Milyen ma természettudományos tanárnak lenni?

"Attól, hogy lesz 2 irodalom óra helyett 4-5(!), nem történik semmi. Az irodalomban seggelni kell és olvasni, attól, hogy 5 órája lesz a gyereknek, nem fogja kiolvasni a kötelezőt vagy megtanulni a verset, ezt 2 órában is ki lehet vitelezni. Le kell ülni otthon és ott. "

Mint kémia-biológia kedvelő és gyógyszerészkarra járó személy mondom, hogy szerintem ez hülyeség. Az irodalomnak nem az a lényege, hogy megtanulj 5 verset, amire az életben sincs szükséged és megtanuld melyik vers milyen strófában íródott. Ez egy beszűkült látásmód szerintem nagyon. Az irodalom gondolkodásra nevel, szemléletet ad és az önálló véleményalkotást és probléma megoldást próbálja meg kialakítani. S ahhoz, hogy valaki boldoguljon az életben, az előbb említettek a legfontosabbak. S mint meg is tapasztaltam, azok az emberek, akik nem olvastak semmi verset a középiskolai évek alatt, egy költő életét nem memorizálták, azoknak bizony nagyon nagy hiányosságai vannak az önkifejezésben.

Nem mondon, hogy jó a jelenlegi rendszert, de meg kell találni az egyensúlyt ebben is, mint mindenben.

Nem teljesen világos a kommentjeidből, hogy most is tanítasz már, csak szakot váltanál, vagy teljesen új terület neked az oktatás. Utóbbi esetben szerintem vedd figyelembe azt is, hogy a kezdő fizetésed a béka hátsója alatt lesz, megnézheted az új bértáblát... A pedagógus életpályamodell működése pedig igencsak visszásnak tűnik sokak szerint.

Amennyi rálátásom van a helyzetre, az alapján nem túl fényes a jelen a felszereltséget illetően. Az általam ismert iskolákban jóformán semmire nincs pénz, nemhogy laborra, szertárra. Van, ahol még a fénymásolópapírt is a pedagógusok viszik be, és még csak egy működőképes mérleg sincs.

Viszont a reálszakosok elhelyezkedési lehetőségei jobbak, így nagyobb esélyed lenne normális, jól felszerelt iskolában dolgozni.

És még egy szempont: említetted a gyerekeket; nekik vannak ám szüleik is, akik ugyanúgy problémásak lehetnek... Szintén helyfüggő, de a kisebb, vidéki iskolák esetében, akik a túlélésért küzdenek, szinte mindig a szülőnek (és a gyereknek) van igaza; viszont lehetetlen mindenkinek megfelelni, tehát a konfliktusok borítékolhatók.

Még egy megjegyzés, mert említette valaki, hogy a '80-as években milyen "jó" volt: szerintem a két kezemen meg tudnám számolni, hány kísérletet mutattak be a tanárok fizika és kémiaórákon, pedig nem falusi iskolákba jártam... Felolvastatták a könyvből, aztán a fantáziánkra volt bízva, hogy elképzeljük. :(((

Pedig szerintem ez lenne a legérdekesebb része az egésznek, és mindenki nagyobb kedvvel tanulná, ha nem csak a száraz elméletet kellene bemagolni.

Itt a válasz:

[link]

"Tanulmányait az ELTE magyar-történelem szakán fejezte be 1987-ben."

[link]

"1977-ben szerzett tanár- és szociológus diplomát történelem és szociológia szakon az ELTE Bölcsészettudományi Karán, mellyel párhuzamosan két félévet a Közgazdasági Egyetemen is tanult."

És mint tudjuk, minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Annak idején ezzel a véleményemmel nem voltam egyedül, sokan gondoltuk, hogy Pokorni és Magyar így akar kedvezni egykori kollégáinak.

Nem tudom, mi gimiben a jó tanáraikért rajongtunk. Mondjuk szerencsénk volt, talán ha 1 volt aki nem volt jó.

Jó alatt itt azt értem, hogy tudja a szakmát, és tudja kezelni a tanulókat is.

Szóval szerintem van még olyan, hogy megbecsülik a tanárokat. Mondjuk már 6 éve érettségizem...