Ha az univerzum folyamatosan tágul, és minden mindentől távolodik, akkor a bolygók mért nem távolodnak el egymástól?

Szívesen, bár ha még mélyebben belemennénk, akkor egyre kevésbé lesz tisztább :-D :-P:

A lufis példát gondolom mindenki ismeri, abba (most még :-P) nem is mennék bele.

Addig akkor oké, hogy egy rendszerben, ami elsőre látszólag rendezetlennek tűnik, mint a galaxisok elhelyezkedése a világegyetemben (ami valójában kicsi és nagy távolságokban is különösen rendezettnek tűnik a rendezetlensége ellenére), és a sebességeik is egymáshoz képest különböző. Egyik erre megy, a másik arra... de ha nagyon sokat figyelünk meg nagyon nagy térfogatban (sok-sok millió, milliárd fényév), akkor az átlagukból az jön ki, hogy távolodnak egymástól.

Emellett valaki említett itt egy olyat, hogy ahol nincs semmi, ott jobban megnyilvánul a sötét energia léte. Ez csak annyiban igaz, a tudomány mai állása szerint, hogy ahol nincs semmi, ott tömegek sincsenek, ahol a gravitációs erők megnyilvánulnának, viszont a sötét energiát mindenhol ki lehet mutatni.

Továbbá a galaxisok, galaxis-rendszerek, szuperhalmazok úgy tűnik, hogy rendezettségbe rendeződnek, rendeződtek a rendezetlenségük ellenére. Nem teljesen heterogén az eloszlásuk a térben, hanem térbeli szálakba rendeződnek, gócpontokkal. Köztük pedig órási üres buborékok, amikben nincs semmi. Hasonló térbeli alakzatba, mint ahogy az agysejtek hálózata épül fel (ilyenről biztos láttál/láttatok már képet). Amikor először készítettek térképet a világegyetemről, meg is döbbentek ezen.

Lehet, hogy valami taszító hatás érvényesül mindenhol és a gravitáció pedig ellene dolgozik, ami kisebb erőt képvisel. Ezért alakultak ki buborékok, amik nyomják kifelé magukból a tömeggel rendelkező anyagot, ami ezért szálas szerkezetű, gócpontokkal.

És újabban vannak olyan elméletek is, hogy nem csak a gravitáció ellen működik ez az erő, hanem tényleg nyújtja szét a mi 3 dimenziós terünket, amit tapasztalunk. Ezek az elméletek viszont csak úgy működnek (működnének), vagyis csak úgy "teljesek", hogy sok hiba, hiány és kérdés van még bennük ÉS NEM 3 TÉRBELI DIMENZIÓVAL ÍRJÁK LE A TERET. Hanem sokkal többel. Több elmélet működik így-úgy amúgy. Az egyik szerint 3+6 és annak a többszörösei számú térbeli dimenzióval számolnak, plusz az idővel.

A 3 térbeli dimenziónkat könnyen el tudjuk képzelni, a maradék 6 pedig a kvantumfizikában van jelen. Ugyanis nagyon-nagyon kicsi távolságokon, amiben az atomokat, sőt az atomokat felépítő részecskéket és egyéb kis részecskéket, amik pl. a kölcsönhatásokért felelősek... azokat már ilyen dimenziókban lehet igazán jól leírni (vagy még azokban sem igazán teljesen). Ugyanis a részecskék matematikájában beiktattak még néhány térbeli dimenziót, amit látni nem látunk, de a papír elbírja, hogy pl. nem 3 értékkel (3 vektorral) írjuk le egy részecske helyét, hanem 9-cel! És amik ezekkel a matematikai képletekkel vannak leírva, hogy hogyan viselkednek a részecskék ilyen-olyan hatásokra, úgy tűnik a mérések alapján, hogy igaznak bizonyulnak. Mert a mérésekből látjuk, hogy valamilyen részecskéből valamilyen másik részecske lesz valami hatására. De a folyamatokat nem teljesen értjük, hogy hogy, de nagyjából matematikailag ilyen sok dimenzióval való számításokban le lehet írni. Ráadásul ezek a térbeli dimenziók nem is úgy viselkednek, mint a mi megszokott hármunk, hanem ilyen fura önmagukba forduló alakzatba vannak, de ezt most hagyjuk...

Tehát van 3 térbeli dimenziónk, amit látunk, érzékelünk és van 6, ami olyan kicsi, hogy nem, mert az a részecskék nagyságrendjébe esik.

És ez a leírás után jött az a feltevés, hogy az ősrobbanáskor mind a 9 térbeli dimenzió kb. ugyan akkora volt egymáshoz képest, de 3 belőle elkezdett nőni, 6 pedig zsugorodni, ami még mindig tart. De ez is csak újabb elméleti fizikai feltevés, ami már inkább a filozófia és a képzelet határát súrolja, aztán talán majd elválik, hogy mi igaz belőle...

Ha ez a feltevés majd egyszer igaznak bizonyul, akkor lehetséges, hogy azt mondjuk, hogy a bolygóközi méreteknél is érvényesül ez a távolodás, csak nagyon-nagyon kis mértékben.

De a tudomány mai (elfogadott) állása szerint a sötét energia csak a gravitációs erő ellen szól és ott is csak nagyon-nagyon nagy távolságokon.

Továbbá vannak olyan elképzelések is (amik szintén sok helyen sántítanak), hogy a gravitáció nagyon nagy távolságokon nem a mai fizikai képleteink alapján működik, hanem annál gyengébben, mert még valami úton-módon különböző okokból energiát veszt, vagy elnyelődik a gravitáció, illetve a graviton. A graviton a gravitáció közvetítő részecskéje (úgy tűnik, hogy a világunk minden eddigi kölcsönhatását, energiáit is részecskék közvetítik de a gravitont még nem sikerült kimutatni, a közvetlen hatásait pedig már-már mintha igen ).

Az is egy másik elmélet (elméletek), hogy a (3+1 dimenziójú) téridőnk nem teljesen olyan egyszerű szerkezetű, mint ahogy mi érzékeljük. Nagy léptékben változik és ezt látjuk mi sötét energiaként.

Az is egy másik elmélet, hogy van olyan fizikai állandónk (vagy állandóink, törvényszerűségeink), amik az időben egy kicsit változnak, tehát az általunk eddig állandónak vélt fizikai állandóinkat, ezáltal a fizikai képleteinket (vagy csak néhányat) is máshogy kéne használnunk annak a fejében, hogy nagyon távoli galaxisokat vizsgálunk, amiket mi több millió, vagy több milliárd évvel ez előtti állapotában látunk, amikor elindult hozzánk a fényük.

És akkor még nem is volt szó a sötét anyag mibenlétéről sem. Továbbá még sok elméletről (pl. különböző húrelméletek, amikről sokat lehet hallani), amik a világunkat leírnák, sok kérdésről, ami megválaszolásra vár a nagy dolgok fizikájában épp úgy, mint a kis dolgok fizikájában.

Szóval ez a kérdés sokkal, de sokkal bonyolultabb és újabb kérdéseket felvet. De a tudomány mai, elfogadott állása szerint a bolygók nem távolodnak egymástól, legalábbis a sötét energiától semmiképpen, ami azért felel, hogy a galaxisok távolodnak.

Ja, és még valami...

Amit a 43%-os, 03-03 11:27-es hozzászóló is írt...

a tér energiájáról, stb... arra, ha valaki jártas a témában egyből rá tudja vágni, hogy badarság, amit mond. Viszont, ha jártasabb, akkor tud felhozni mellette érveket is, elméleteket, nem csupán ellenérveket. Sok minden mutathatja is ezt, amit írt, pl. hogy a tágulás gyorsasága nő? (nem véletlen a kérdőjel, mert ezek még szintén nem teljesen tisztázott dolgok).

Viszont éter nincs. De a térben, akár a vákuumban is, a kvantumfizikai hatások érvényesülnek. Pl. vákuumflukuáció. Meg olyanok, mintha a semmiből hirtelen részecske párok keletkeznének, aztán eltűnnének. (Hasonló okokra hivatkozik Hawking, amikor a saját nevéről elkeresztelt sugárzás kialakulását magyarázza.) Vagyis, ahol nincs semmi, ott is van valami. :-D

Ebben a témában van egy saját magam által kidolgozott elméletem. Viszont nem ad tökéletesen választ mindenre, sok benne a spekuláció. Ráadásul kevés a tudásom hozzá, hogy kezdjek vele valamit, ugyanis nem vagyok fizikus, csak kicsit jobban érdeklődő laikus a fizika iránt.

Egyébként mérnöki pályán vagyok, de polihisztornak képzem magam :-P és az életművészet is közel áll hozzám :-D. Sok dolog érdekel még, pl. a pszichológia (amiben sok elméletet fikázok a túlságosan egysíkúságai miatt), de a p_nci és a sör is nagyon előkelő helyet foglal el az érdeklődési köreimben és ezáltal életemben is. :-D (de szociálisan elfogadott mértékben iszok)

"Emellett valaki említett itt egy olyat, hogy ahol nincs semmi, ott jobban megnyilvánul a sötét energia léte. Ez csak annyiban igaz, a tudomány mai állása szerint, hogy ahol nincs semmi, ott tömegek sincsenek, ahol a gravitációs erők megnyilvánulnának, viszont a sötét energiát mindenhol ki lehet mutatni."

Elméletben ki lehet mutatni de nagyon messze vagyunk ettől.

"És újabban vannak olyan elméletek is, hogy nem csak a gravitáció ellen működik ez az erő, hanem tényleg nyújtja szét a mi 3 dimenziós terünket, amit tapasztalunk. Ezek az elméletek viszont csak úgy működnek (működnének), vagyis csak úgy "teljesek", hogy sok hiba, hiány és kérdés van még bennük ÉS NEM 3 TÉRBELI DIMENZIÓVAL ÍRJÁK LE A TERET. Hanem sokkal többel. Több elmélet működik így-úgy amúgy. Az egyik szerint 3+6 és annak a többszörösei számú térbeli dimenzióval számolnak, plusz az idővel."

Azzal hogy a sötét energiának antigravitációs tulajdonságai vannak az Univerzum térfogata növekszik. Lehet hogy most oltári nagy baromságot mondok de én úgy veszem hogy az Univerzum nem valamiben tágul hanem önmagában.

"Amit a 43%-os, 03-03 11:27-es hozzászóló is írt...

a tér energiájáról, stb... arra, ha valaki jártas a témában egyből rá tudja vágni, hogy badarság, amit mond. Viszont, ha jártasabb, akkor tud felhozni mellette érveket is, elméleteket, nem csupán ellenérveket. Sok minden mutathatja is ezt, amit írt, pl. hogy a tágulás gyorsasága nő?"

Én a térben lévő sötét energia energiájára gondoltam. Ahhoz hogy az Univerzum ne gyorsulva táguljon a gravitációnak erősebbnek kelen lennie mint a sötét energiának. Jelenleg nem úgy tűnik hogy így lenne de mivel ma még nem ismerjük a sötét energia természetét akár a tágulás átmehet összehúzódásba akár már el is kezdődött ez a folyamat csak még nem tudunk róla.

Tisztelt "tegnap 15:30"-as hozzászóló!

"Elméletben ki lehet mutatni de nagyon messze vagyunk ettől." - igen, vannak mindenféle elméletek, de ezért is írtam bele, hogy a "a tudomány mai állása szerint", nem pedig kapásból elutasítottam. Bár lehet, hogy ez nem annyira érződött át.

"az Univerzum nem valamiben tágul hanem önmagában" - hát... mi az, hogy "valamiben" ? :-D Az univerzum az univerzum. Azon kívül nem tudom mi van. Vagy, hogy valamiben volna.

"Én a térben lévő sötét energia energiájára gondoltam... ...de mivel ma még nem ismerjük a sötét energia természetét" - ezzel szerintem egyben meg is válaszoltad :-D.

"akár a tágulás átmehet összehúzódásba akár már el is kezdődött ez a folyamat csak még nem tudunk róla." - hát igen, erről a tudomány álláspontja néhány évente megváltozik. Néhány éve (10?) ismét az örökké tágulás elmélete tűnik a legmegalapozottabbnak, bár már hozzáteszik, hogy "valószínűleg" és "most úgy tűnik" :-D.