Valóban végtelen a világegyetem? Fel lehet ezt egyáltalán fogni ésszel?

Azt mondják, hogy tágul, bár már az is lehet, hogy ez az elmélet is kezd megdőlni; ezt nem tudom. Ha tágul, akkor ez alatt az égitesteket, meg a közöttük található anyagokat kell érteni. De mindez kell, hogy valamilyen üres közegben történjen; kell, hogy valamit kitöltsön, amiben tud tágulni! Legalábbis én mindig erre gondolok ilyenkor. Nagy kérdés, hogy vajon van-e valahol határa ennek az egész irdatlanul nagy anyaghalmaznak; amelyen túl már talán csak a nagy üres semmi van? De még ez a feltételezett üresség is maga a tér, még akkor is, ha nincs benne semmi. Furcsa ez az egész, meg az ősrobbanás-elmélet is: minden anyag egy parányi pontban volt összesűrűsödve, körülötte meg a nagy végtelen semmi? Ki tudja!

Abba is félelmetes belegondolni, hogy a fény egy év alatt milyen távolságot tud megtenni! Szerintem az ember még ezt sem igen képes felfogni. Ha például fénysebességgel haladnánk életünknek a végéig, még akkor is csak valamelyik közelebbi csillaghoz jutnánk el. Emiatt van az is, hogy mi emberek már nem is a csillagok jelenlegi állapotát látjuk, hanem a sok évvel ezelőttit, mert a fénynek még ide kell érnie. Pedig mi most, a jelenben nézzük őket. Szinte felfoghatatlan dolgok ezek! Tehát még az idő is nagyon furcsán viselkedik az űrben. Ilyen szempontból nem sok értelme van rádiójeleket küldeni a világűrbe abban a reményben, hogy hátha valahol értelmes lények veszik az adást, hiszen arra aztán lehet várni, mire odaérnek a jelek, meg persze vissza is. De tudom, hogy az emberi kíváncsiság határtalan, ez így van rendben.

Azt is mondják egyesek, hogy a tér elhajlik; na ezt már tényleg nem tudom megérteni, de persze, attól még lehet, hogy igaz.