Kvantum fizikában a figyelő nem szubjektív/relatív?

"...a buta detektor 3 evig a fiokban nem lehet szuperponalt allapotban?"

A megfigyelő számára igen, szuperponált állapotban van. Mindaddig, míg meg nem nézi az eredményt. Amint megnézte, azonnal felvesz az eredmény egy fix állapotot az illető tudatában.

De a valóságban az eredmény már valamelyik fix állapotban van, benne a fiókban. Csak aki nem tud még róla, annak van még mindig szuperpozícióban.

"Önmagában egy atom szerintem nem lesz kettős tulajdonságú, ahogy egy molekula sem."

De igen, viszont a hullámhosszuk jóval kisebb, mint pl. egy elektronnak.

Kiszámolták a Föld hullámhosszát is, ami annyira kicsi, hogy mérhetetlen.

többatomos rendszerek hullamtermeszete:

Szpeti, rakerestel arra, amit #20 alatt irtam...?

itt talalsz cikkeket:

[link]

[link]

ezt kerdeztem:

"...a buta detektor 3 evig a fiokban nem lehet szuperponalt allapotban?"

>A megfigyelő számára igen, szuperponált állapotban van. >Mindaddig, míg meg nem nézi az eredményt. Amint megnézte, >azonnal felvesz az eredmény egy fix állapotot az illető >tudatában.

>De a valóságban az eredmény már valamelyik fix állapotban van, benne a fiókban. Csak aki nem tud még róla, annak van még mindig szuperpozícióban."

Ne haragudj, de a nem emlekszem olyanra hogy 'megfigyelő tudata számára' meg 'valosagban' más lenne... (forrás?)

Tudtommal a rendszer 'hullámfüggvénye' vagy 'kvantumállapota' az a valoság, ezt néha egy "megfigyelési esemény" összeomlasztja egy sajátállapotba.

Az a szerencsétlen Macsek a VALÓSÁGBAN szuperponált élöholt, nem? legalábbis Schrödinger erre gondolt, ezen problémázott. Mellesleg szintén Bécsi, ugyanúgy a Boltzmanngasséban mint most Zeilinger (csak közben a nacik miatt Dublinban).

Ez tudtommal még ma is vet fel filózófiai kérdéseket(mitöl megfigyelés egy esemény? a gyakorlatban ugyan leginkább világos, de...),

De amit fenn leírtál, szamomra nem érthetö az egyetemi QM kontextusában.

Oké, nézzük a következő példát:

Én is, meg Te is tudósok vagyunk. Én elvégzek egy kísérletet, az eredményét megnézem, majd beleteszem a fiókba. Ebben az esetben összeomlasztottam a hullámfüggvényt, és a szuperpozícióból áttért az egyik fix pozícióba. Te viszont nem tudod a kísérlet eredményét, mert nem mondtam el neked.

Ez esetben számodra szuperpozícióban lesz a kísérlet eredményének hullámfüggvénye? Ha azt mondod igen, akkor máris ott tartunk, hogy számodra igen, számomra azonban már nem, mivel én már megnéztem az eredményt. Tehát a Te tudatod számára még mindig szuperpozícióban van, számomra azonban már felvette valamelyik fix pozíciót.

Ha viszont azt mondod, hogy nem, akkor mi az eredmény? Én tudom a kísérlet eredményét, Te viszont nem. Mi van akkor, ha Te nem tudod, hogy én megnéztem-e már a kísérlet eredményét? És változik-e az eredmény, ha engem reggel, munkába menet elüt egy busz, és szörnyethalok? Tehát visszatérhet-e az én halálommal a kísérlet hullámfüggvénye szuperpozícionált állapotba? Ha azt mondod nem, akkor mi a különbség a között, hogy megnézem az eredményt és meghalok, és a között, hogy nem is nézem meg az eredményt? Csupán annyi, hogy ha valaki megnézi az eredményt, akkor azonnal össze is omlasztja a hullámfüggvényt? Ez esetben, miért vagyunk olyan biztosak benne, hogy senki más nem nézte még meg az eredményt előttünk? Honnan tudjuk biztosra, hogy nem omlasztotta még össze senki előttünk a hullámfüggvényt, és kényszerítette azt fix pozícióba? Hiszen nem néztük meg az eredményt, így hogyan mondhatjuk rá egyértelműen, hogy a hullámfüggvénye szuperpozícióban van-e még, vagy már valamelyik fix pozícióban?

Ezeket alapul véve ez inkább filozófiai kérdés, semmint fizikai, szerintem.