Valóban végtelen a világegyetem? Fel lehet ezt egyáltalán fogni ésszel?
Azt mondják, hogy tágul, bár már az is lehet, hogy ez az elmélet is kezd megdőlni; ezt nem tudom. Ha tágul, akkor ez alatt az égitesteket, meg a közöttük található anyagokat kell érteni. De mindez kell, hogy valamilyen üres közegben történjen; kell, hogy valamit kitöltsön, amiben tud tágulni! Legalábbis én mindig erre gondolok ilyenkor. Nagy kérdés, hogy vajon van-e valahol határa ennek az egész irdatlanul nagy anyaghalmaznak; amelyen túl már talán csak a nagy üres semmi van? De még ez a feltételezett üresség is maga a tér, még akkor is, ha nincs benne semmi. Furcsa ez az egész, meg az ősrobbanás-elmélet is: minden anyag egy parányi pontban volt összesűrűsödve, körülötte meg a nagy végtelen semmi? Ki tudja!
Abba is félelmetes belegondolni, hogy a fény egy év alatt milyen távolságot tud megtenni! Szerintem az ember még ezt sem igen képes felfogni. Ha például fénysebességgel haladnánk életünknek a végéig, még akkor is csak valamelyik közelebbi csillaghoz jutnánk el. Emiatt van az is, hogy mi emberek már nem is a csillagok jelenlegi állapotát látjuk, hanem a sok évvel ezelőttit, mert a fénynek még ide kell érnie. Pedig mi most, a jelenben nézzük őket. Szinte felfoghatatlan dolgok ezek! Tehát még az idő is nagyon furcsán viselkedik az űrben. Ilyen szempontból nem sok értelme van rádiójeleket küldeni a világűrbe abban a reményben, hogy hátha valahol értelmes lények veszik az adást, hiszen arra aztán lehet várni, mire odaérnek a jelek, meg persze vissza is. De tudom, hogy az emberi kíváncsiság határtalan, ez így van rendben.
Azt is mondják egyesek, hogy a tér elhajlik; na ezt már tényleg nem tudom megérteni, de persze, attól még lehet, hogy igaz.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Pont ezt kérdezem én is. Szó szerint nekem is ez jutott az eszembe! Nyilvánvaló, hogy sehol nincsen "fal", ami a végét jelzi, mert ha ezt el is képzeljük, akkor is kellene, hogy legyen utána valami! Hiszen egy fal két teret választ el egymástól. Persze el lehetne játszani ugyanezt fordítva is: ha lenne vége, akkor kellene, hogy legyen eleje is valahol az univerzumnak, ez pedig már tényleg képtelenségnek tűnik.
Hozzá kell tenni, hogy különbséget kell tenni az általam a kérdés alatti leírásban említett anyaghalmaz, és a valóban végtelennek feltételezett űr, a tér között, amit az előbbi kitölt. Bár, a nagy végtelen semmit is nehéz elképzelnie egy embernek, maximum annyit, hogy sötét van. Jó kérdés az is, hogy vajon mi lehetett az ősrobbanás előtt, ha volt egyáltalán ősrobbanás?
De mindebből szerintem arra lehet következtetni, hogy az embernek a tudata, az agya a végtelenre van "beállítva"! Valahogy így vagyunk megteremtve. Egyszerűen nem tudjuk mi emberek elfogadni azt, hogy valaminek vége legyen! És ez így van jól szerintem.
válasza:A Nagy Bumm hozta letre magat a teret es idot is es ez a ter tagul. Namarmost ha valami tagul akkor olyan ertelemben nem vegtelen ahogy mi gondoljuk. A vilagegyetem ha vegtelen lenne akkor az elso pillanattol kezdve rendelkezett volna ezen tulajdonsagaval, de mint azt "tudjuk" (sejtjuk) a keletkezese utan egy fenysebessegel (van kutato aki szerint annal gyorsabban, mivel akkor mas jellemzoi voltak a feny terjedesenek) tagulni kezdett.
Viszont gyakorlatban ha elindulnank egy iranyba nem ernenk el a szelehez es nem csak azert nem mert a tagulasa kozel fenysebessegu, hanem mert visszaernenk a kiindulopontra. Mintha egy lufi feluleten maszo hangyak lennenk.
válasza:Gyakorlatilag viszont számunkra végtelen. Az alábbi videó jól mutatja az általunk látható univerzum méreteit.
0:42-nél láthatjuk a teljes általunk belátott univerzumot a maga szálas szerkezetével, a zoomolás után 1:42-nél minden világító kis pont még mindig 1-1 galaxist jelent. Ezek egyike a Tejút a maga 300-400 milliárd csillagával amiből az egyik a Nap.
válasza:Ő talán megválasszolja:
válasza: válasza:"...De mindez kell, hogy valamilyen üres közegben történjen; kell, hogy valamit kitöltsön, amiben tud tágulni! ..."
Ez így teljesen rossz megközelítése a tér tágulásának. Én se vagyok fizikus, de e mondatod alapján a semmi is valami - ami filozófiai szempontból igaz - de a tér tágulásának (vagy inkább téridő) az a lényege, hogy nő a tér körülöttünk, ami valóban olyasmi, mint egy lufi (ahogy itt valaki említette). Vegyük ennek a lufinak a gumisrészét a térnek, elkezdjük felfújni a lufit és a tér nőni kezd. Fontos, hogy a mi téridőnk csak a lufi "gumija", ami példánk esetében a levegő az nem számít ide.
És ha felfogni nem is lehet, próbálkozni szabad :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!