Ha nagyon elvonatkoztatunk, mennyire állhatja meg a helyét egy ilyen elmélet? Természetesen csupán elméleti szinten!

A világ sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. A gond az, hogy benne vagyunk, ezért bonyolultnak tűnik. Pont, mint a bolygók mozgása, ami a földről nézve összetett, de ha a naprendszert kívülről szemléljük, akkor már csak egyszerű ellipszispályák. A fizika törvényeit sem egyszerű megérteni, pont azért mert a leírásukhoz használt képletek is belső szemszögből írják le a világot. De ha megpróbálnánk kívülről nézni, egy sokdimenziós rendszert feltételezve, akkor más lenne a kép. De egy végtelenül sok dimenziós rendszert képtelen elképzelni az ember, bár nem lehetetlen. De vegyük csak a mi világegyetemünket, ahol az idő és a tér a fizika szerint ekvivalens, csak téridő van, és csak mi emberek érezzük az egyik dimenziót időnek és a világot pont azért látjuk ilyennek, mert ekkora sebességgel haladunk az időben. A világ teljesen más lenne, ha sokkal gyorsabban vagy lassabban haladnánk. És akkor még csak a saját téridőnkről beszéltünk, amibe be van zárva a testünk és a tudatunk, a további dimenziók nyújtotta világok teljesen ismeretlenek számunkra. Ezeket persze elképzelhetjük túlvilágnak, vagy bárminek, a létezésére kézzel fogható bizonyítékot nem fogunk találni, csak elméletit. De a matematika minden lehetséges variációt leír, és csupán a megfelelő képlet kell hozzá, hogy ebből egy ilyen létező világot vizionáljon. Egy végtelen dimenziós halmaz minden lehetséges variációt tartalmaz a számokból. Tehát a matematikában minden világ minden pillanata benne van. Ez nem Isten (még ha sokaknak annak is tűnik), csupán a végtelen lehetőségek egyike. Ezt a végtelen kombinációt végtelen módon szemlélhetjük és abból végtelen világ érzetét kelthetjük, amit egy benne lévő entitás valósnak érzékelhet. Mert amit mi valósnak érzékelünk, azok nem mások, csupán hullámok, amit az agyunk (ami szintén ennek a rendszernek része) valóságnak állít be. A világ, a falevelek, virágok, stb., mind színtiszta matematika. Fraktálok és a többdimenziós mandelbrot halmazok. Képletek, amelyek a számok végtelen halmazából egy megfelelő algoritmussal kiválasztja azokat, amely ezt a csodás világot leírja. Minden benne van egy matematikai képletben, csak még nem tudjuk, hogy mi is pontosan az a képlet. Nem kell hozzá létező világ, nem kell hozzá Isten, nem kell hozzá teremtés, nem kell hozzá anyag. Csak a számok végtelen sora. A fizika törvényei, a világegyetem, az anyag nem más, mint egy ezen belül lévő matematika kombináció által érzékelt külső világ. De ha ragaszkodunk az érzékelt anyag és világok víziójához, akkor megközelíthetjük úgy is, hogy eltérő fizikai törvényekkel számtalan különféle világegyetem jött létre, teljesen véletlenszerűen. Viszont mindezen elgondolkodni csak abban a világban képes egy entitás, amelyben a véletlenek összjátéka folytán kialakult fizikai törvények lehetővé teszik az anyag és az ilyen magas szintű élet létrejöttét is. Tehát ahol nem adottak a körülmények, ott nincs aki ezeken a kérdéseken elgondolkodjon. A gondolkodás és az élet pedig nem más, mint sodródás az időben, azaz a számok világának egyik dimenziójában, ahol minden egyes pici elmozdulás egy picikét más metszetet mutat.