Miért élünk, létezünk 3 dimenzióban, ha egyáltalán ebben élünk?

Második vagyok, én kérek elnézést, rosszul emlékeztem, tényleg véges számú dimenziót feltételez a húrelmélet.

Mondjuk ez még nem zárja ki azt hogy igazam legyen :P

"Hogy a viharba ne tudnánk haladni a 4. dimenzióban?"

"De ha jobban belegondolunk, megjelenik a negyedik, az idő. Ebben nem tudunk haladni saját akaratunk szerint."

Legyszi maskor olvasd el rendesen mielott kommentalsz. Vagy talan te tudsz haladni az idoben ugy ahogy akarsz? Oszdd mar meg velunk is legyszi, hogy hogyan...

A kérdezőnek:

Gondold el az életet két dimenzióban (az időt most ne vedd figyelembe)

Egy vékony és végtelen kiterjedésű papírlapon tengeted életed (mint egy matrica)

Tudomást sem tudsz venni a 3. dimenzióban levő emberekről... Fizikai képtelenség, hogy észrevedd őket.

Ugyan így mi sem láthatunk "bele" a többi kiterjedésbe.

Képzeld el - hogyha valaki átszúrja a papírlapot.... ,vagy kivág belőle egy darabot.....

Szerintem ez lehet a mi 3 dimenziós életünkben a FEKETE-LYUK , ill a gravitáció.

Persze ezek csak elképzelések - de a dimenziók már csak ilyen érthetetlenek"

hehuhohzo.

Nagyon egyszerű dologról van szó különben, csak ugye nem biztos, hogy elsőre gondol rá az ember. Bevallom őszintén én sem gondoltam rá régebben, bár nem is foglalkoztam túlságosan a kérdéssel, de nyitott maradtam, és volt még valami, de arról most nem beszélnék, majd később ha érdekel, de különben az emberek egyik képességéről van szó, ami nekem valamelyest jól működik.

Nos...egy dolgot kell össz vissz megvizsgálni, ha meg akarod érteni miről beszélek. Ez az emberi tudatunk("én") és a világ kapcsolata. Lássuk.

Tudjuk, hogy vagyunk(mindenkinek van egy olyan, hogy "én"). Tudjuk, hogy egy mentális képsorként, gondolatsorként(ne a személyes gondolatainkat vedd) jelenik meg tudatunknak/elménknek a világ(függetlenül attól, hogy az agy közreműködésével, és az érzékek segítségével vetül az elménkre), ugyanolyan jelleggel, mint álom idején.

Ezekből a tényekből mi azt a következtetést vontuk le, hogy van rajtunk kívül egy világ, ami nagyjából úgy néz ki, mint amit mi érzékelünk, holott nekünk csak az érzékeink adta információink vannak. Tehát van egy feltételezésünk, miszerint egy világban vagyunk benne, és annak(anyag) termékei vagyunk. Ezáltal ugye magunkat az agy víziójának tartjuk, tudatunk igazi hatalmát lecsökkentve, mivel az a gondolat van elültetve az elménkben, hogy a testünkben vagyunk, és például megszűnünk halálkor(függetlenül attól, hogy a vallásokban szó van halál utáni létről), ezzel pedig tulajdonképpen időnk sincs fejleszteni magunkat, így egy életre próbáljuk besűríteni az elképzeléseinket, amik ez a feltételezésre, mint alapra épülnek(iskolákban, oktatásban erről tanítanak, így ez van az emberek hitében). Ez az érzet, hogy egy kívül eső világot képzelünk el, behúzza azt a következtetést, hogy magunkat különállónak tekintjük, sőt minden mást is, mivel alakokat észlelünk, amik nem úgy néznek ki mint más, így a jellemünkben is hiba csúszik, kialakul az ego. Az ego semmi más, mint az ember önző énje, mivel magát ugye elkülönültnek tartja, ezért úgy gondolja saját érdeke előbbre való. Az önzés pedig elfogultságot, ragaszkodást, vágy-vezérelt gondolkodást szül, sőt az összes negatív emberi tulajdonság erre az egyre vezethető vissza. Ez csak sima pszichológia. Emiatt ragaszkodik ugye mindenki a saját igazához, ahhoz, amit éppen az egója szimpatikusnak talál, ami saját érdekének kedvező. Az egoval(ami a testhez tartozik ha képiesen akarom mondani) azonosítják magukat az emberek. Az egó tudatlansága miatt van bennünk sunyin a félelem, mert azt hisszük egyedül vagyunk univerzálisan értve, az elkülönültség érzetéből adódóan. A félelem felelős pedig a negatív érzelmekért, szerintem ezt sem kell levezessem, gondolom megérted. Elnézést ezért a kitérőért, csak nagyon sokban közrejátszik. Egyszerűen nem hisszük el magunkról, hogy többről van szó ezek a következtetések miatt. Nem hisszük el, hogy bármikor megérthetjük létezésünk valós okát, célját és értelmét. Az anyagban kutatunk, s képletekkel akarjuk leírni az életet. Mert azt tartjuk elsődlegesnek, és megkötjük önmagunk kezét.

Bízom benne, hogy megértetted ezt amit írtam. Folytatom.

Van nekünk egy B verzió is, amikor nem feltételezünk egy külső világot, hanem megmaradunk annál, hogy a tudatunknak gondolatsorként jelenik meg a világérzet. Ezzel pedig magunkat az elmének tartjuk, és azt vesszük észre, hogy az elménk jeleníti meg a világot, amikor mi odakoncentrálunk, a mi döntésünkre, és bármikor megvonhatjuk ezt, vagy saját képzeteket gyárthatunk. Ha éppen nem figyelünk valamire az számunkra nincs is. Ezzel a felállással a tudatot helyezzük első rendbe az anyaggal szemben, és az anyagot tesszük meg a tudat termékének, magunk létét meg nem szűnővé téve. S itt, mivel a tudatot helyezzük irányító szerepbe, ezért a véletleneket és a vak szerencséket is egy Tudat számlájára írjuk, mert ugye világ az van és változik...

Ez egy olyan dolog, amit az ember dönt el, mivel akármit tesz, a saját tudatából ki nem tud lépni. Nem lehetséges bizonyítani mérésekkel egyiket sem. Így hiten alapszik a dolog, ami a B verziót támasztja alá. Ez utóbbi szemlélettel pedig annyit változik a dolog, hogy észrevesszük nem is vagyunk különállóak, és bejutást nyerhetünk az univerzum információtárába(A Tudat). Az egység meglátásával kiszúrjuk, hogy van egy kicsinyes énünk, ami fél, hogy megszűnik, ami önös vágyait akarja teljesíteni az egésszel mit sem törődve, ami tulajdonképpen korlátoz minket a továbbfejlődésben. Ha így vizsgálódunk, akkor rájövünk, hogy minden önmagunkban van, csak kérdés mennyit tudunk per pillanat abból "felszínre" hozni. Nem érezzük magunkat egyedül, mivel az "Egész" egyértelműen velünk van, s bármi történjen azt, hogy "én", el nem veszi, mert azzal az "énnel" mindig mi rendelkezünk, és arra való, hogy megismerje a mindent.

Ha ezeket jól megértetted, akkor azt is megérted, hogy mit értetem az alatt, hogy túllépni önmagunkon. Ezek olyan dolgok, amiből nincsen harmadik variáció...az egyik van elfogadva bolygó szinten, az egyik van beültetve az emberek hitrendszerébe évezredek óta...gondolom nem kell leírjam melyik az...De egy fontos megjegyzés a végére, hogy ne legyen félreértés. A vallásosok nagyja is így szemlél, mivel ők is magukon kívül esőnek tartják a világot, hiába Isten teremtette. Istent ezek miatt sokan különállónak tartják...vagy azt mondják kiszáll a lelkük a testből és új testbe megy bele, s ezek a dolgok is automatikusan bevonzanak tévhiteket, mondjuk Isten megközelíthetőségét...Szóval amikor azt írtam, hogy globális méretű ez a hit, amit én igazi materializmusnak nevezek, akkor komolyan gondoltam, mert a hívőket is korlátozza ez a dolog...A B verzió pedig nevezhető mentalizmusnak, és ez az anyagot nem letagadja, hanem magába foglalja, túlmutat azon, amit jelenleg gondolunk, így nem ellentáborként van jelen, hanem egységesítőként, egy olyan dologként, amivel túljuthat az ember mérhetetlen gyarlóságán, ami megértésével lekoptathatjuk a korlátunkat, ami elsajátításával tulajdonképpen elérkezhet a várva várt aranykor, legalábbis egyénenként biztosan, s persze idővel(mert ehhez is kell gyakorlás, tanulás), ha még bolygószinten egyből nem is.

egyébként ha vannak kérdéseid, akkor tudok még ezt azt mondani, hogy érthetőbb legyen amikor azt mondom, nincsen külső világ.

üdv

25/F

LastOne.Left

Kedves "ma 08:22"....

Én értem miről beszélsz, ne haragudj az előző hangnemért, de akkor sem tudsz akaratod szerint haladni az időben. Az igaz, hogy a relativitás elmélet szerint tudsz haladni, de mivel a tudomány jelenlegi állása szerint a fénysebességnél gyorsabban semmilyen anyag nem haladhat, visszafele igy sem tudsz, csak egy irányba, mégpedig előre.

Amúgy meg azt, hogy te lassabban haladtál az időben, te fel sem fogod, észre sem veszed, amigy nem beszéltél valakivel, aki rendesen haladt. Már ha lehet valamit is rendes haladásnak venni... mivel ez is relativ. :)

Szóval, a Földön az emberek haladnak egy bizonyos sebességgel az időben. Te pedig kimész az űrbe, és közel fénysebességgel haladva megteszel 5 másodpercnyi távot. Neked ez ténylegesen 5 másodpercnek tűnik, a biológiai órát 5 másodpercnek is mondja, igy is fogod fel elsőre. Majd leszállsz a Földre, ahol már időközben eltelt pár év...

Ekkor mondhatjuk, hogy te nem utaztál az időben, mivel te 5 másodpercet utaztál csak, és ez ennyi is volt. De mondhatjuk azt is, hogy a Fölödön maradt emberek nem utaztak az időben, mivel nekik ez a pár év tényleg pár év volt.

Az idő relativ, kár ezen veszekedni, inkább hagyjuk abba. Maradjunk annyiban, hogy mindig haladsz az időbe egy sebességgel, de lehet, hogy valaki más más sebességgel halad, így valósulhat meg az időutazás egy formája...

Még egyszer bocsáss meg nekem a hangnemért, sajnálom. :)

Akkor miért nem vonod le a következtetést? A térbeli haladásommal tudom befolyásolni az időbelit. Pontosan ugyan annyira van befolyásom az időbeli haladásomra, mint a térbelire, hiszen egymás függvényei.

Egyelőre valóban nem tudunk visszafele haladni, de senki nem mondta, hogy a 4. dinemzió is szimmetrikus.