Kinek mi a véleménye? (Csak olyan írjon aki képben van, ez lehet érdeklődő laikus is)

nem tudom mennyire értem jól a kérdést, de adnék egy választ én is.

szóval úgy néz ki a dolog, hogy valójában csak a jelen van, ami mindig módosul, változik, ez ellen nem lehet mit tenni...ezt nevezzük időnek. a kétrés kísérlet, ha jól tudom azt példázza, hogy az anyag fizikai megjelenése csak a mi érzékünkkel(akár kamera felvétel) való megfigyelés miatt áll össze formába, de valójában egyszerre történik minden, azaz egy örökké tartó "most" van. mondhatni az anyag teljes formában(minden egyszerre megjelenve kontraszt nélkül) létező, de ezt nekünk a fizikai testen keresztül szerzett tudomás csak részleteiben mutatja meg, vagyis korlátozottan, hiányosan, ezért észlelünk egymásutániságot(időt). tehát amikor nem figyelünk valamire személy szerint, akkor az fizikailag tényleg semmi, de ez a semmi azért az, mert ahogyan említettem, egyszerre van minden jelen, így a viszonyítottság nem jön létre, amit az érzékek biztosítanak...szóval nevezhetjük mindennek is akár...az idő tehát tényleg csak illúzió, a tudat illúziója, mivel az végzi a megfigyelést, az tapasztal igazából, se nem a test, mivel az csak közvetít.

üdv

26/F

LastOne.Left

Jááj miért kell kvantummechanikát magyaráznom mikor nem is értek hozzá xD (Szerencsére más sem csak max az a pár tudós aki gyűri de a műküdését még ők se értik)

Szóval az a szegény Schrödinger nem azt akarta mondani a macskás példával hogy igen így működik a világ hanem azt hogy nem NEM működhet így, és ez bizonyítja hogy a kvantumelmélet a jelen formájában nem teljes. Ugye arról van szó hogy egy mikroszkópikus eseményt (lebomlik e egy radioaktív izotóp vagy nem) összekapcsol egy makro eseménnyel (meghal e a macska vagy nem). Az egésznek aza lényege hogy a makro és mikro események nem létezhetnek függetlenül egymástól, és mivel a mikroeseményeket leíró kvantummechanika a szubatomikus részecskéknek megengedi hogy egyszerre létezzenek két állapotban de makro szinten ugyanez hihetetlennek tűnik, ezért a Koppenhágai értelmezés nem lehet a végleges verzió. Az egész gondolatkísérlet csak azt szolgálja, hogy ok-okozati összefüggést állítson fel a mikro- és a makrouniverzum között.

A kvantumkísérletek eredményét pedig nem a mi tudásunk változtatja meg, hanem a mérés ténye. A mérőeszköz az az embertől független és a változást ennek a jelenléte okozza. Ezt - szerintem - nem szabad összekeverni a jó öreg "Ha senki nem hallja, ad hangot?"-rejtvénnyel.

Kedves kérdező.

Ez egy kissé összetettebb dolog, de ne úgy kezeld, hogy a tudat létrejött...mivel ez esetben a tudat az, ami alkot, de nyilvánvalóan nem az ember személyi tudata, ami a fizikai testen keresztül tapasztal, hiszen az korlátozott.

Belefonva Vree válaszát is a következő a helyzet.

Kvantumszinten egyértelműen valószínűségekről beszélhetünk...x valószínűséggel összeállnak az atomok, aztán a molekulák, aztán a sejtek, és így tovább, s végül az emberi agy...Tehát amikor megfigyel két ember valamit, akkor a két valószínűségből csak egy nagyobb valószínűség lesz, viszont mi mégis konkrét eseményt élünk meg. Lehetséges, hogy nem alulról kéne építkezni...hanem inkább felülről, s megnevezni egy osztatlan tudatot(Kvantumtudat), amit már pár kvantumfizikus elméletbe vett, az egyik ilyen Amit Goswami nevezetű, ha érdekel keress rá. S Vree szavait továbbvíve a kettős rés kísérlet folyamán nem a mérés az, ami összeomlassza az interferenciát, hanem az ami megfigyeli a mérést, a történést...ugyanis tapasztaló hiányában nincsen értelme mérésről sem beszélni, nemhogy anyagról. Ugye azt tudjuk, hogy a mérőeszköz nem felállítása végett(ugye amikor nem nézzük, hogy melyik lyukon megy keresztül az elektron) kapjuk a hullámtermészetet...ha megtesszük lesz adott szituációnk...:)

Tehát az Ősrobbanás lezajlott esemény minekünk, akik az események egymásutániságát észleljük az érzékeink miatt..méghozzá a Kvantumtudat által koncentrált eseményként, egy bizonyos okból természetesen, de ez nem a kérdéshez tartozik.

üdv

26/F

LastOne.Left