Miért van ennyire elfordulva a társadalom a természettudományoktól?

Nem kell fújolni a reáltárgyakra, és nem kell lenézni a humán tárgyakat, ilyen egyszerű (lenne) az élet. Mindkettőnek megvan a létjogosultsága, a maga helye, szerepe, szépsége; csak van, akinek az egyik jön be, van, akinek a másik.

A társadalom "értelmi szintje" pedig nem ezen mérhető le. Sajnos sokan vannak, akiket _semmi_ nem érdekel. Na, ők a buták.

Egyébként közel három hete megy egy vita hasonló témában:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyo..

Én csak olvasgatom, nincs kedvem/energiám beleszólni; de nem értem, hogy miért kell ezen veszekedni... :O

Én egész életemben utáltam a fizikát és a kémiát, épphogy átmentem minden évben, de legtöbbször elég necces volt, hogy az 1,7-re hajlandó-e átengedni a tanár vagy sem.

Pár hónapja a gyerekemet szülinapi zsúrra hívták a Csodák palotájába ahol volt egy előadás is. Én is beültem, és nagyon élveztem. Vigyorogtam mint egy hülyegyerek és amikor kihívtak gyerekeket, akkor legszivesebben én ugrottam volna eléjük.. Arra gondoltam, hogy ha így tanulhattam volna a fizikát és a kémiát - vagy legalábbis látok ilyet - akkor biztos sokkal lelkesebben foglalkoztam volna vele. 4 év gimi alatt egyszer voltunk a kémia laborban de akkor is ment a ne nyúlj hozzá ezt ne csináld, azt ne csináld... ennyi...

Persze nem lehet minden órát kísérletekkel és izgalmas előadással megoldani, de ha néha-néha lett volna részünk ilyenben, nem a tankönyvben nézegetjük, hogy mi van ha legurítunk a lejtőn egy kiskocsit, vagy nem könyvből olvassuk, hogy ha ezt vagy azt összekevernénk akkor mi lenne, akkor a sima órákon is lelkesebben tanultunk volna.

Biztos utálni fognak most páran...

Azért fordulnak el tőle, mert a reál tárgyakhoz tehetség kell. A humán tárgyakhoz elég " csak " a szorgalom.

De még annyit hozzá tennék, hogy több embernek van tehetsége a matematikához és társaihoz, de valamiért elhiszik magukról, hogy hülyék hozzá, és nem is próbálnak meg fejlődni benne.

Örülök, hogy van néhány ember, aki belátja, hogy a természettudományok háttérbe vannak szorítva. (Én írtam ki a három héttel ezelőtti kérdést).

Még arra lennék amúgy kíváncsi, ha vajon hasonló kérdés a társadalomtudományok témakörben kiíródna, akkor milyen arányú lenne a vélemények megoszlása.

Habár nemtudom, mennyire szeparábilisak a válaszolók.

A humán tárgyakhoz elég a szorgalom? Na nehogy már ilyent mondjon valaki. Szerintem épp ugyanolyan sok szorgalom kell például egy matematikusnak vagy elméleti (de nem csak) fizikusnak ahhoz, hogy egy valóban új elméletet, bizonyítást felállítson mint egy nyelvésznek, hogy egy szakcikket megírjon (tudott dolog, hogy a humántudományok terén sokkal de sokkal nehezebb egy szaklapban publikálni, mint a reál- vagy műszaki tudományok terén. Iskolai szinten meg éppen, hogy fordítva van a helyzet szerintem: ahhoz, hogy jó legyél nyelvekből, egy jó, stílusos fogalmazást megírj vagy szépen, karakteresen elénekelj egy népdalt persze nem árt a szorgalom, de a tehetség többet számít. Viszont óriási tehetség nem kell ahhoz, hogy az egyszerű síkidomok és téridomok felületét, térfogatát kiszámolja bárki, törteket összeadjon, számokat helyettesítsen a képletekbe fizikából, stb. Na de ez nézőpont kérdése.

Én nem mondanám, hogy bármiből is tehetséges lennék, mégis középiskola végéig magyarból jártam versenyekre, iskolán kívül meg zenélek még mindig, egyetemen meg műszaki és természettudományos irányba mentem. Ez közelebb áll hozzám, számokat jobban forgatom mint a szavakat, érzelmeket. (Húgom mellesleg egyetemen angol-magyart és zenét végzett, tehát onnan tudom, mennyi munka van bármily téren akarsz jól teljesíteni.

S hogy a kérdésre válaszoljak: ez sajnos a való igazság, bele kell törődnünk. Egyszerűen a mai társadalom túl kényelmes, lusta tanulni és dolgozni, figyelmet adni valami hasznosnak, de mindenki elvárja, hogy zsebébe szálljon a pénz, mert ugyebár fogyasztói társadalomban élünk. :( Könnyebb beszélni, mint gondolkodni, könnyebb fantáziálni, mint racionálisan felépíteni egy gondolatsort. És igen, igaza van valamelyik előttem szólónak, a legtöbb embert nem érdekli semmi, talán csak a pénz. Csodálkozunk, hogy fizika, kémia tanárnak nem megy senki, viszont túljelentkezés van (pedig eleve sokkal több hely van meghirdetve) közgazdász, pszichológus, turizmus, nemzetközi kapcsolatok szakokon? Itt az eredmény, és sajnos ez lesz továbbra is. Bízzunk benne, hogy legalább az a kevés ember, aki természettudományokat válassza, szeretetből végzi, és szeretettel fogja átadni a következő generációknak. Hátha valamikor rá fog jönni a hatalom, hogy ez így nem mehet tovább, és megfordul a helyzet.

Javarészt nem a reál és a humán tudományokkal van a baj, hanem ahogyan ezeket tálalják.

És igaza van az egyik válaszolónak, valakiket SEMMI nem érdekel, ezért hiba a reált a humánnal szembeállítani.

Való igaz, hogy többnyire jobban preferálják a humán tárgyakat, de ez még nem egyenlő a butasággal.

A helyzet összetett. Egyrészt azért is lehet így, mert a reál tárgyakhoz, azok megértéséhez sok esetben elvont gondolkodás szükséges, és úgy hallottam, sok ember nem vagy nem igazán rendelkezik az elvont gondolkodás, az absztrakció képességével (bár ezzel vitatkoznék, mert szerintem a humán tárgyaknál is elengedhetetlen az elvont gondolkodás képessége), másrészről meg talán nagyobb "reklámja" van a humán vonalnak.

Úgy gondolom, inkább általában véve a tudományok - akár humán, akár reál- mellőzöttséget szenvednek. Ez szintén több okra vezethető vissza, de leginkább talán arra, hogy a hatalomnak nem áll érdekében, hogy az embereknek, a fogyasztóknak (itt főleg a fiatalokra gondolok) nagyobb rálátásuk legyen a világra, ill. annak működésére, nem cél, hogy gondolkodni tudó egyének alkossák a társadalmat.