Fizikusok mit gondoltok erről?

Minél többet tanulsz annál szorongóbb leszel, mivel egyre többet tudsz a világról/dolgokról, és tudod, hogy mennyi minden kimaradt még belőled, mennyire hiányos még mindig a tudásod, mennyire összetettek a dolgok. Egyre inkább félve kezdesz neki a dolgoknak, előtte végig gondolod, és ez a kívülállóknak habozást fog jelenteni, és aki nincs benne a természettudományokban, annak egy eléggé fura ember leszel. Annyira nagy már a tudás halmaz az egyes tudomány területeknél, hogy egyszerűen lehetetlen mindent tudni, mindenről tudni, és még bennünk van a régi tanulmányokból, hogy voltak polihisztorok, ezek megint csak az önbizalmunkat nyakalja le, mivel manapság már nem lehet ilyen embernek lenni. Nem is csoda, hogy az ezotéria ennyire jelentős manapság, mivel a tudomány embere elvesz a sok törvényben, és tudáshalmazban, és nincs biztonságtudatuk a teljességérzést tekintve, ellenben az ezotériában megleled az egészet..... nah a tudományban nem tudod meglelni, mert mindig lejjebb lehet bontani a tudásunkat, még jobban pontosítani, és nem tudni, hogy mi lesz az "alja". Persze a tudomány nem is 100%-al operál, hanem jóval ezalatt, szóval abszolút biztonság- bizonyosság sincs..... és ezt így lehetne folytatni a végtelenségig.

Nem normális a szimpla emberek világában, viszont a természettudomány emberének teljesen normális, sőt előny is, ha nem vagy vehemens a dolgokban.

Van egy mondás. "A tudás nem korlátozza a cselekvésben...".

Minél többet tudsz egy dologról, annál inkább átlátod annak végtelen bonyolultságát és összefüggésrendszerét, annál inkább megtanulod tisztelni a mindenséget. De ez a természetes állapot, ezért nem szabad, hogy elriasszon a megismeréstől. Néha elveszettnek érzi az ember magát, de milyen jó érzés, ha rájöttél, megint megértettél egy összefüggést. Ez az értelme az egésznek. Soha ne hidd, hogy egyszer mindent fogsz tudni, de légy meggyőződve, hogy csak e tudás által tudod megoldani a problémákat, és meg tudod oldani.

Az első vagyok.

Még azért valószínűleg az is benne van, hogy kell egy kis idő amíg leülepedik benned a tudás, meg a "fizikus lét". Összeállnak azok aminek össze kell állnia.

Szóval lehet hirtelen sok ez a tudáshalmaz amit rád- rátok tukmálnak.

Amikor én tanultam suliban akkor is nagyon kevés idő maradt arra, hogy megemészd a dolgokat, mint amikor hirtelen leöntenek egy lavór vízzel, na ugyanígy jött a tudás, hirtelen zuhanyként.... kevés tanár volt, aki segített minket abban, hogy áthidaljuk a problémákat. Kevés volt aki megmentet minket a "logikai zsákutcáktól- bukfencektől".

Ha jol ertem egyetemen voltal 1.eves?

Amit nem ertek, hogy ugy beszelsz rola, mintha ez egy kivulrolmegtanulos, nem pedig megertos dolog lenne (legalabbis elsoben)

Azt gondolom, hogy minden eloadason olyasmi lenne a cel, hogy egy teruletet ertsel annyira, hogy majd tudjad, hogy hol kell utananezni valaminek, beilleszteni a mar megertett rendszerbe.

Ettol fuggetlenul az emberek kulonbozoek, abban is mennyire perfekcionistak, es aki az, bizony esetleg sokszor erzi magat elveszettnek, megha tobbet is tud a masiknal. Persze abban is kulonbozunk, h mekkora onbizalommal rendelkezunk, ez azonban valtozhat.

Talan ide tartozik, hogy a tudomany muvelesenel is altalaban jo ha eleg szilard onbizalmad van, nem art ha ezt tudod. Pl. Ugy lehet taplalni, hogy elerunk szamunkra dolgokat es neha vegignezunk a megtett uton.

Normális!

Én fizikát végeztem, és mindent kb 1 évvel később kezdtem el felfogni. Például az elméleti mechanikán estek le a kísérleti fizikában tanult dolgok, etc. Nyugi, az MSc-n már több mindent meg fogsz érteni.