Titeket nem zavarnak a tudományos paradoxonok?

"a kezdeti plazma csak nagyjából 300 000 évvel a kezdeti szingularitás után rekombinálódott, azaz csak ekkor vált átlátszóvá a fotonok számára,"

Az még oké lenne, hogy túl sűrű volt ahhoz a plazma, hogy a fotonok kijussanak belőle. De a plazma határfelületéről nem léphettek ki fotonok? Ha felrobbantasz egy petárdát, annak sem a közepéből, hanem a robbanás határfelületéről érkező fotonok jutnak először a szemedbe.

"Ez a horizont fénysebességgel tágul, és ha magunkat, mint megfigyelőt a közepébe képzeljük,"

Klasszikus, geocentrikus világképhez hasonló felfogás. Ez már megdőlt párszor, miért pont mi lennénk az ősrobbanás mértani közepén?

"hozzávetőlegesen egy 26 milliárd fényév átmérőjű gömbhéjat fogunk kapni, ugyanis a skálafaktor ∼ t1/2, ezért r=2ct. Bármilyen fizikai folyamat ezzel a távolsággal korlátozott,"

Számunkra talán, de nem az Univerzum számára. Lásd elbbit.

"a kozmikus háttérsugárzás a tér minden irányából teljesen izotrop,"

Vagyis ugyanakkora energiával sugároz a tér minden irányából. Ergo nem lehet lapos, különben nem lenne homogén.

"Kiszámolható, hogy a hőmérséklet szempontjából ma a homogén tartomány mintegy 60 cm!"

Ez pontosan hogyan is számolható ki? Meg mit is jelent valójában?

"A laposság problémája."

Ez az egész bejegyzés elég zavaros, ezt el tudnád magyarázni érthetőbben?

" a plazma határfelületéről nem léphettek ki fotonok?"

Miféle határfelületről?

Az ősrobbanásnak nem volt semmiféle határfelülete, mivel maga teremtette meg a teret is.

Úgy képzeld el az egészet, mint egy lufit. Ha felfújsz egy lufit, annak hol van a határfelülete? Egy olyan lény számára, aki csak a lufiban képes mozogni?

Sehol.

Ugyanígy a mi világunknak sincs határfelülete, és nem is volt soha.

Ezen kívül a lufit is "laposnak" nevezzük, ha egy normál méretű darabja az gyakorlatilag sík.

A világunkban ez így van, ezért nevezzük laposnak a világunkat. Erről könnyen meggyőződhetsz, ha háromszögeket rajzolsz egyenesekből és megméred a szögeiket. 180 fok = síkháromszög.

Ha viszont egy lufin rajzolsz, ott ez több lesz 180 foknál (ha egy nyergen ott meg kevesebb).

"Úgy képzeld el az egészet, mint egy lufit. Ha felfújsz egy lufit, annak hol van a határfelülete? Egy olyan lény számára, aki csak a lufiban képes mozogni?"

Természetesen a lufiban lévő levegőt (térrészt) határoló gumifelület lesz a határfelülete.

Azt mondják, az ősrobbanás során keletkezett maga a tér is. Tegyük fel hogy így van.

Ez esetben, a tér határa minden pontjának legalább fénysebességgel kellett távolodnia a robbanás középpontjától, különben az őslevesből később kilépő fotonok utolérnék ezt a határt. Tehát feltehetőleg mindkettő pontosan fénysebességgel távolodik az ősrobbanás középpontjától. Ez esetben lesz egy olyan gömbhéj, amelyik a teret határolja, és lesz egy ennél kisebb gömbhéj, amelyiket az ősmasszából elsőként kilépő fotonok alkotnak. A kettőnek az egymástól való távolsága megegyezik azzal a távolsággal, amit a fény annyi idő alatt tesz meg, amennyivel később indult útjára az ősplazmából elsőként kilépő fénysugár, mint maga az ősrobbanás pillanatában létrejövő tér határfelülete. Ebben az esetben a két gömbhéj közti távolság 300.000 fényévnek adódik, ha igaz az, hogy elsőként ennyi idővel az ősrobbanás után indult útjára az első fénysugár. Ebben az esetben viszont nem értem, hogy az ősleves "legszélét" alkotó anyagból, az ősleves anyagának pereméről kilépő fénysugárzás miért "várt" 300.000 évet, mielőtt elindult a "térhatárfelület" után. Hiszen az ősmassza a keletkezésének pillanatában irdatlanul forró volt, tehát minimum hősugárzást kellett kibocsájtania (a sok egyéb más frekvenciájú sugárzás mellett). Nem tudom, hogy ezt így mennyire érthetően sikerült megfogalmaznom.

"Ezen kívül a lufit is "laposnak" nevezzük, ha egy normál méretű darabja az gyakorlatilag sík.

A világunkban ez így van, ezért nevezzük laposnak a világunkat."

No, így már kezdem kapisgálni, hogy miért "lapos" az Univerzumunk. Találhattak volna valami jobb megnevezést is erre, így elég megtévesztő. Viszont egyrészt még mindig nem értem, hogy mit akart az a linkelt honlap azzal a 60 cm-rel kifejezni, másrészt az általad bárhová rajzolt háromszögnek is csak közelítőleg lesz 180 fok a belső szögeinek összege. Univerzumunknak ugyanis egyetlen olyan pontja sincs, amelyikre ne hatna gravitációs tér, ez ugye következik abból, hogy a gravitáció végtelen távolságban is hat. Márpedig a gravitáció nem más mint térgörbítő hatás, viszont a görbült térben nem 180 fok a háromszög belső szögeinek összege. Minél nagyobb a térgörbület, annál inkább eltér a 180 foktól.

Az univerzum tágulása nem ilyen egyszerű. Az elképzelés, hogy egy pontból (az ősrobbanás helyétől) kiindulva tágul az univerzum, téves. Bármelyik pontból nézed, mindig úgy tapasztalod, hogy minden távolodik tőled, mert maga a tér tágul. A galaxishalmazokat összetartja a gravitáció, de minden galaxishalmaz távolodik az összes többitől.

Az érzékelhető univerzum határa azért van, mert az attól messzebb lévő objektumok a mindenhol jelenlévő tértágulás miatt fénysebességnél gyorsabban távolodnak tőlünk, ezért az onnan kiinduló fotonok nem érnek el hozzánk soha. (Mielőtt valaki kötözködne, hogy nem lehet gyorsabban távolodni a fénysebességnél: nem is mozog semmi gyorsabban a fénynél, hanem a két pont közötti tér növekedik olyan iramban, hogy a fény sosem ér el hozzánk. A relativitás ezt megengedi)

" a lufiban lévő levegőt (térrészt) határoló gumifelület lesz a határfelülete."

Mondom, hogy csak a lufiban képes mozogni!

Ugyanúgy, ahogy te csak a térben vagy képes mozogni. A 4. dimenzió neked is határ, csak nem látod.

Az univerzum közepe pedig nincs benne az univerzumban: ugyanúgy, ahogy a lufi közepe sincs rajta a lufi felületén.

"Ez esetben, a tér határa minden pontjának legalább fénysebességgel kellett távolodnia a robbanás középpontjától, különben az őslevesből később kilépő fotonok utolérnék ezt a határt."

Utol is érik!

A tér nem fénysebességgel tágul, hanem kis távolságokon jóval lassabban. Nagyjából 14 milliárd fényév távolságban tágul csak fénysebességgel.

Az ősrobbanás fénye pedig ma is látható (ami épp most ér utol téged, az a része): ez a háttérsugárzás, ami a tér tágulása miatt azóta kicsit lehűlt: ma 3 abszolút fokos.

"Mondom, hogy csak a lufiban képes mozogni!"

Jó, akkor a lufi gumianyagának belső felületével érintkező levegőmolekulák alkotják a határfelületet. A lényeg ugyanaz.

"Az univerzum közepe pedig nincs benne az univerzumban: ugyanúgy, ahogy a lufi közepe sincs rajta a lufi felületén. "

Huhh, ez enyhén zavarosra sikerült :) Az univerzum közepe az univerzumon kívül van? Akkor hogy lehet a közepe?

"A tér nem fénysebességgel tágul, hanem kis távolságokon jóval lassabban. Nagyjából 14 milliárd fényév távolságban tágul csak fénysebességgel."

Tehát a tágulást nem úgy kell elképzelni, hogy a meglévő térrész növekszik, hanem mindig új és új térrészek jönnek létre a már meglévő térrészek között? Ez viszont azt jelentené, hogy a meglévő térrészekre az újonnan létrejövő térrészek nyomást gyakorolnak (mint a szódavízben a buborékok(?)), ezt a nyomásnövekedést viszont valahogy érzékelnünk kellene, nem? Vagy a másik verzió, hogy a nyomás ugyanakkora, de az Univerzum peremén lévő térrészek egyre nagyobb sebességre tesznek szert, mivel az Univerzumon belül létrejövő új térrészek össznyomása egyre nagyobb és nagyobb lesz. Ez esetben viszont véges határidőn belül el kell(ene) érniük, esetleg át is kell(ene) lépniük a fénysebességet, ami viszont elméletben lehetetlen...

"akkor a lufi gumianyagának belső felületével érintkező levegőmolekulák alkotják a határfelületet"

Fogd már fel, hogy ott nincsenek levegőmolekulák!

Vagy te látod itt a világunkban a 4. dimenziót?

A lufi üres, és körülötte sincs semmi.

"Az univerzum közepe az univerzumon kívül van? Akkor hogy lehet a közepe?"

Az univerzum egy görbült tér. Egy 4 dimenziós gömbnek a felszíne - ugyanúgy, ahogy a lufi is egy görbült sík és egy 3 dimenziós gömbnek a felszíne.

Ahogy a lufi közepe nincsen rajta a lufi felületén - úgy a világunk közepe sincsen benne sehol a mostani világunk terében.

"Tehát a tágulást nem úgy kell elképzelni, hogy a meglévő térrész növekszik"

De.

"hanem mindig új és új térrészek jönnek létre a már meglévő térrészek között?"

Nem.

"az Univerzum peremén lévő térrészek"

Szerinted egy lufinak hol van a pereme? Mutasd már meg rajta! Hol van olyan, hogy nem tudsz továbbmenni, mert elfogyott a lufi és leesel a szélén?

Na, ugyanúgy az univerzumnak sincsen pereme! Akárhol is vagy benne, mindenütt ugyanolyan a tér. A különbség csak az, hogy milyen bolygók vagy galaxisok vannak ott.

"Vagy te látod itt a világunkban a 4. dimenziót?"

Én úgy tudtam, hogy a 4. dimenzió az idődimenzió. Legalábbis Einstein azt mondta.

"Az univerzum egy görbült tér. Egy 4 dimenziós gömbnek a felszíne - ugyanúgy, ahogy a lufi is egy görbült sík és egy 3 dimenziós gömbnek a felszíne."

Ja hogy Te így gondolod a lufis dolgot! Ezt eddig nem írtad, én meg nem látok bele a fejedbe. Így már értem mire akarsz kilukadni - ám Einstein szerint a negyedik dimenzió az idő, és neki még mindig jobban hiszek.

De tegyük fel, hogy így van a dolog. Akkor mi miért nem vagyunk képesek "látni" a negyedik dimenziót? Miért nem vagyunk képesek mozogni benne, észrevenni, vagy legalább mérni, megbizonyosodni róla hogy létezik?

"Ahogy a lufi közepe nincsen rajta a lufi felületén - úgy a világunk közepe sincsen benne sehol a mostani világunk terében."

Már értem mire gondoltál. Viszont ez egy újabb kérdést vet fel: hol is van tulajdonképpen egy lufi közepe? Vagyis hol van a négydimenziós gömb felületén az Univerzumunk közepe?

"Tehát a tágulást úgy kell elképzelni, hogy a meglévő térrész növekszik"

Oké. Csak a tér, vagy az egész univerzum minden egyes pontja? Úgy értem, hogy csak a "légüres" térrész, vagy az anyag, az atomok is növekednek, "felfúvódnak"?