Hogyan lehet galvanizálással rézbevonatot készíteni különböző anyagú tárgyakra?

A galvanizálás elméletileg egyszerű, gyakorlatilag rengeteg balsikerű próbálkozással lehet előbbre jutni. Vannak olyan fémek, amelyek (például) rézszulfát oldatba mártva azonnak reakcióba lépnek az oldattal, anélkül, hogy áramot vezetnénk át rajtuk - a vas például szívesen átalakul vas-szulfáttá, és a szivacsos vasszulfát tetejére lerakódik a fém réz, matt rózsaszínű bevonatot képezve. ez a bevonat azonban (az alatta levő vasszulfát miatt) nem túl tartós.

A palládium súlyosan mérgező nehézfém - a szocialista magyarországon azokban az iparágakban, ahol palládiumot használtak galvanizálást megelőző felületkezelésként (például többrétegű nyomtatott áramkörök furatainál), a legtöbb alkalmazott alul-felül fog-protézist hordott...

A galvanizálás során nagyon figyelni kell az áramerősségre. A rézszulfát oldat ellenállása nagyon kicsi, az áramkörben majdhogynem rövidzárként jelenik meg. Ezért galvanizáláskor mindig szükség van ampermérőre és valamilyen áramkorlátozó előtétre (nagyteljesítményű ellenállásra).

Ha túl nagy a galvanizáló áram erőssége, a bevonat helyenként (a galvanizálandó tárgy "hegyes" részein) túl gyorsan épül fel, ezért nem lesz egyenletes. Ha túl kicsi az áramerősség, akkor a csúcsok közötti, "közbenső" felületeken a galvanizálás helyett kémiai reakció történhet (például vas - vasszulfát átalakulás), így ott a rézbevonat alatt szivacsos vasszulfát réteg lesz. Ezek a problémák szemmel is láthatóak, sok próbálkozás után.