Milyen érzés meghalni? Van olyan akit már hoztak vissza a klinikai halálból?

Tartózkodom bármelyik oldali fanatizmustól. És mint ilyen, gyakran élem meg, hogy a "középutasok" mindkét szélsőségnek ellenségek.

A halálközeli, testen kívüli stb. élmények egy határmezsgyén mozognak a tudomány és az ezotéria "munkaterülete" közt, így ha nem csapódok se ide, se oda, mindkét oldal fanatikusai lerágnak. :)

Márpedig egy jelenség önmagában se nem bizonyíték, se nem áltudomány.

Az lehet, hogy 100 emberből 80 különféleképpen élte meg, de a közös mindben az, hogy felülről látták önmagukat, környezetüket és érzelmileg semleges állapotba kerültek.

Egyes esetekben az addigi életüket valahogy összevetve látták "leperegni" képekben, vagy egyre erősödő fényfolttal találkoztak, ami valamiért a szeretet fogalmával válik egyenlővé az átélő személy számára.

Afrikában voltam és sürgős orvosi beavatkozást kellett végrehajtani. Egyiptomi orvos műtött. Altattak, de nem érzéstelenítettek, mert nem volt.

Altatás alatt eszméletlen fájdalmat éreztem. Vérvörös és narancssárga színeket láttam.

Egy idő után hirtelen ez mind megszűnt és helyette egy erős fehér fényt láttam. Elindultam a fény felé, valahogy lebegve. Nagyon nagy nyugalom fogott el, amilyet életemben nem éreztem. Mondhatni haláli nyugalom. Nagyon jó érzés volt.

Majd ezt a kellemes érzést megszakította egy kellemes hang. Azt kérdezte, hogy vissza akarok e menni. Majd megjelent a férjem képe előttem. A fejemmel jeleztem, hogy nem. Majd megjelent a lányom képe. Akkor annyit válaszoltam, hogy "még igen".

Majd eltűnt a fény, se kép, se hang. Sötétség.

Nem tudom mennyi idő múlva, elkezdtem hangot érzékelni, majd láttam is homályosan. Azt hittem, hogy a mennyekben vagyok. Hívogatni kezdtem egy fehér ruhás nőt. "Angyalka"

Jött. Tőle tájékozódtam, hogy hol vagyok.

- Kórházban.

- Biztos?

- Igen, egészen biztos.

- Szóval nem a mennyekben?

- Még nem. - és mosolygott.

A kórházban érdeklődtem, hogy mi történt velem operáció közben. Nem kaptam kielégítő választ.

Évekkel később a műtősnő mondta el, hogy elvágtak egy eret bennem és a vérzést nem tudták elállítani. Lemondtak rólam.

Azóta is sokat gondolok arra a kellemes érzésre, amit akkor éreztem. Megtanultam relaxálni is, de azóta sem értem még annak az érzésnek a közelébe sem.

Sokat gondolkozok ezen. Ki az aki megszólított, mi történt ott velem, hol voltam?

Nem vagyok ateista. Elismerem, hogy a szénírások tartalmaznak hasznos információkat.

Ami hasznos információ, az mind a három vallásban megegyezik.

A próféták csak próbálták megismertetni az emberekkel ezeket az információkat. És példát mutatni, több kevesebb sikerrel.

Akikkel gond van, azok akik utánuk következtek és hirdetik az "igét", mert nagyon sokféleképpen lehet az eredeti írást tolmácsolni. Éppen a hatalmon lévők igényére formázva. Sőt időnként fenyegetve is. Itt most nem egy vallásról teszek említést, hanem általánosságban.

Ami fontos, az bennünk van, a lelkünk. Ha jól tudom a vallás is említi, hogy Isten bennünk van.

Tehát, nem egy Jézus Krisztusban, vagy más prófétában kell hinni (őket tisztelni kell), hanem Istenben, ami bennünk van!

Hogy miért jöttünk ide? Egy biztos, nem nyaralni, nem pénzt gyűjteni! :)

Ahogy áttekintjük a történelmet, a fejlődésünket, egyre úgymond csiszoltabbak vagyunk. Szerintem vizsgázni jöttünk ide. És ehhez kellenek a problémák, nehézségek (házi feladat), mert ezeket kell megoldanunk. Minél intelligensebben.

Igyekszem, hátha sikerül majd megpályáznom egy tanársegéd angyal állást odafent. :)

Üdv mindenkinek, találkozunk odaát!