Örökkévaló lehet az univerzum egy új elmélet szerint? Ez mit jelent?

Majd ha ez valami tudományosan mértékadó forrásból is láthatjuk elgondolkodunk rajta. De a "fáradt fény" elméletet ha jól emlékszem már legalább 10x cáfolták.

A dolog másik fele, hogy a nagy bumm-ra nem csak a vöröseltolódás az egyetlen bizonyíték, ott van a mikorhullámú kozmikus háttérsugárzás is, és még van egy pár bizonyíték. Arról nem beszélve, hogy pusztán elméleti úton is kijön. Az ált.rel-ből a spec.relből (ha jól emlékszem talán még kell bele egy kis kvantum elm. is) következően felírható véges számú lehetséges modell az univerzum képére. Ebből alapvetően 3 az ami elképzelhető:

/miután bizonyítható, hogy a vákuumbeli fénysebesség határsebesség és véges, ez az első bizonyítás, itt is két lehetséges eset van, vagy létezik egy elméleti határsebesség a világban /és akkor ennek a vákuumbeli fénysebességnek kell lennie/, vagy nem létezik ilyen. Mindkét modell számolható, levezethető - bár nem két perc. Majd össze kell nézni a megfigyelésekkel és kijön, hogy a jelenleg megfiygelető világunkban a vákuumbeli fénysebesség határsebesség/. Ez az első ellenőrzése a matek modellnek. És ezen esetben a méréseket csak arra használjuk, hogy eldöntsük, hogy az "A" vagy a "B" a megfigyelhető világunk. Egyetlen egy konkrét mérési eredményt nem használunk fel. Csak eldöntető kérdésre válaszolunk. Illetve mivel kivácsiak vagyunk kimérjük a fény sebességét. De a számítások érvényesek paraméteres alakban is, tehát a világot leíró egyenletek szempontjából mindegy, hogy ténylegesen menyi a vákuumban a fénysebesség, egyedül az a lényeg, hogy ez egy határ sebesség. Majd megmérjük persze, mert kiváncsiak vagyunk.

1./ statikus univerzum

2./ nagy bummtól gyorsulva a végtelenségig táguló univerzum

3./ nagy bummtól táguló, majd ismét összehúzódó és végül szingulatisában végződő univerzum.

Mind háromra fel tudjuk írni az egyenletek. És kijön valami. Majd ezekből az egyenletekből kitalálunk kísérleteket, amelyekkel egyértelműen el tudjuk dönteni, hogy az áltaunk megfigyelhető univerzum az 1./ 2./ vagy a 3./ "fajta". És ezeket a méréseket, kísérleteket rendre elvégezzük és ellenőrizzük, hogy melyik az amivel a méréseink passzolnak.

Az igaz, hogy "történelmileg úgy alakult", hogy először a mérésekből vezették le az elméleteket. De később (ez főleg az 1970-es évektől kezdődően napjainkig) számos kutató mondta, hogy elméletileg közelítsük a dolgokat néhány alap összefüggés alapján majd ezekből az elméletekből kijöttek az alapvető modellek, amikről már csak azt kellett eldönteni, hogy melyik az ami passzol a mérésekkel és melyik az ami nem.

És jelenlegi mérések szerint (nem csak a vöröseltolódás mint már fent írtam) hanem még számtalan mérésből az jön ki, hogy a megfigyelhető univerzumunk gyorsulva tágol a "végtelenbe" azaz nem lesz később összehúzódás hanem a végtelenbe fog tágulni (nyilván ez sem lesz végtelen, mert a vége még nem teljesen biztos, hogy hogyan fog kinézni, ott még nincs tlejes egyetértés, hogy mi lesz a vége, de az valószínűsíthető, hogy ez nem egy összehúzódás lesz).

És nem ilyen forrásokból kell tájékozódni term.tud kérdésekben (mert amit a fenti "újság" tálal az inkább ezó mint tudomány), hanem releváns forrásokból. Meg nem árt, hozzá egy kis matek és fizika ismeret. Pl. DGY-t ajánlom, meg az atomcsill sorozatot. De inkább egy fizikus szak elvégzését.

Ezek teljesen simán elméletileg számolhatóak.

Nem jelent semmit, ugyanis nem meggyőző a doppler effektus és a vöröseltolódás cáfolata. Egy bizonyítatlan feltevés a cáfolat kiindulópontja.

Amúgy is a kozmikus háttérsugárzás az egyik fő bizonyíték, amely jól passzol az ősrobbanás elméletébe.

Ha ellenben tegyük fel, hogy valahogy esetleg mégsem volt ősrobbanás, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy örökkévaló az Univerzum, azt meg pláne, hogy valamilyen természetfeletti lénynek (Isten?) bármilyen köze lenne hozzá.

Nem jelent semmit, de ne nevezd elméletnek, ugyanis ez nem az, az elmélet bizonyított, ez max egy hipotézis lehetne, ha bizonyított lenne a doppler effektus cáfolata, de mivel nincs, ez semmi, illetve egy szimpla gondolat, nem több.

Illetve kiegészíteném, hogy már Einstein is abból indult ki, hogy fel tud-e építeni egy olyan világot amelyben a vákuumbeli fénysebesség állandó, és nem függ az inerciarendszertől. És amikor rájött, hogy igen felépíthető ilyen "világ" akkor dolgozta ki (ld. spec.rel).

Aztán vett egy másik feltevést, hogy a testeknek lehet-e kétféle tömege, vagy csak egy. Azaz igaza van-e Eötvös Lorándnak amikor leírta, hogy egy testnek csak egyféle tömege van. Ennek még picit visszamenve az volt a háttere, hogy már akkoriban ismerték a gravitációs tömegvonzás szabályát amiben szerepelt a "test gravitációs tömege" [F=g*m1*m2/(r*r)] és ismerték a "Newtoni tömeget" (más néven mechanikai tömeg) ami a test gyorsulása és a rá ható erő között teremt kapcsolatot (ld. F=m*a). Eötvös részben a kísérletei, részben elméleti úton eljutott odáig, hogy a test "kétféle tömege" egy és ugyanaz. Einstein ezt is megvizsgálta, hogy ez alapján is kétféle világ lehet, de nem tudott "felépíteni" olyan világot amiben a testnek két féle tömege van.Ezért ezt hamar elvetetette (ezt követően hatalmas tisztelője lett Einstein Eötvösnek. Számtalan helyen méltatta eredményeit, bár ezt szeretik a mai oktatásban elhallgatni, de nagyon sokat tett hozzá Eötvös az ált.rel-hez.). Ez egy kis tudománytörténeti kiegészítés.

Az persz igaz, hogy időről időre előkerülnek olyan önjelölt "tudósok" akik már nem értik azt a matekot ami ez mögött van, és azokat a részeket kihagyják amiket nem értenek meg ld. fenti cikk, hogy nem érti a grav.vöröseltolódás lényegét, mert az elég összetett matek, ezért inkább elvetik, és próbálnak egy olyan "világot" összeállítani (ezzel semmi baj nincs, mert ezzel sokan próbálkoznak) amiből ezt-azt elhagynak. Aztán amikor kijönnének az egyenletek,és elkezdik azokat megoldani azok eredményeként kapott "kép" nem egyezik azzal amit látunk, mérünk, tapasztalunk akkor nem azt mondájk, hogy "bocsi tévedtem" hanem azt, hogy "hibás a mérés" (ld. laposföldesek). Itt ahogy az első hsz-ben írtam, (ma 11:16-kor) nem egy elmélet verseng egymással és nem 1-1 mérés van ami igazol vagy cáfol, hanem mérések egész sorozata támasztja alá vagy cáfolja meg az egyes elméleteket. Nagyjából ennyi.

Ha már a 2-es hozzászólásomat lepontozátok itt az idézet a cikkből:

"Az talán nyilvánvaló, hogy a tudományos közösség jelentős szkepticizmussal fogadja ezeket az állításokat. A kritikusok, mint Stephen Holler, a fizika tudományának a docense, azzal érvelnek, hogy a Doppler-effektus nem csupán elmélet, hanem egy jól megalapozott tudományos elv"...

Ez az elmélet lényegi része: "az eredetileg Fritz Zwicky által 1929-ben javasolt fáradt fénymodell újragondolásával Wilenchik egy alternatív értelmezést javasol: a fotonok a hatalmas kozmikus távolságokat átszelve energiát veszítenek (vagyis ez vöröseltolódás oka), anélkül, hogy mindez a kibocsátó test mozgására, távolodására utalna."

Szerintem ez ott bukik, hogy - tudtommal - hiperbolikus az összefüggés a távolság és a z között. De szerintem geometriailag is cáfolható lehet, ha mondjuk a foton hozzánk nem a keletkezési helyétől jut el, hanem egy másik ojjektumról tükröződik vissza ránk.