A kvantummechanika mivel bizonyítja az irracionális felvetéseit, hogy az elektron egyszerre több helyen van, meg, hogy a macskás példában a macska egyszerre élet és halál között van, amíg meg nem nézzük?

A macska nem tud ilyet, mert túl nagy, és nagyon sok másik dologhoz ér hozzá.

Az elemi részecskék viszont így viselkednek. Az, hogy neked ez mennyire hihető, nem érdekli őket.

Ja, te vagy az a hülye, aki minden, már régen bizonyított dologra bizonyítékot követel?

Újraregisztráltál?

Amit kérdezel, az a kvantummechanika totális félreértése.

NEM mondja azt, hogy az elektron több helyen van. Ezt a blikk szintű "ismeretterjesztő irodalmak" szokták csak írni, mert intuitív módon így befogadhatóbb a laikusok számára a jelenség.

Az egész probléma abból ered, hogy mi, emberek, megszoktuk (egy szeletét) a világ működésének. Erről kialakult egy intuíciónk, hogy az egész hogy megy, és ezért elvárásaink, előfeltevéseink vannak a világ dolgaival kapcsolatban, és borzasztó nehezen fogadjuk be, ha valami mégsem így működik.

Márpedig ez a helyzet. A kvantummechanikának semmi köze a mindennapi szituációkhoz, ott bizony teljesen más törvények uralkodnak.

---

A pontosabb megfogalmazás az, hogy az eketron pozíciója alapvetően nem meghatározott. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerre több helyen van, hanem azt, hogy egy bizonyos helyen egy bizonyos valószínűséggel fogod megtalálni. Nincs meghatározva a helye. Senki nem tudja hol van. De ha megméred, azzal befolyásolod a rendszert, és lokalizálódni fog (a mérés hatására).

"Nem tudni", mit csinál az elektron akkor, amikor "nem nézzük", ugyanis ahhoz, hogy megtudjuk, meg kéne nézni. De maga a "megnézés" befolyásolja az elektron "viselkedését".

(szándékosan használtam ezt a nyelvezetet, így talán érthetőbb lesz)

---

A macskás kísérletet senki sem veszi komolyan, nincs az továbbgondolva, az valóban az egész abszurditását volt hivatott kifejezni.

Ha jobban, mélységében érdekel a téma, nézz utána a "double-slit experiment"-nek.

"irracionális felvetéseit, hogy az elektron egyszerre több helyen van"

-> ez nem irracionális felvetés, hanem pl. a kétrés kísérlet eredményeként jött ki. Ez a kísérlet viszonylag egyszerűen akár egy jobban felszerelt középiskola fizika szertárában lévő eszközökkel is elvégezhető.

Szintén mérhető sok más hasonló kísérletből az elektron ilyen természete. Majd ebből szépen kijön az alagút-effektus, aminek már rengeteg gyakorlati hasznát is látjuk (pl. van olyan LED amelyik működésének alapja az alagút-effektus).

A kvantummechanika abszurditásai akkor jelentkeznek, amikor a kvantum méretekben igaz egyenleteket megpróbálják úgy megmagyarázni, hogy a makro világhoz szokott agyunk megértse.

A gyakorlatban pedig csinálnak megfigyeléseket. Matematikával leírják. Ezek az egyenletek igazak a nagyon kis mérettartományban. A miénkben azonban nem.

Ha már szegény macskáról volt szó:

Ha megmérem, hogy az asztal milyen hosszú, azzal nem befolyásolom az asztal semmilyen tulajdonságát.

Az elektron állapotát azonban csak úgy tudom megállapítani, ha valamilyen kölcsönhatással megváltoztatjuk az állapotát.

7/8 A kérdező kommentje (2024.08.25 20:25): Itt a kísérlet egyszerűségére utaltam, hogy nagyon egyszerű eszközökkel elvégezhető kísérletről van szó.

Autisztikus vagy?

> az elektron egyszerre több helyen van

Nem teljesen ez a helyzet. A mi makroszkopikus világunkban úgy tűnik, hogy a dolgoknak a helye pontszerű (nyilván a dolgok kiterjedésével kiegészítve, de pl. egy téglának a tömegközéppontja az pont). A kvantumfizikában a pozíciót nem egy – pl. három koordinátával megadható – pont jellemez, hanem egy állapotfüggvény. (De ez nem csak a pozíciónál, hanem más tulajdonságoknál is fennáll.)

> A kvantummechanika mivel bizonyítja…

Pl. a kétrés-kísérlet. Az elektron – vagy foton, vagy más elemi vagy összetett részecske – mikor az ernyőnek csapódik, akkor pontszerű, de miközben áthalad a két résen, interferencia alakul ki, mint a hullámok esetén. Mivel ez akkor is kialakul, ha egyesével lőjük ki a részecskéket, így az is kizárható, hogy a részecskék egymással lépnének kölcsönhatásba.

Vagy pl. az alagúteffektus. Egy részecske képes olyan potenciálgáton is áthaladni, amire amúgy nem lenne képes. Az elnevezés eléggé jól szemlélteti a dolgot. Van egy domb. Ha túl lassan gurítod neki a labdát, akkor nyilván nem fog átgurulni a domb túloldalára. Ha viszont meglököd annyira, hogy át tudjon gurulni, a másik oldalon nyilván a dombról való legurulás során elég nagy sebességre tesz szert. Viszont mi meg azt látjuk, hogy valami jön a domb felől és lassan. Olyan, mintha átvezetett volna a domb alsóbb részén egy alagút, és a labda azon keresztül gurulna ki.

Ízelítőnek ennyi talán elég…

> Az egész annyira hihetetlen.

Így van. Az ember csecsemő kora óta egy olyan világot próbál értelmezni, ami merőben más. A klasszikus fizika törvényei a mi makrovilágunkban levezethetők ugyan a kvantumfizika törvényeiből, de egészen más természetű a kettő. Azt, hogy egy fizikai objektumnak a helyét egy valószínűségi függvény írja le, azt nem tudod elképzelni, mert soha nem láttál, tapasztaltál ilyet. Maximum pl. úgy tudod elképzelni, mintha az az elektron nagyon gyorsan ugrálna egyik helyről a másikra. De a teljes valóságában szerintem nincs ember, aki el tudná ténylegesen képzelni azt, hogy milyen valójában egy elektron.

De szerencsére ott van a matematika nyelve. Ott nem kell megérteni valamit ahhoz, hogy műveleteket tudjak végezni velük, abból le tudjak vonni valamilyen következtetést. Nem tudunk pl. négydimenziós teret sem elképzelni. De remekül le tudjuk írni a matematika segítségével, hogy hogyan kell két négydimenziós vektort összegezni, ki tudjuk számolni, hogy a két vektor merőleges-e egymásra stb…

A dologról nem az dönt, hogy hihető vagy hihetetlen. A dologról az dönt, hogy jól írja-e le a valós történéseket, a modellből származó előrejelzések összhangban vannak-e a valós folyamatokkal. Röviden a dologról az dönt, hogy működik-e vagy sem.