Mi a véleményed a világegyetem kialakulásáról?

Antimod: azt írod: az, hogy világunk éppen pont az általunk megismert természeti törvények szerint működik, minden erő éppen pont olyan értékű amilyennek lennie kell, az annak a jele, hogy léteznie kell egy teremtő erőnek, amely valamikor nagyon-nagyon precízen olyanra állította be ezeket az értékeket, amilyennek azoknak lenniük kell ahhoz, hogy az egész rendszer működőképes maradjon, lehessen.

Szerintem inkább az lehet ennek az iszonyatos precizitásnak a magyarázata, hogy másmilyen egyszerűen nem lehet, mert csak így van összhangban a többi értékkel. Szerintem ez egy természetes, önszabályozó folyamat: ha valami nem illik bele a képletbe, akkor az vagy kiesik, vagy módosul az értéke a többi érték által megkívántra (sőt, megköveteltre). Ha nem így történt volna, akkor egyszerűen a világunk sem jött volna létre, és mi sem jöttünk volna létre benne, hogy feltegyük a kérdést: "Miért pont ilyen?"

Ha jól tudom, ez az antropikus elv lényege, és ez sokkal inkább megfelel a tudományos világfelfogás szája ízének. Sokkal logikusabb és kézenfekvőbb, és nem teszi szükségessé a/egy Teremtő/Isten/felsőbb hatalom vagy bármilyen néven nevezett isteni erő létét.

"ha valami nem illik bele a képletbe, akkor az vagy kiesik, vagy módosul az értéke a többi érték által megkívántra (sőt, megköveteltre). Ha nem így történt volna, akkor egyszerűen a világunk sem jött volna létre"

Milyen képletbe? Mi határozta meg a képletet? Mi tartja fenn az egyensúlyi állapotot? Ezekre a kérdésekre a tudományos világ - bármennyire is szeretné - semmilyen számára elfogadható választ nem tud adni.

Éppen ezért nem zárható ki még mindig Isten (vagy Intelligencia, vagy nevezzük, aminek szeretnénk) a képletből, különben a farka csóválná a kutyát.

Még mindig ott tart az okfejtés, hogy a különböző természeti erők hozták létre a világunkat, de saját magukat nyilván nem hozhatták létre.

Mert isten létrehozhatta saját magát?

Ha istenre elfogadod a kezdettől fogva létezőt,akkor a természeti erőkre is el lehet fogadni:)

Viszont a természetben semmi sem utal arra,hogy egy összetett dolog előbb létezne az egyszerűbb dolgok előtt ,azaz nem azok szerveződése révén jött volna létre.

"Ha istenre elfogadod a kezdettől fogva létezőt,akkor a természeti erőkre is el lehet fogadni:)"

Nem nekem kell elfogadni. Ha a tudományos világ az egész univerzum keletkezését a természeti erőknek tulajdonítja, azok keletkezését is valaminek tulajdonítania kell. Itt harap a kígyó a saját farkába, és áll meg a tudomány.

Nem vagyok tudományellenes, viszont korántsincs olyan elmélet, amely Isten nélkül képes megmagyarázni a világ keletkezését.

Isteni jelenléttel viszont a világon bármit meg lehet magyarázni, ergo végeredményben ki is vonhatjuk a képletből (Occam borotvája). ;)

" Ha a tudományos világ az egész univerzum keletkezését a természeti erőknek tulajdonítja, azok keletkezését is valaminek tulajdonítania kell."

Kezdetben mindent Isten munkásságának tulajdonítottak. A Föld, a Nap, a Hold, az élet, az élőlények, az ember, és minden más létező keletkezését. Aztán fejlődésnek indultak a természettudományok, az ember egyre inkább megismerte az őt körülvevő világot. Felfedezte a bolygókeletkezést, és rájött, hogy ez egy természetes folyamat, nem isteni munkálkodás. Megismerte az evolúciót, és rájött, hogy az élővilág sokszínűsége sem isteni dolog. Megismerte a magfúzió folyamatát, és rájött, hogy a Nap, a csillagok sem isteni teremtések. Mind-mind létrejöhet azoknak a természeti erőknek a hatása, következményeképp, amelyek irányítják világunk működését.

Jelenleg még valóban nem ismerjük, hogy ezek az Univerzumunkat formáló természeti erők hogyan alakultak ki, és miért pont olyanok, amilyenek; de a fentebbi tendenciát figyelembe véve szerintem pontosan ugyanolyan botorság isteni ténykedést keresni a létezésük mögött, mint ahogy a többi dolog mögött sem találtuk meg. Kicsit olyan szagú ez nekem, hogy mindenféleképpen muszáj beleerőltetni a világképedbe valamiféle istenség létezését, az már tökmindegy hogy mit, mikor és hogyan ténykedett, csak suvasszuk be valahová. Ha nem ide, akkor oda, ha nem oda, akkor amoda. Mivel az eddigiek (bolygók, csillagok, élet, élővilág, ember, satöbbi) nem jöttek be, így most a természeti erők kerültek sorra (mert arra MÉG nem találtunk magyarázatot). Ez így tudományos szempontból elég földhözragadt gondolkodásmódot tükröz.

Vajon mit fogsz majd isteni munkának tulajdonítani, ha megfejtjük majd a természeti erők miértjének és hogyanjának kérdését is, akkor mi lesz a következő? :)

#33

"Milyen képletbe?"

Abba a Nagy Kozmikus Képletbe, amelynek eredményeképp létrejött az az univerzum, amelyben élünk.

"Mi határozta meg a képletet?"

Na látod ez egy igen jó kérdés. Ennek kiderítésére egyelőre halvány reményünk sincs. Erre a kérdésre majd akkor térjünk vissza, ha majd megfejtjük, hogy a fekete lyukakba kerülő információval mi történik, ill. rekonstruálható-e valamiféle módon annak eredeti (a lyukba zuhanása előtti) állapota.

"Mi tartja fenn az egyensúlyi állapotot?"

Talán a véletlen. Talán vannak olyan világegyetemek is, amelyek csak néhány millió évig, vagy akár csak néhány másodpercig léteznek. A miénk nem ilyen; a miénk elegendően stabil, pont megfelelő arányban vannak egymással a formáló erők, hatások és ellenhatások ahhoz, hogy viszonylag hosszú ideig "életképes" maradhasson. Ez pedig valószínűleg szükséges feltétele annak, hogy élet alakulhasson ki benne, és az értelmessé fejlődhessen, különben nem lennénk itt, hogy elmélkedjünk róla (megint csak az a fránya antropikus elv :)).

Olyasmi lehet ez nagyban, mint a kvantumhab kicsiben. Egy végtelen nagy fortyogó massza, amelyben az anyag itt-ott kitüremkedik az ide-oda áramló energiák hatására, ilyenkor kialakul egy világegyetem; máshol a kitüremkedések újra összehúzódnak, és megszűnik egy világegyetem. Amely résznek nagyobb az energiaszintje, az lehet, hogy hosszabb időre jön létre, ahol kevesebb, az rövidebb időre. Az is lehet, hogy a létrejövő univerzum energiaszintjének mértéke a természeti törvények, hatások mértékét, egymáshoz képesti arányát befolyásolja a létrejövő univerzumon belül; ahol nem megfelelő az arány, az a világegyetem csak olyan rövid időre jön létre a "fortyogó kozmoszhabból", hogy életnek ideje sincs benne létrejönni, kialakulni. Az ilyen univerzumokban pedig értelmes lények sem jönnek létre, akik elfilózgathatnának a világuk miértjeiről és hogyanjairól.