Titeket nem zavarnak a tudományos paradoxonok?

Az ősrobbanás elmélete egy érdekes elmélet. Amennyire vissza tudjuk követni a dolgokat, minden jel arra utal, hogy valamikor réges-régen volt egy szingularitás, amelyből aztán kialakult a mai világegyetemünk. De hogy ezen szingularitás előtt mi volt, azt egyelőre nem tudjuk megállapítani - már ha létezett előtte olyan dolog, hogy "előtte". A szingularitás épp egy olyan pont (mind időben, mind térben), mint egy betonfal a csupasz ember számára: nem jut át információ rajta a túloldalról, vagy legalábbis még nem találtuk meg a módját, hogy érzékelni tudjuk, ha valami mégis keresztüljut rajta.

A fény, amit tapasztalunk róla, amit mérni tudunk vele kapcsolatban, még szinte biztos, hogy jóval kevesebb annál, mint ami a fény teljes valója. Olyan, mintha a partról néznénk a hullámok fodrozódását, és ez elbájol minket, szépnek és érdekesnek találjuk. Ám a vízbe belemerülni képtelenek vagyunk egyelőre, hogy a tényleges mibenlétére is rájöjjünk, megismerjük. De annak is el fog jönni az ideje.

Az elektron is egy érdekes dolog, valószínűleg nem az, aminek ma ismerjük. De hiába nézegetjük bármelyik oldalról, hiába vizslatjuk bármiféle műszerrel, egyelőre nem árul el magáról többet, mint amit ma tudunk róla. Azt pedig amit ma tudunk róla, már 50 éve is tudtuk róla. Ez meg olyan, mint az ősember számára egy darab kavics: hiába forgatja a kezében, nem tud belelátni, a fabunkójával meg nem tudja összetörni. Még fel kell fedeznünk a kőbunkót, vagy valami még hatékonyabb eszközt, hogy bele tudjunk nézni a közepébe is, hogy alkotóelemeire bonthassuk és megismerhessük a felépítését, mibenlétét.

Nincs ezekkel a dolgokkal baj; ezek mind csak látszólagos paradoxonok. Mint az, hogy egy 20 filléresnek kábé 3x akkora a fajsúlya mint a víznek, mégis úszik a tetején, ha jól helyezed rá. Persze, ehhez fel kellett fedezni a felületi feszültséget, amely ismeret már meg tudja szüntetni, fel tudja oldani ezt a látszólagos paradoxont. Az általad említett paradoxonok is szinte biztosan csak látszólagosak; csak még nem vagyunk birtokában az összes háttérismeretnek, amely ezen paradoxonok feloldását eredményezné.

Hidd el, amikor már ismerni fogjuk a fény mibenlétét, akkor már csak mosolyogni fogunk azon, hogy "Jé, ez mennyire egyszerű, és az akkori (jelenbeli) emberek hogy nem jöttek erre rá!" És akkor majd más ilyen paradoxonok fognak minket foglalkoztatni, és azokra fogjuk keresni a választ, a megoldást.

Így van, ha egy elmélet paradoxonokat tartalmaz, akkor az nem jó elmélet.

A baj csak az, hogy ezek a paradoxonok, amiket te említesz, nem az elméletben vannak, hanem az emberek fejében. Az emberek hajlamosak összekeverni a paradoxont azzal, amikor valamit egyszerűen nem értenek meg, nem képesek felfogni. Ezekkel is ez a helyzet.

Az ősrobbanás (illetve az "előtte" lévő dolgok) azért nem jelentenek tudományos paradoxont, mert egyszerűen a tudomány hatáskörén kívül esnek. A tudomány semmit sem kíván állítani arról, hogy mi volt az ősrobbanás előtt, és hogy honnan keletkezett az anyag, energia. Ezekről legfeljebb érdekes és fantáziadús elméletek születnek, de egyik sem tudományos erejű elmélet.

A fénysebesség esetében egyértelműen látszik, hogy nálad van a hiba, hiszen azt állítod: "Másodiknak azt, hogy a "fény sebessége független a kibocsátó sebességétől". Pedig a sebesség definíciójából adódóan muszáj lenne függenie".

A sebességnek semmiféle ilyen definíciója nincs. A sebesség definíciója annyi, hogy v=dr/dt.

Ahogyan az ikerparadoxon sem paradoxon, sőt, a legtöbb ember nem is tudja, mi is az, de azért bátran emlegeti, mint a relativitáselmélet cáfolatát.

Elég jól leírták, de nézzük konkrétan:

"semmiből, semmikor, semmi miatt minden"

1: nem a semmiből! Az ősrobbanásban benne volt a mai teljes világ tömege!

2: valóban nem ismerjük még a kapcsolódó időt és okot - de ez miért lenne paradoxon? Ismerethiány.

"fény sebessége független a kibocsátó sebességétől"

Ez a világunk egyik alaptulajdonsága. Valami olyasmi, mint ahogy a hang sebessége is független a kibocsátó sebességétől, és csak a közegtől függ, amiben terjed.

A szuperpozícióval mi bajod van? Ha nem érted, az még nem paradoxon.

Amúgy a paradoxonok tényleg azt jelentik, hogy még nem tudtuk pontosan leírni az adott jelenséget, ezért nem értjük. Attól még a természeti törvények ott is igazak, tehát a jelenség nem fog zavarba jönni: mindig tudja, hogy mit kell csinálnia.

Tiszteletre méltó igyekezettel próbálták az előttem szólók magyarázni a magyarázhatatlant (ez se paradoxon).

Amikor az ember egy eszmefuttatást le akar vezetni, aszerint jut helyes eredményre, hogy mennyi a tudása az adott dologról. A felvetett fizikai jelenségek mindig az adott ember paradoxonai, mert kihagy valamit a levezetésből és hamis eredményre jut. A tudomány - mint feljebb olvasható - nem jut ilyen következtetésre.

A macskáról pedig itt egy másik kérdésnél olvashatsz.

Veszélyes dolog a paradoxonokat törvényként kezelni. Az időutazás lehetségességét szokták az apa-fiú paradoxonnal cáfolni: ha vissza tudok menni a múltba és megölöm apámat a születésem előtt évekkel, nem fogok megszületni, de akkor nem tudok visszamenni se, nem tudom megakadályozni a születésemet, de akkor megszületek, visszamegyek, megölöm....

Ez nem cáfolja az időutazást. Az idő fogalma sem eléggé ismert ahhoz, hogy a befolyásolásának hatásait felmérhessük. Ez is tipikus eset arra, hogy a terület nem teljes ismerete enged elméleti paradoxont felállítani, de ez is bekerül majd a fantomproblémák közé.

A kvantummechanika egyes jelenségei önmagukba már paradoxnak tűnnek a hétköznapi fogalmaink alapján, mint pl. az hogy valami egyszerre két helyen is lehet. De ez csak a megszokásaink miatt tűnik paradoxnak, valójában ez atomi szinten egy normális helyzet.

Szóval, csatlakozva egy előttem szólóhoz, a paradoxonok tulajdonképpen nem léteznek, mind vagy szemléletmódunk vagy elméletünk hibáiból erednek.

A fénysebességhez: ez nem paradoxon, csak utána kell olvasni a relativitáselméletnek. Javaslom, hogy nézz utána a következő fogalmaknak (ha érdekel a téma):

- inerciarendszer

- speciális relativitáselmélet

- ikerparadoxon

- létraparadoxon

- általános relativitáselmélet

- idődilatáció

- hosszkontrakció

stb.

Pár megjegyzés: "fény sebessége független a kibocsátó sebességétől" paraszti ésszel is felfogható. Az az érdekes, hogy a fény sebessége állandó, akárhogyan mozgunk hozzá képest. Ezt oldotta fel a spec. rel. elmélet.

A semmiből mindent szerintem sohasem tekintették paradoxonnak. De erre most már van megoldás, az univerzum lapos, tehát összenergiája zérus.

Az egy másik kérdés, hogy attól, hogy matematikailag valamit pontosan le tudunk írni, nem biztos, hogy az agy számára elképzelhető.

"A semmiből mindent szerintem sohasem tekintették paradoxonnak."

Nem bizony. Azt hülyeségnek tekintették. Legalábbis tudományos körökben.

"De erre most már van megoldás, az univerzum lapos, tehát összenergiája zérus."

Heee?