Kvantum fizikában a figyelő nem szubjektív/relatív?

Nem az a lényeg, hogy megfigyelő-e, hanem hogy "mit kérdezünk tőle". Vagyis hogy mivel, hogyan figyeljük, ill. milyen kölcsönhatásban vesz részt. Ilyen értelemben bármi "megfigyelő", ami kölcsönhatásba kerül egy ilyen elemi résszel.

Ha pl. egy elektront atomrácson keresztül küldünk, akkor hullámszerűen szóródik. Ha ütköztetjük vmivel, akkor részecskeszerű tulajdonságai vannak.

Itt a "csökevényes" emberi szemlélet miatt véljük kettős természetűnek a dolgokat, az ő természetük olyan, amilyen, csak mi a makrovilágból igyekszünk analógiákat levonni.

Legtöbb esetben nem az ember a megfigyelő, sőt...

Megfigyelő az, amelyik valamilyen úton-módon fizikai interakcióba lép az adott részecskével, és arról információt szerez.

Ez az emberek esetében szinte kivétel nélkül a gép, ami vizsgálja. Amennyiben a vízcsepp (vagy a macskád) interakcióba lép vele, információt nyer ki, akkor az a megfigyelő. Tehát a megfigyelő sohasem relatív, mindig adott helyzetben pontosan meghatározható.

Nem egészen, kérdező.

Ha egy résen küldöd át, akkor hullámként viselkedik - ha pedig becsapódik valahol, akkor részecske.

Olyan állapotban, amikor éppen semmilyen kényszer nincs - akkor se nem részecske, se nem hullám.

Hasonlat: ugye, a víz, ha mederben folyik, akkor folyó. Ha csak úgy ott van, akkor tó. Ha viszont nem kényszeríted mederbe - akkor mi is?

A KÖLCSÖNHATÁS a kulcsszó!

A kétlyukas kísérletben (ha detektorokat teszünk a lyukakhoz, akkor csak az egyiken megy át, ha nem teszünk detektorokat, akkor interferenciakép keletkezik, mintha egyszerre két lyukon menne át hullámként....) az elindulás pillanatában "tudja" a részecske, hogy van-e vagy nincs detektor.

Ebből úgy tűnik, hogy a megfigyelő is része az egész jelenségnek, vagyis KÖLCSÖNHATÁSBAN van az egész rendszer.

Érdekes dolog ez, egyes kísérletek éppen arra mutatnak, hogy a jelenség olyan mintavételezés esetén is megtörténik, amikor abszolút nincs behatás, kölcsönhatás a jelenség és a megfigyelés közt.

A megfigyelést tulajdonképpen egy dolog jelenti, és ez akármennyire filozófiai kérdésnek tűnik, a kvantummechanika esetén keményen fizikai jelentése van: megfigyelésnek minősül, ha a rendszerből információ kivétele történik, bármi módon. És megdöbbentő módon a megfigyelő van-e kérdésre az igen vagy nem választ az adja meg, hogy ez az információ bármilyen módon felhasználásra kerül vagy nem. A kvantuminformáció valódi fizikai létezőként viselkedik.

Baromi misztikusan hangzik, de itt már az egy kérdésre párhuzamosan létező igen-nem válasz elmélete is előkerül.

A Schrödinger-féle macsek témája. Bele lehet bonyolódni facányosan. :)

Nem attól lesz hullám/részecske tulajdonságú, mert megfigyeljük, megfigyeli bárki vagy bármi is. A részecskék mindig kettős természetűek, mindig és minden helyzetben megőrzik ezt a dualitást. Mi csupán a megfigyeléssel belekényszerítjük valamelyik formába, és vagy a hullámtermészetét, vagy a részecsketermészetét látjuk végeredményképp.

Kicsit erőltetett hasonlattal, olyan ez, mint a víz. Ha azt vizsgáljuk, hogy hogyan folyik lefelé egy lejtőn, akkor olyan kísérletet kell összeállítanunk, amiben szerepel a víz, egy lejtő, és legalább 1 fok a hőmérséklet, különben odafagy a víz a lejtőre, és nem folyik sehová. Tehát eleve úgy állítjuk össze a kísérletet, hogy lehetőleg fűtött szobában legyen, és a folyékony halmazállapotban legyen a víz. Ám ilyenkor nem tudjuk vizsgálni a jég tulajdonságait, pedig az is víz, csak másféle formában, más tulajdonságokkal, jellemzőkkel. A magas (pl. 20 fokos) hőmérséklettel ráerőszakoljuk, rákényszerítjük a vízre, hogy folyékony legyen a halmazállapota, mint ahogy pl. a kétrés kísérletben ráerőszakoljuk az elektronra, hogy a hullámtermészetét mutassa.