Ha a kvantummechanika törvényei megengedik az univerzum spontán keletkezését, akkor kijelenthetjük, hogy világunk a semmiből keletkezett?

Ha semminek nevezzük azt, amiből keletkezett, akkor igen, mondhatjuk, hogy a semmiből keletkezett, ezzel nincs gond.

A kérdés ez esetben inkább az, hogy milyen jogon nevezünk "semminek" egy olyan dolgot, amely definíció alapján sem semmi? Hiszen a semmi azért semmi, mert nem mutat semmiféle tulajdonságot, ami alapján valaminek (bárminek) tudnánk nevezni. Viszont ha kvantumfluktuál, akkor az nem lehet semmi, hiszen vannak tulajdonságai (ha más nem, annyival biztosan jellemezhető, hogy milyen mértékű vagy milyen gyakoriságú a kvantumfluktuáció benne). Ha van bármilyen tulajdonsága, akkor az nem "semmi".

Az univerzumban a négydimenziós téridő fluktuál, nem a semmi, mivel az univerzumon belül sehol nincs olyan, hogy "semmi". A teljes univerzumot kitölti a téridő, amelynek viszont minden másodperce és köbcentije dugig van különböző részecskékkel - ha mással nem, akkor fotonokkal és neutrínókkal. Tehát semmiféleképpen sem nevezhető semminek. Éppen ezért valójában maga a semmi az legfeljebb egy hipotetikus dolog jelenleg, senki sem tudott még egyetlen darabka "semmit" sem soha megvizsgálni, mert univerzumunkon belül csak "valamik" léteznek, minden "valami". A "semmi" nem létezik benne, nincs neki helye, mert minden apró zugot kitölt valami.

"Ha feltételezzük, hogy az univerzum mikroállapotban a kvantummechanika törvényei hatására bukkant fel, akkor tényleg a semmiből jött."

Még ha ezt is feltételezzük, az szerinted miért jelenti egyértelműen azt, hogy az univerzum "a semmiből jött"? Mint írtam korábban, soha senki sem tudott egyetlen "semmit" sem megvizsgálni, hiszen univerzumunkon belül nem létezik a semmi. Vagyis halvány lila gőzünk sincs, hogy milyen lehet valójában a "semmi", sőt, még azt sem, hogy egyáltalán létezik-e, vagy egyáltalán létezhet-e. Tehát ezzel gyakorlatilag csupán annyit tettél, hogy az univerzum keletkezésének kérdésére a "fogalmunk sincs" választ egyszerűen önhatalmúlag kicserélted a "semmiből lett" válaszra, bár azt nem értem, hogy milyen alapon.

"Természetesen a fizikai törvény itt hidat képez a semmi és a valami között, de teljesen jogosan mondható, hogy a semmiből való, hiszen az univerzumot nem valami anyagból húzták ki."

Ebben megint miért vagy olyan biztos, hogy jogosan mondható? Továbbra sem tudunk semmit a "semmiről", még azt sem, hogy egyáltalán létezik-e, de te máris úgy kezeled, mintha ez egy valóban létező dolog lenne. Megint megkérdezem, milyen alapon mondható rá?

"Ha az ókori zsidó gondolkodást nézzük, akkor ott is ez a gondolat bukkan fel, csak ott a semmi és a valami között nem a fizikai törvény, hanem Isten a közvetítő:"

Azért abban gondolom egyetértünk, hogy a modern természettudományok által boncolgatott kérdésekben igazán nem sok relevanciája van annak, hogy az ókori népek miről mit hittek vagy mit nem.

"Vagyis a világ a szó szoros értelmében a semmiből keletkezett, de nem a semmi által."

Oké. Első körben akkor tisztázzuk, hogy mit is értünk "semmi" alatt? Hogyan definiálod, hogyan definiáljuk a "semmit"? Csak hogy biztosan ugyanarra gondoljunk mindketten, mikor a "semmiről" beszélgetünk.

"Ha egy atomot nézünk, akkor azt mondanám, hogy az elktronfelhő és az atommag közötti üres tér. Ott nincs semmi."

Nincs a fenét nincs :) Telis-tele van fotonokkal, neutrínókkal, virtuális részecskékkel meg egyebekkel. Ráadásul az atommag és az elektronfelhő közti részt is ugyanúgy kitölti a négydimenziós téridő, ami már önmagában sem lehet semmi, hiszen tulajdonságokkal rendelkezik. Szerintem itt lesz a gyökere a problémának, hogy téves elképzeléseid vannak a "semmiről".

Még abban sem lehetünk biztosak, hogy "keletkezett". Az is simán lehet, hogy örökké létezett.

Ahogy a hármas válaszadó is mondta: a pontos válasz az, hogy "nem tudjuk". Minden más csak tippelgetés.

8: [link]

Az, hogy "Hawking mondta", önmagában nem bizonyíték semmire. Sokak szerint az univerzum örökkévaló. Ez egy lehetőség, amit nem lehet csak úgy kizárni, érvelni kellene mellette, hogy miért nem lehet az.

A mi világunkban sehol sincsen "semmi".

Azért nincs, mert a világnak van egy olyan szabálya, hogy sehol se tudjuk egészen pontosan megmondani, hogy ami ott van, az milyen gyors, mennyi energiája van, stb.

Tehát, ha valahol az egyik pillanatban még nincs semmi, akkor a következőben már kell, hogy legyen valami, hiszen különben pontosan tudnánk, hogy abban a pontban a sebesség nulla, az energia nulla.

De ugyanúgy, ha ott van valami, akkor a következő pillanatban már valami másnak kell lennie, vagy másfelé kell mennie, más sebességgel - hiszen különben megint csak pontosan tudnánk, hogy mi van ott.

TEHÁT ez azt jelenti, hogy még az atommag és az elektron közötti teret is ezek a virtuális részecskék tölti ki folyamatosan.

Ezek után kérdés, hogy valójában mi a "semmi"?

A tudósok elképzelése az, hogy HA valahol létezik ez a semmi, akkor ott nem terjed a fény, a sugárzás, és nem lehet mozogni sem.

ESETLEG a gravitáció terjedhet benne.

Az pedig, hogy miből keletkezett a világunk... nos: valóban elképzelhető, hogy a világ is kvantumfluktuáció - de akkor ugye nem a semmiből keletkezett, hanem egy téridőből. Ez az egyik lehetőség.

A másik pedig az, hogy a világ anyaga mindig is létezett. Csak maga a téridő nem, amiben most vagyunk, mert ezt a világunk készítette.

A különféle istenekkel és szentírókkal kapcsolatban pedig kérlek, keresd meg a megfelelő fórumot, mert az a hely nem erről szól. A tudomány nem ezzel a módszerrel dolgozik .