Ha az univerzum folyamatosan tágul, és minden mindentől távolodik, akkor a bolygók mért nem távolodnak el egymástól?

"Tehát az Androméda galaxis sokkal gyorsabban távolodik tőlünk, mint a Hold (ha eltekintünk az egyéb mozgásuktól.) "

Nagyon rossz példa! Ugyanis az Androméda galaxis (M31) pont, hogy közeledik felénk :P

Ideírom egy régi versemet:

Tágul az univerzum

Tágul minden

Távolodnak a bolygók -

Tágulj innen!

A Hold körülbelül évente 10 centimétert távolodik a Földtől. Ez viszont az árapály-jelenség miatt van. Ahogyan a Hold föl-le mozgatja az óceánok vizét, az a perdületmegmaradás törvénye miatt a Holdra is visszahat, ami ebben a távolodásban nyilvánul meg. Mellesleg ez a Földünkre is kihat, itt a nappalok hosszának a növekedésében nyilvánul meg a dolog. Az az évi 10 centiméter emberi léptékkel nem sok, de évmilliók, évmilliárdok alatt rengeteg. A Föld kialakulásakor mintegy tízszer közelebb volt a Hold a Földhöz, és egy nap mindössze hat óráig tartott.

Az Androméda Galaxis valóban közeledik hozzánk, elég nagy sebességgel. Körülbelül 6-8 milliárd év múlva össze fog ütközni a Tejútrendszerrel. Csillagászati értelemben véve ekkor az Androméda Galaxis és a Tejútrendszer is megszűnik létezni, a helyén egy új Galaxis keletkezik, melyet Milkomédának neveztek el a tudósok.

A távolodást elsősorban kozmikus értelemben kell vennünk, galaxis csoportok távolodnak egymástól, illetve a tér tágul. Ez a tágulás mivel egyre gyorsabb, ezért egy nap annyira gyors lesz, hogy az atomokról leszakítja az elektronokat, végül az atommagot is darabokra szakítja. Ezt nagy hussnak nevezik.

Hát, elég nagy baromságokat sikerült néhány hozzászólás alatt összeszednetek :-D.

Volt olyan, ami csak a kevés lexikális tudás miatt volt rossz példa (Androméda-galaxis távolodása, ugyanis az éppenséggel brutálisan gyorsan közeledik felénk (270 km/s sebességgel és pár milliárd év múlva ide ér)).

Volt olyan, ami valami felszínes/hiányos/téves tudásból adódott... vagy annak a tovább gondolásán (ilyen volt az, hogy minden, még a részecskék is távolodnak egymástól -> ha minden ugyan olyan mértékben nőne, akkor nem is tudnánk érzékelni, nem? Mert mihez képest néznénk?)

Volt, ami úgy volt olyan b@romság, hogy nem is értettem hogyan születhetett meg valaki fejében. ("Kiegészíteném az utolsót, hogy bár az a két objektum egymáshoz képest közeledik, de a képzeletbeli középponthoz képest továbbra is távolodnak.")

És még láttam még néhány hasonlót... pedig csak átfutottam a hozzászólásokat.

De a kérdésre válaszolva:

-------------------------

Az univerzum folyamatosan tágul, mégpedig a Hubble állandó értékével (74,2±3,6 km/s/Mpc) (Mpc=MegaParsces=~3,26 millió fényév), amit a sötét energia idéz elő (és úgy fest, nem is teljesen állandó, legalábbis az időben, de ezt hagyjuk). Ennek az erőnek az eredete nem ismert és úgy tűnik, hogy a gravitáció ellen hat. A Hubble-állandó értékéből adódik az is, hogy ez csak nagy méretskálán mutatkozik meg. Pl. galaxis-halmazoknál, vagy inkább galaxis-szuperhalmazoknál, de leginkább egymáshoz képest nagyon-nagyon-nagyon távoli objektumok távolodásánál.

A közelünkben lévő galaxisokkal együtt alkotjuk a Lokális-csoportot, aminek az átmérője 10 millió fényév (~ 3Mpc). Még itt is inkább az egymáshoz közeli galaxisok eredeti mozgási irányai és sebességei és az egymásra ható gravitációjuk esik jobban a latba. Pl. ahogy említettem, az Androméda-galaxis épp közeledik felénk.

Még kisebb távolságoknál szintén nem ez az erő érvényesül, hanem pl. a naprendszereknél a bennük lévő égitestek egymásra gyakorolt gravitációs hatása. Egyébként ilyen kis távolságon ki se lehet mutatni a sötét energiát (legalábbis a tudomány mai állása szerint). Egyébként is szinte zárt rendszert alkot egy naprendszer (főleg ha a hosszú periódusú üstökösök pályáival nem számolunk).

Tehát a lényeg:

A sötét energiától távolodnak egymástól a galaxisok, de ez az erő csak a gravitáció ellen szól, ezért a részecskék nem távolodnak egymástól. Ez a tágulás leginkább csak nagy méretskálán, több millió, vagy milliárd fényéves távolságokon mutatkozik meg. A bolygók mozgásánál az eddig megszokott gravitáció a döntő.