Titeket nem zavarnak a tudományos paradoxonok?

"Einstein szerint a negyedik dimenzió az idő"

Persze: a világunk egy négydimenziós téridő.

Én arról beszéltem, hogy a 3 dimenziós terünk úgy görbül, hogy egy 4 dimenziós gömb felszíne lesz.

De ettől még ennek a gömbnek nincsen belseje (ill. ott nincs semmi), ezért nem mondhatjuk, hogy az pl. a 4. dimenzió lenne. Üres.

Az egyszerűbb magyarázat kedvéért amikor erről a görbületről beszélünk, akkor el szoktuk hanyagolni az időt, ill. amikor a 4 dimenziós téridőről beszélünk, elhanyagoljuk ezt a görbületet.

Lehetne együtt is tárgyalni, de úgy elég bonyolult lenne.

"mi miért nem vagyunk képesek "látni" a negyedik dimenziót? Miért nem vagyunk képesek mozogni benne, észrevenni, vagy legalább mérni, megbizonyosodni róla hogy létezik?"

Mert nem biztos, hogy egyáltalán létezik.

Lehet, hogy csak a görbület van - a 4. dimenzióban viszont nincsen semmi.

Mi csak a térben tudunk mozogni és a fény is csak ott terjed. Az egyetlen dolog, ami *talán* átmegy a dimenziók között, az a gravitáció.

"hol is van tulajdonképpen egy lufi közepe? Vagyis hol van a négydimenziós gömb felületén az Univerzumunk közepe?"

Nem a felületén van, hanem a belsejében!

Ott viszont nincs tér ill. téridő.

"csak a "légüres" térrész, vagy az anyag, az atomok is növekednek, "felfúvódnak"?"

A világunk terének felépítése kvantált: úgy néz ki, hogy van egy minimális méret (a Planck-méret), aminél kisebb a mi világunkban nem létezik. Ez a méret számít pl. a húrok nagyságánál, amelyek a világunkat alkotják.

A tágulás valószínűleg azt jelenti, hogy ez a méret növekszik.

"…de csak nagyjából egy atommagnyi távolságig, utána ez már nem működik és minden vonzás megszűnik.”

"Nem, a gravitáció nem. Te magad is hivatkozol rá később:"

A gravitáció nagyon sok nagyságrenddel kisebb bármelyik másik erőnél. Atomi folyamatoknál gyakorlatilag figyelmen kívül lehet hagyni, annyira jelentéktelen - két kivétellel:

- a fekete lyuk,

- ill. az ősrobbanás.

Ezekben olyan erős a gravitáció, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Viszont a gravitációs törvényeket kvantumméretekben még sajnos nem ismerjük. Amit idáig próbáltunk erre kitalálni, az nem jött be, nem működik, nem írja le jól a világ működését.

"a „semmi” két m-mel van. :)"

Bocs, néha kihagy a billentyűzetem.

"miért nem lehet, hogy a húrelméletben szereplő szuperhúrokban van egy-egy, vagy akár sok száz univerzum, ami nagyon hasonlít a miénkhez? Vagy miért nem lehetnek a miénkhez hasonló további univerzumok, amiknek az összességéből egy sokkal nagyobb „nagyuniverzum” egy „nagyszuperhúrja” áll elő?"

Ez már a fantázia birodalma.

Elvileg persze lehetséges mindkettő... de van valami értelmük?

Egyáltalán nem ismerjük még a húrok felépítését - ha van nekik egyáltalán - még az atomi részecskékről is csak közelítő fogalmaink vannak.

Az meg, hogy miből vannak a húrok...

Ugyanígy fölösleges - egyelőre - kutatni, hogy a mi világegyetemünk egy órási húr része-e.

Valamikor majd lehet, hogy ezt is meg lehet kérdezni - egyelőre még nagyon filozófiai kérdésnek tűnik.

"Persze: a világunk egy négydimenziós téridő.

Én arról beszéltem, hogy a 3 dimenziós terünk úgy görbül, hogy egy 4 dimenziós gömb felszíne lesz.

Szóval a 4 dimenziós gömb egy 'időgömb' lenne? Azt hogyan kell elképzelni?

"De ettől még ennek a gömbnek nincsen belseje (ill. ott nincs semmi), ezért nem mondhatjuk, hogy az pl. a 4. dimenzió lenne. Üres."

"Lehet, hogy csak a görbület van - a 4. dimenzióban viszont nincsen semmi."

Ööö... Ez már megint elég homályos lett. Most akkor létezik a 4. dimenzió vagy nem? Vagy tárgyaljuk inkább 5. dimenzióként, ha már egyszer az idő a 4. dimenzió? Helyesebben ha jól értem, vegyük úgy, hogy az idő az 5. dimenzió, és ez az általad forszírozott vetület a 4. dimenzió? Vagy mi értelme egyáltalán foglalkozni vele, ha egyszer ott nincs semmi? Számomra kezd egy kicsit metafizikába átmenni a dolog.

Mi csak a térben tudunk mozogni és a fény is csak ott terjed. Az egyetlen dolog, ami *talán* átmegy a dimenziók között, az a gravitáció."

Ha a 4. dimenzióban nincs semmi, akkor mire hatna ott a gravitáció?

"Nem a felületén van, hanem a belsejében!

Ott viszont nincs tér ill. téridő."

Ne már... Szóval a 4. dimenzió csak úgy egymagában létezik, a többi dimenziótól függetlenül? Csak azért, hogy görbítsen egyet az általunk megtapasztalható világon, és maga köré gyűrje? Ennek így nem sok értelme van.

De továbbgondolva az elméletedet, létezhez 5. dimenzió is, amelyik meg a 4 dimenziós teret görbíti egy 5 dimenziós gömb felületére, és egy 6. dimenzió is, amelyik meg az 5 dimenziós teret görbíti egy 6 dimenziós gömb felületére, és így tovább. Ez érdekes okoskodás, csak épp nem jutunk vele előrébb semmilyen irányban.

"A világunk terének felépítése kvantált: úgy néz ki, hogy van egy minimális méret (a Planck-méret), aminél kisebb a mi világunkban nem létezik. Ez a méret számít pl. a húrok nagyságánál, amelyek a világunkat alkotják.

A tágulás valószínűleg azt jelenti, hogy ez a méret növekszik."

Igen, Planck kiszámolta ezt a planck-hosszt, ami azzal egyenlő, amennyi távolságot a fény megtesz egy egységnyi planck-idő alatt. Viszont ebből kiindulva akkor a fénynek is gyorsulnia kéne, mivel nő a planck-hossz hossza, vagyis ugyanazon planck-idő alatt a fény egyre nagyobb távolságot tesz meg. Ez viszont ellentmond annak, amit korábban említettél az Univerzum felfúvódása kapcsán, miszerint a fény egyre távolabbról indul ki a tér felfúvódása során, és ez határozza meg, hogy milyen távoli objektumokat tudunk megfigyelni. Ez így egy öngól, hiszen amennyivel nő a tér, pont annyival gyorsabban haladna rajta keresztül a fény is, vagyis semmiféle változást nem észlelnénk az Univerzum felfúvódásával kapcsolatban.

A másik dolog a húrelmélet. Igen, amikor valaki kitalálta, akkor sok ifjú titán hozzáfogott számolgatni ezzel kapcsolatban mint a güzü, és kiszámolták, hogy ennyi meg annyi dimenziónak kell még lennie a világunkban, csak épp azok fel vannak csavarodva, és egybként is olyan méretbeli különbségek vannak közöttük, hogy képtelenek vagyunk észlelni őket. Számoltak 5 meg 9 meg 21 meg nem tudom mennyi dimenziókat (gondolom innen jött neked is a korábban taglalt 4. dimenzió), húrrezgéseket meg húrdinamikát, meg még egy nagy rakás más efféléket is.

Csak éppen két nagy probléma van a húrelmélettel: egyrészt semmiféle módon nem tudjuk kísérletileg igazolni a számítások helyességét, másrészt semmiféle jóslást nem tudtak az elméletből kicsikarni. Innentől kezdve pedig csak egy nagy bűvészkedés az egész a számokkal, de a tudományos értéke egyelőre a nullával egyenlő.

"vegyük úgy, hogy az idő az 5. dimenzió, és ez az általad forszírozott vetület a 4. dimenzió?"

Ha már mindenáron mindent együtt akarsz:

a világunk tere 11 dimenziós (ebből 3 normál méretű, a többi kicsi), valamint egy külön dimenzió az idő, valamint a tér görbült is, és ez a görbület egy újabb dimenziót jelent.

"mi értelme egyáltalán foglalkozni vele, ha egyszer ott nincs semmi?"

Ez okozza, hogy a világunkban húzott egyenes végtelen lesz, úgyhogy van következménye.

"Ha a 4. dimenzióban nincs semmi, akkor mire hatna ott a gravitáció?"

Nem azt mondtam, hogy ott bármire is hat, hanem azt, hogy ott is terjedhet. Ha létezik a miénken kívül is világ, és elég közel is van hozzánk (egy másik dimenzióban), akkor azt esetleg ki tudjuk mérni a gravitációs hatásai alapján.

"De továbbgondolva az elméletedet, létezhez 5. dimenzió is, amelyik meg a 4 dimenziós teret görbíti egy 5 dimenziós gömb felületére, és egy 6. dimenzió is"

Sok minden létezhet, de ezeket még nem ismerjük.

Azt viszont, hogy a terünk görbült, nyugodtan lehet feltételezni, mert a tények erre mutatnak.

"Igen, Planck kiszámolta ezt a planck-hosszt, ami azzal egyenlő, amennyi távolságot a fény megtesz egy egységnyi planck-idő alatt. Viszont ebből kiindulva akkor a fénynek is gyorsulnia kéne, mivel nő a planck-hossz hossza, vagyis ugyanazon planck-idő alatt a fény egyre nagyobb távolságot tesz meg. Ez viszont ellentmond annak, amit korábban említettél az Univerzum felfúvódása kapcsán, miszerint a fény egyre távolabbról indul ki a tér felfúvódása során, és ez határozza meg, hogy milyen távoli objektumokat tudunk megfigyelni."

Ezért mondtam, hogy valószínűleg. Ezt még tisztázni kell, hogy valójában mi történik itt.

"két nagy probléma van a húrelmélettel: egyrészt semmiféle módon nem tudjuk kísérletileg igazolni a számítások helyességét, másrészt semmiféle jóslást nem tudtak az elméletből kicsikarni."

De, mindkettőről hallottam már példát.

Viszont az igaz, hogy ez még nagyon új tudomány, kevés eredménnyel. Később lesz majd ennek haszna.