Valóban végtelen a világegyetem? Fel lehet ezt egyáltalán fogni ésszel?

Ez valóban így van, hogy nekünk, pici porszemnyi embereknek már ez a táguló anyagmennyiség is gyakorlatilag a végtelenbe nyúlik. Szerintem a mi galaxisunk is olyan nagy, hogy nekünk már ez is bőven megfelel egy világegyetemnek, és persze, még a Naprendszer sem éppen kicsi.

Lehet, hogy az én szóhasználatom volt félreérthető, de amikor azt írtam, hogy "nagy üres semmi", akkor ez alatt valamiféle sötét, üres teret értettem, tehát nem a szó szoros értelmében vett "semmit", mert azt már tényleg nem lehet elképzelni, de még az előbbit is igen nehezen. Én is úgy gondolom, hogy maga az anyag talán véget ér valahol a számunkra végtelen messzeségben. A matematikában szokták mondani, hogy a párhuzamos is csak az elméletben létezik. De én mégis amellett állok, hogy létezik egyfajta üres, valóban végtelen tér, hiszen ez a bizonyos "lufi" is van valamiben! Fizikailag meg matematikailag le lehet itt vezetni szinte bármit, de az ember, ha máshol nem is, de a lelke mélyén soha nem fogja azt elhinni, hogy bárminek, jelen esetben a térnek meg az időnek vége van! Lehet, hogy ez már sokkal inkább filozófiai megközelítése ennek az egésznek.

Érdekes, hogy maga a fizika érkezett el ezekhez a "határdolgokhoz". Az az igazság, hogy én nem vagyok materialista szemléletű, és talán emiatt tűnik elvontnak a véleményem. Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem. Ez már innentől kezdve igazából hit kérdése, úgy vélem, mert végülis senki sem tud bebizonyítani semmit sem úgy, hogy abban mindenki higgyen. Ahogyan írtam, az idővel is nagy problémák vannak, mert megválaszolatlanul maradt az a kérdés is, hogy vajon mi lehetett az ősrobbanás előtt. Ráadásul ez az egész vizsgálódási folyamat az ellenkező irányban is ide vezet, mert ugyanilyen rejtélyes dolgokhoz jutunk el, hogyha az anyag belsejébe hatolunk, egészen a mikrovilág legmélyéig! Itt már nem is anyag van, hanem valami más: talán erők, mezők, energiák, hullámok, fény, hang, rezgések stb. Éppen a fizika jutott el annak a felvetéséig, hogy maga az anyag tulajdonképpen nem is anyagi eredetű! Véleményem szerint a legkisebb mikrodolgok és a hatalmas nagy kozmikus távolságok valahogyan összeérnek. Máshogyan mondva: a legnagyobb mélység és magasság gyakorlatilag ugyanaz véleményem szerint!

Nekem egyre inkább van egy olyan érzésem, hogy a tér valójában nem is létezik, mármint ez az általam végtelennek tartott valami. Pontosabban mondva, végtelenség van, de az már talán nem is tér, hanem valami más, ami a tér illúzióját kelti. A gyakorlatban az emberi agy a végtelent tényleg nem tudja elképzelni! És pontosan ugyanez a helyzet az idővel is. Mi azt hisszük, hogy ez

valami olyasmi, ami folyamatosan halad előre a múltból a végtelen jövő felé, holott ha belegondolunk, akkor rá lehet jönni arra, hogy ez is csak illúzió talán, mert valójában nem is létezik más, csak a végtelen jelenidő. Tehát valószínűleg idő sem létezik szerintem.

És most érkeztem el a lényeghez: a fizikának, kémiának, biológusoknak most már ideje lenne valahogy túllépni az anyagelvűség korlátain, mert véleményem szerint ezekre a végső, nagy kérdésekre csak így lehet igazi válaszokat adni. Tehát nem elég csak pusztán a száraz képletekkel meg elméletekkel levezetni, és mindenáron bebizonyítani a dolgokat, hanem mindezen felülemelkedve, és továbblépve, valahogy hit és belátás által, egyfajta filozofikus szemlélettel kellene hozzáállniuk a dolgokhoz. Mert szerintem másképpen nem lehet valódi eredményeket elérni. A tudomány az anyagi világ vizsgálatában, elemzésében már elérkezett egy olyan ponthoz, amikor tovább kell lépnie a materializmuson, ha igazi válaszokat akar találni a létezésnek a nagy kérdéseire. Mert ez messze nem csak tudományos kérdés, hanem ugyanannyira filozófiai meg vallási kérdés is egyben. Sőt, ha belegondolunk, ezeket a dolgokat valójában nem is lehet egymástól elválasztani!

Persze, azért szerencsére egyre több olyan tudós van, aki már rátért erre az útra. Egy kicsit elkalandoztam a kérdésemtől, de úgy éreztem, hogy ezeket a dolgokat még le kellett írnom. Bár ahogyan említettem, mindez az én véleményem.

Nem arra gondoltam, hogy az összes, a tudományok által elért eredményt el kell vetni, úgy ahogy van! Hiszen ez lehetetlenség, mert mindaz, amiket elért a tudomány az eddigi történelem folyamán az anyagi világ felfedezésében és megismerésében, azt nem is lehet kérdőre vonni. Amire én gondoltam, az arra utal, hogy most már elérkezett az emberiség egy olyan ponthoz, amikor szemléletet, hozzáállást kellene váltani. Az eddigi eredményeket természetesen meg kell tartani, de a továbbiakban túl kell haladni, lépni a materializmuson, és úgy kell tovább folytatni a tudománynak a működést. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető, mert az eddigiekből azt állapítottam meg, hogy nem voltam az. Pedig szerintem elég egyértelműen fogalmaztam az előző írásomban is. A tudományok eddig az emberiség történetében alapjában véve a kényelmet, a jólétet, a gazdagságot szolgálták. Ez még érthető is, csakhogy mindez sajnos nagyon a Föld, a környezetünk rovására ment. Itt most nem sorolom fel, szerintem sejthető, hogy mikre célzok. Ebből az következik, hogy ha mindez így megy tovább, akkor egy pár évszázadon belül, de lehet, hogy még hamarabb ez a bolygó lakhatatlanná válik, ha esetleg még előbb el nem pusztítja magát az emberiség egy nagy háborúban. A Föld már most is a "tönknek a szélén van". Tehát bebizonyosodott, hogy eddig a tudománynak ilyen hozzáállással nem sikerült megoldania az emberek egyetemes jólétét, biztonságát.

A lényeg az lenne, hogy a tudományokat valamiféle morális, erkölcsi keretbe kellene foglalni! Már nem is merek arról beszélni, hogy filozófia, vallás meg ilyen dolgok. Sajnos az eddigi filozófikus irányzatok, meg a vallások sem oldották meg a problémákat, mert ezek is eltorzultak az idők folyamán. Én nem egészen ezekre a dolgokra célzok, amikor azt mondom, hogy "filozófia" és "vallás". Technikailag már nagyon sokat elértünk, most pedig itt van az ideje, hogy ehhez lelkileg, erkölcsileg is felzárkózzunk! Pusztán önmagában véve a tudomány, amiből ugye, általában technika lesz, kellő szintű lelki fejlettség nélkül nagyon veszélyes, sőt végzetes lehet! A tudományoknak, technikának át kell minősülnie, úgymond "itatódnia" spiritualitással, moralitással. Ehhez pedig szakítania kell a materializmussal. De ahogyan említettem, itt nem az egyházi értelemben vett vallásokra célzok, meg nem is a világvallásokra, és nem is valamilyen konkrét filozófiai irányzatra.

Ami az időt illeti, hát lehet, hogy ez sem volt érthető, ahogyan megfogalmaztam. Itt az anyagi világban tényleg van idő, mert minden folyamatosan változik, keletkezik, elmúlik, illetve átalakul. Emiatt végülis úgy látjuk, hogy mindez az időben zajlik le, de ha belegondolunk abba, hogy vajon meddig halad az idő, mikor indult, és megállhat-e valaha is? Akkor már lehet, hogy megkérdőjeleződik számunkra ennek a létezése. Hiszen ez már olyan, mintha örökké csak a "most", a jelen létezne! Innen nézve már ez is csak illúziónak tűnik. Amit a csillagokról meg a fény haladásának az idejéről írtam, az is igen furcsává teszi ezt az egész dolgot. Mindent egybevetve, talán úgy helyes ez a megfogalmazás, hogy itt, az örökké változó anyagi világban az időnek és a térnek az illúziójában élünk.