Világegyetem tágulása, hogy is van ez?

Legalább négyszer volt a kérdés, olvass vissza.

Ha még mindig nem érted, akkor kérdezz.

Amúgy az elején volt egy nagyon gyors tágulás (akkor még nem létezett a tér) - aztán hirtelen lelassult, és azóta lassan gyorsul a tágulás.

A végére pedig hogy akarsz kimenni? Pl. hogy mennél ki egy lufi végére?

az univerzum nem egy lufi, sokkal complexebb a geometriája.

de ettől még valóban nem tudsz kimenni a szélén túlra

Először is: a fény vákuumbeli "c" sebessége a kozmikus határsebesség. Ennél gyorsabban a jelenlegi állás szerint semmi nem terjedhet gyorsabban, még az információ sem. (Ezért van nagy kavar a gravitáció magyarázata körül: Einstein azért hozakodott elő a tömeg-"görbíti"-a-téridőt elmélettel, mert így kiküszöbölhető a Newton-féle grav. erőtörvény által felvetett kérdés: F=f*m1*m2/r^2. A kérdés: Ha a Nap hirtelen arrébb kerülne (vagy megszűnne létezni), mikor térne le a pályáról a Föld?) Viszont a tér tágulása felfoghatatlan dolog. Nem információ, hanem a létezés terjedése. Ha lehetséges lenne, hogy valaki gyorsabban mozogjon a tér tágulásánál, talán akkor sem tudná elhagyni a teret, mert nincs hova mennie... Másrészt: mit szeretnél érzékelni a teljes "sötétségen" kívül? Az "újonnan keletkezett" térben még semmi nincs, nem verődne vissza semmiről semmilyen sugárzás, amit felfoghatnánk. Ha lassan is mozogna, pl. a fénysebesség kis részével, akkor is, nem biztos, hogy a tér széléhez érkező sugárzás visszaverődne vagy bármi történne. Az univerzum a kezdeti, rendkívül pici méretéhez (emlékezetem szerint talán gombostűfejnyi, vagy annál kisebb méretű energia"gömb" keletkezett anno) képest tágul: azelőtt semmi nem volt, téridő sem, bár ezt sosem tudhatjuk meg valószínűleg. Így hát amikor - a természeti erőknek semmiben nem ellentmondva - megjelent ez a hatalmas mennyiségű energia, a teret - amit talán önmagával együtt hozott létre - képes volt tágulásra kényszeríteni. A fény sebessége számunkra sosem lenne lassabb - ha fénysebességgel haladnánk, ami lehetetlen (későbbi linkben le van írva, csak hosszú az egész szöveg), akkor is, pl. a lámpánk által kibocsájtott fény számunkra is, egy "álló" szemlélő számára is ugyanolyan gyorsan haladna. Nem jó viszont ilyen lehetetlenséggel példálózni, "elégedj" meg pl. a fénysebesség felével mozgó ember kezében világító lámpa példájával: ebben az esetben már tovább is mehetünk: a "mozgó" ember a fényt c sebességgel látja haladni, az "álló" (mihez képest álló, ugye, ezért az idézőjelek) ember is. Mégis, a mozgó ember mozgása közben előre halad, így az ő által észlelt, a fény által megtett úthoz hozzáadódik az általa megtett út is. Ez mégis egyenlőnek kell legyen az álló megfigyelő által mért úttal. Ezzel mondjuk azt lehet jól szemléltetni, hogy így a távolságok a "gyorsan" haladó testek számára lerövidülnek. Az időt viszont így: Ha van egy mozgó vonat, amin utazik egy ember és vele két tükörlap, köztük egy fénysugár "pattog", az ember azt látja, hogy függőlegesen mozog a fénysugár, c sebességgel, x úton (egy odavissza = 2x). A kívülálló számára azonban hozzáadódik az úthoz a vonat elmozdulása is, viszont ugyanolyan "magasságban" látja a két végpontot, mint a vonaton utazó. Ebből kijön egy derékszögű háromszög egyik befogója (a függőleges: a vonaton utazó által tapasztalt út)és átfogója. Ez a kettő távolságban más, értelemszerűen. Az átfogó nagyobb utat jelent, DE ugyanolyan sebességgel teszi meg ezt az utat, és látszólag ugyanakkor ér mindkét úton a legfelső, illetve legalsó pontba. Ez akkor lehetséges, ha a kinti megfigyelő számára gyorsabban telik az idő: az álló megfigyelő számára több idő telt el, mint a vonaton ülő számára.

Hosszú a kommentem, remélem, érthető volt (nem vagyok benne különösebben jártas, de ajánlom Stephen Hawking könyveit, valamint az E=mc^2 címűt, Cox-Forshaw.)

A tágulási sebességet valószínűleg befolyásolni képes a tömegesség. (tömeg sűrűségnek vehető minden galaxis)

Az ember azt gondolhatja, hogy a világmindenség tömegsűrűséget meg kell mérni és kész. Csak hát ez nem olyan egyszerű, mivel nagy részét nem is látja az ember.

Aztán a tágulási sebességre szintén azt gondolja az ember, hogy csak meg kell mérni és kész.

A vöröseltolódást valószínűleg lehetne mérni, de azt se ismeri a tudomány pontosan. Távolságot pedig nehéz mérni vöröseltolódástól függetlenül is. Bár ügyes csillagászok még is megmértek különböző dolgot, hogy kapcsolatot találjanak közöttük.

pl. kiszámították mennyi lenne a világ hélium tartalma a tömegsűrűség és a tágulási sebesség ismeretében.

Aztán addig számolgattak, hogy ennyi meg ennyi a hélium tartalma akkor a világ 12 milliárd éves és még számtalan görbét rajzolhatnak, amig csak egész kicsiny helyet hagyna szabadon amire azt mondhatjuk ott van a világunk…. De aztán ha jól emlékszem 1965 ben kiderült, hogy az egész nem igaz, mert a mindenségben olyan részecske is van, amit addig nem is ismertek, így aztán az egész számításuk érvénytelen lett, és ma 2013 ban még mindig számolgatnak mennyi idős a világegyetem, mitől tágul, és meddig fog tágulni.

Amit megállapítottak és igaz;a Planck állandó, a gravitációs állandó és a fénysebesség. Mert ha ez a három meg van akkor a természetben három alapvető mennyiséget lehet képezni; egy alapvető hosszat, egy alapvető időt és egy alapvető tömeget, és ezekből már lehet sűrűséget is csinálni.

De ahhoz hogy a jelenleg látott világegyetemet elő lehessen állítani, ahhoz egy korai energiatermelő kezdeti állapotnak kellett lennie, amely egy folyamatos változást, fejlődést, Tér-növekedést is megteremteni volt képes.

Ehhez, ahogy hallgattam számtalan elmélet született ez ideig, de egyik se megbízható. Bár ha a kezdő feltételeket kitalálnák, akkor szerintem bármelyikről kiderülhet, hogy folytatásként viszont elfogadható.

Mert azt gondolom, ha nem ismerjük a kezdeti állapotot, akkor az abból kialakult fejlődést se lehet pontosan megállapítani. Hisz még arra se született magyarázat, hogy miért azonosak formailag az objektumok és mitől rendeződnek szabályos vonalakba és még inkább kérdés az, hogy mi az-az erő, amely miatt távolodnak egymástól az objektumok?

El kell fogadni, hogy véges sok idővel ezelőtt a térgörbület végtelen naggyá lett mindenhol a világegyetemben. A geometriája pedig változik és ennek következtében változik a tejútrendszerek közötti távolság is, és Tér keletkezik közöttük, mert az energia felszabadulása a kezdetek óta folyamatosan tart. S ezek rajzolhatnak egyre nagyobb Energia alkotta, sztrádákat”

Csak hát nem belátható az ember számára minden, így az univerzum középrésze illetve a másik fele se, ahonnan, a sugárzó energia folyamatosan áramlik jelenleg is a kezdetek óta, a háttérsugárzásnak nevezett valami...

De ez csak az én véleményem.

"....Einstein azért hozakodott elő a tömeg-"görbíti"-a-téridőt elmélettel, mert így kiküszöbölhető a Newton-féle grav. erőtörvény által felvetett kérdés...."

Ez egyszerűen nem így van, ez az egyenletekből jött ki. a newton-féle dolognak meg csupán egy problémája van, hogy nem igaz, legalábbis csak speciális körülmények között jó közelítésként szolgál.

A görbületet pedig igen meg lehet mérni, a görbületi tenzor révén. A bekeretezett jószág az: [link]