Honnan tudják a csillagászok h mekkora a világegyetem?

Először is Tejút csak egy van. A Tejút a mi galaxisunk neve. Vannak más galaxisok is. Az ismertek el vannak nevezve. Fel vannak térképezve.

Tudományost választ felesleges írni, mert a kérdésedből egyértelmű, hogy nem érted meg.

alapvetően egyetértek az előzővel (a megértésed szintjét illetően, kedves kérdező), néhány konkrét válasz -

azt írod:

"...Több tejút is van. Ezt például honnan tudják? Ha "látják" olyan hiper szuper távcsövön keresztül..."

honnan tudják?

látják- ahogy te is láthatod, mindenféle "hiper- szuper" távcső nélkül, ha felnézel az égre egy felhőmentes, hideg téli éjszakán.

szabad szemmel is látható pl. az androméda köd, de akár a legegyszerűbb katonai távcsővel is több tucat galaxist is láthatsz.

részletesen, bolygóról bolygóra pedig azért nem rajzolják (fényképezik) le, mert annyira azért nem hiperek és szuperek azok a távcsövek, hogy olyan irdatlan távolságból is láthassák a bolygókat. (bár, már van olyan exobolygó, amelyet sikerült lefényképezni...)

Nincs értelme lerajzol és feltérképzeni, azért sem mert az egész folyamtosan változik illetve nincs rá kapacitás. Az egészet be sem látjuk. Ha minden csillagot és bolygót le akarnál rajzolni nem lenne annyi papír az egész világon. Még akkor sem sikerülne ha számítógépen akarnád tárolni mert nincs és nem is lesz sosem annyi kapacitás hogy minden adat felférjen. Csak azokat adják meg részletesen amik fontosan valami miatt.

A csillagokat és a galasxisokat igenis elnevezik. Csak lehet hogy nincs mindegyiknak olyan szép neve hogy Sirius hanem csak egy kódot kapna, pár számból meg betűből.

A távoli objektumok távolságát háromképp: fényességgel, parallaxissal és vöröseltolódással mérik.

Fényesség:

Ha ismerjük egy csillag abszolút fényességét, akkor az alapján, hogy a Földről milyen fényesnek látszik, kiszámolható, hogy milyen messze van. Persze honnan lehet tudni azt, hogy egy csillag valójában milyen fényes? Mert lehet egy nagyon fényes csillag nagyon messze, vagy egy nem éppen fényes csillag nagyon közel. De szerencsére vannak olyan speciális égitestek, amiknek ismerhető az abszolút fényessége (az abszolút fényesség azt jelenti, hogy ha minden csillagot egy adott ugyanolyan távolságról néznénk, milyen fényes lenne). az ilyen égitesteket a csillagászok standard gyertyának hívják. Ilyenek bizonyos változócsillagok és szupernóvák, azaz csillagrobbanások. A standard gyertya távolsága meghatározható ez alapján.

Parallaxis: ez viszonylag közeli csillagokon alkalmazható. A lényeg, hogy ahogy a Föld kering a Nap körül, egy közeli csillag a nagyon távoliakhoz képest ide-oda mozog, mert az év egyik felében másik irányból nézzük, mint a másikban. Matematikailag (egyszerű geometriával) ennek segítségével kiszámítható a távolság.

Vöröseltolódás:

Ha a fényt felbontod egy prizmával, akkor színkép jelenik meg, amiben különböző vastagságú vonalak vannak meghatározott távolságra. Ezeknek a vonalaknak az elrendeződése attól függ, hogy milyen anyagból származik a fény. Így egy ismeretlen színkép alapján meg lehet mondani, hogy az adott fényt milyen anyagok bocsátják ki. Ezek a vonalak meghatározott frekvenciákat jelentenek. Ha a fényt kibocsátó objektum távolodik, akkor ezek a vonalak a színkép vörös vége felé tolódnak el, mert megnő a hullámhossz (mint amikor a közeledő autó hangja magasabb, a távolodóé mélyebb).

Még mindig hiányzik egy fontos összetevő, ez pedig a viszonyítási alap, hogy sebességből hogy lesz távolság. Ehhez kell egy összefüggés, és egy Edwin Hubble nevű csillagász, aki rájön a huszadik század első felében. Hubble pár szomszédos galaxisnak megmérte a vöröseltolódását, és az abszolút távolságukat is úgy, hogy talált néhány standard gyertyát a távoli galaxisban (ami azért figyelemreméltó teljesítmény, mert baromi nehéz, pláne az akkor eszközökkel). Ez alapján rájött, hogy a galaxisok távolság és sebessége arányos. azaz minél messzebb van egy galaxis, annál gyorsabban távolodik, annál nagyobb a vöröseltolódása. A távolság és a sebesség aránya állandó, ezt hívják Hubble-állandónak. Ha meg tudjuk mérni egy galaxis vöröseltolódását, akkor abból kiszámíthatjuk a sebességet, amiből a Hubble-állandó ismeretében a távolságot is.

Az egészben egy sarkalatos kérdés a Hubble-állandó pontos megmérése. Ehhez Hubble által kijelölt módszert kell használni, azaz standard gyertyákat kell keresni a távoli galaxisokban. Maga Hubble sem tudta a Hubble-állandó értékét, sőt, egészen a 90-es évekig több, mint 100%-os mérési hibával tudták még csak, és jelenleg is elég nagy az állandó bizonytalansága. Jelenlegi mérések alapján az értéke 74,2 körüli érték valahol 77,8 és 70,6 között valószínűsíthető (a Hubble űrtávcső 2009-es mérései alapján).