Milyen lenne ez az ember?

Az ember lelke ott van, ahol az önazonossága. Szerintem a lélek, nem mint spirituális maszlag, hanem mint ép ésszel kezelhető fogalom, az ember önazonosságát, a lényegét jelenti. Egy régi filozófiai kérdést feszegetsz. Vajon ha megsemmisül a tested, de tudunk készíteni egy atomról-atomra pontos másolatot, az még mindig te vagy? Mekkora részben lehet kicserélni, és mely részeidet, hogy még mindig te maradj? Például ha csak a fejed kerül egy másik testre, akkor fizikailag kisebb részben vagy a régi önmagad, szellemileg viszont teljesen. Melyik a fontosabb? Hány deszkát lehet kicserélni egy hajóban, hogy ugyanaz a hajó maradjon? Hány homokszemet lehet kivenni egy homokkupacból, hogy kupac maradjon?

A válasz a kérdésre, hogy nincs válasz, de nem azért, mert ez egy rejtélyes, misztikus dolog lenne, hanem azért, mert rosszul van feltéve a kérdés. A kérdés tárgya egy tisztázatlan, rosszul körülhatárolt fogalom. Amint pontosan sikerül definiálnod, hogy mi a lélek, és pontosan milyen kapcsolatban van a fizikai testtel, máris egyértelmű lesz a válasz.

Nehéz kérdés. Jó rendben van, elvileg egy nagyon magas szintű biológiai (kémiai, fizikai) tudással rendelkező "társulat" létre hoz egy lényt, amely minden "paraméterében" belefér az "ember" kategóriába. Oké, de mi van az agyával? Milyenre tervezzük? (Bele kell, hogy férjen az "emberi agy" kategóriába!) Üres lap legyen, vagy már eleve legyen benne valamelyes ismeret? (Szerintem nincs, - és nem is létezhet - "teljesen üres" agy. Azt hiszem, nem működne.) Legyen olyan mint egy újszülötté? (Tényleg, van "lelke" egy újszülöttnek? Hiszen nincs éntudata! Azaz kell-e a "lélekhez" meglévő, működő éntudat? Ha kell, mikortól lesz "lelke" egy embergyereknek? Amikor teljesen kialakul az önazonossága?)

Egyébként úgy tudom, hogy már magzati stádiumban is "tanulnak" az élőlények. Tehát ha "mesterségesen" "építek" embert, akkor ezt is figyelembe kell vennem. Azután meg ha, eleve "felnőttre "készítem", akkor azért nem árt, ha némi előismeretet "táplálok" az agyába. Tehát a "Milyen lenne ez az ember?" kérdésre a valószínű válasz, hogy olyan, amilyennek "konstruálom". Vagy valami ahhoz hasonló... :D

A fene jobban tudja. Azért nem tudható, mert látszólag minden "paraméterében" velünk megegyező embertársunk is lehet tőlünk száznyolcvan fokkal eltérő nézetű, gondolkodású, érzelmű, stb. Persze nagyon erős a "szocializáció" hatása. Szinte minden "készen kapottat" elnyom. De vannak kivételek. Gondoljatok a pszichopatákra. Ők az erre való hajlamot "készen " kapják. Állítólag fiziológiailag kimutatható eltérés van az ilyen emberek agyában az "egészségesekéhez" képest.

Tehát, ha egy kicsit "elrontod" a mesterséges embered "konstrukcióját", úgy csúnya meglepetések érhetnek. Vagy szép meglepetések. :DD (Hogyan készítsünk Jézust, házi használatra... :DDD)

Szerintem a "lélek" csak "kísérő jelenség". Matéria nélkül nem működik. (Hová lesz a hó fehérsége, ha elolvad?)

Milyen lenne egy lélek nélküli ember? Szerintem ez attól függ mit értünk a "lélek" kifejezés alatt. Van-e az állatoknak lelke? És ha igen, milyen az? Milyen idegrendszeri bonyolultság küszöb mellett jelentkezik? "Koppanásszerű"-e amikortól beszélhetünk róla? Vagy folyamatos az átmenet a "nem lélekből" a "lélekkel ellátott" felé? :D (A bacilusoknak van-e lelkük?)

Összességében - és szerintem :) - a válasz: lehetne teljesen átlagos ember. Csak ne rontsuk el a konstrukciót! :)

dellfil