakod egymásra.

De persze az űr eléréséhez az is elég, ha mikrométeres szélességű papírokkal csinálod ezt meg egymilliárdszor.

Mint korábban is mondták, ez egy gondolati modell szemléltetés céljából. Egyáltalán nem követelmény, hogy megvalósítható legyen. De ha neked úgy jobban tetszik, meséld a te verzióddal.