Ez a szöveg mennyi igazságot tartalmaz?
"Google fordítás!!!
Az akkumulátorok nem termelnek villamos energiát, hanem inkább a máshol termelt villamos energiát tárolják, különösen szén, urán, természetes erőművek vagy dízelüzemű generátorok révén.
Tehát az állítás, miszerint az elektromos autó zéró kibocsátású jármű, egyáltalán nem igaz, mert a termelt villamos energia erőművekből származik, és sokuk szenet vagy gázt éget.
Ezért a mai közúti elektromos autók többsége szénalapú.
De ez még nem minden.
Aki izgatott az elektromos autók és a zöld forradalom miatt, az nézze meg közelebbről az akkumulátorokat, de a szélerőműveket és a napelemeket is.
Egy tipikus elektromos autó akkumulátor 450 kg, körülbelül akkora, mint egy bőrönd. 11 kg lítium, 27 kg nikkel, 20 kg mangán, 14 kg kobalt, 90 kg réz és 180 kg alumínium, acél és műanyag tartalmaz. Több mint 6000 egyéni lítium-ion sejt van benne.
Minden BEV akkumulátor elkészítéséhez 11 000 kg sót kell feldolgoznod lítiumhoz, 15 000 kg kobalthoz, 2270 kg gyantát nikkelhez és 11 000 kg rézércet.
Összesen 225 000 font földet kell eltávolítani egy akkumulátorért.
A legnagyobb probléma a naprendszerekkel a szilikátból a panelekhez használt kavicsos kavicsot csinálnak.
A megfelelő tiszta szilícium előállításához sósavval, kénsavval, fluoriddal, triklóretánnal és acetonnal kell kezelni.
Továbbá epehólyag, arzén, réz-indium-gálya-diszelenid és kadmium-tellurid, amelyek szintén nagyon mérgezőek.
A szilikonpor veszélyt jelent a dolgozókra, és a lemezeket nem lehet újrahasznosítani.
A szélturbinák költség- és környezetpusztítás szempontjából nem plussz-ultra.
Minden szélmalom 1,688 tonna (23 ház súlyának felel meg) és 1300 tonna betont, 295 tonna acélt, 48 tonna vasat, 24 tonna üvegszálat és a ritka, nehezen beszerezhető talajelemeket Neodiumot, Praseodimiumot tartalmaz. , és diszprózium.
A három penge mindegyike 40 000 kg, hasznos élettartama 15-20 év, ezután pótolni kell. Nem tudjuk újrahasznosítani a használt rotor lapátokat.
Lehet, hogy ezeknek a technológiáknak megvan a helyük, de túl kell tekintenünk a szabad közvetítés mítoszán. A „Zöldbe válás” utópisztikus ideálnak tűnhet, de ha reálisan és pártatlan módon nézzük a rejtett költségeket, rájövünk, hogy a „Zöldülni” ma többet árt a Földnek, mint amilyennek látszik.
Nem ellenzem a bányászatot, az elektromos járműveket, a szél- vagy a napenergiát. De a valóság nem annyira idillikus."
Többször találkoztam már vele.
A kérdés olyanoknak szól, akik képben vannak a villanyautókkal, mert nyilván én is utána tudok olvasni, de ez nem mindig elég ahhoz, hogy el tudja dönteni az ember, hogy igaz vagy sem.
válasza:"1. A jelenleg elterjedt lítiumakkumulátorok nem "nanotechnológiás" termékek." Mivel a téma a jövőre vonatkozik, ezért ez a kijelentés még ha igaz is, irreleváns. A CATL által kifejlesztett lítium-vas-foszfát akkumulátorokra már igaz a megállapítás, ebbe a tarományba esnek a kialakított anyagvastagságok és a jövőben ez még inkább igaz lesz.
2. Mégsem láttam még nyereségesen működő akkumulátorfeldolgozót...
Egyáltalán milyen technológiák vannak?
a) A pirometallurgia, mely a ledarált akkumulátort kb 8-900°C hőmérsékleten fél órán át hevíti. Ilyenkor az akku kb 50%-a elég, a folyamat végén keletkezik egy ötvözet, lítiumot tartalmazó salak, por, füst, jó sok CO2 és persze nem kevés energia kell hozzá. Jellemzően a nikkel és kobalt nyerhető így vissza, a többi megy a szemétlerakóba, a jelenlegi ipari megoldások nem teljesítik az újrahasznosításra előírt EU-s normákat.
b) A hidrometallurgia, mint a neve is sugallja, jelentős szennyvízképzódéssel jár. Itt a cellákat először szét kell szerelni, mechanikusan szétválasztani az összetevőket(anód, katód, elektrolit), itt is jön egy kb 300°C-os hőkezelés, majd a különböző típusoknál (dehogy is egységes az alapanyag!) eltérő módon bonyolult kémia folyamatokkal (különböző savak alkalmazásával) kiválaszthatók a fémek (Fe, Al, Cu, Mn, Co, Ni, Li, illetve a grafit). És itt sincs szó az akkumulátor teljes tömegének újrahasznosításáról, csupán a fémekéről! Az így újrahasznosított lítium pedig nagyjából ötször annyiba kerül, mintha bányásznánk.
Egyik technológia sem biztosítja a 99%-os újrahasznosítást. Ráadásul a jelenlegi ipari termelés nyersanyagigénye nagyjából 20 évente duplázódik, ami annyit jelent, hogy a következő 20 évben annyi nyersanyagra lesz szükségünk, mint amennyit előzőleg (az ipari forradalom óta) összesen felhasználtunk. Ennek az őrült nyersanyagigénynek a teljes újrahasznosítás sem teremtené meg az alapját.
válasza:"Az 30%-os éves növekedés mellett nem 2042-re. Számolj utána."
Meg is tettem (30%-os növekedés évente):
év - kitermelés - addig összesen
2021 - 106000 - 106000
2022 - 137800 - 243800
2023 - 179140 - 422940
2024 - 232882 - 655822
2025 - 302747 - 958569
2026 - 393571 - 1352139
2027 - 511642 - 1863781
2028 - 665134 - 2528915
2029 - 864675 - 3393590
2030 - 1124077 - 4517667
2031 - 1461300 - 5978967
2032 - 1899690 - 7878657
2033 - 2469597 - 10348254
2034 - 3210476 - 13558730
2035 - 4173619 - 17732349
2036 - 5425705 - 23158054
2037 - 7053416 - 30211470
2038 - 9169441 - 39380910
2039 - 11920273 - 51301184
2040 - 15496355 - 66797539
2041 - 20145262 - 86942800
2042 - 26188840 - 113131640
válasza: válasza:Nem, ez az általad linkelt statisztikából jön:
ahol 2021-ben 107 kT, 2022-ben 146 kT és 2023-ban 180 kT kitermelés volt megadva, és 2021-ből indul. Mivel a növekmény 2042-ben meghaladja a 6 MT-át, valójában mindegy, hogy 2021-től, vagy 2024-től számoljuk a 90 MT-ás becsült készlet kimerülését.
válasza:Aha értem. Én úgy vettem, hogy a 2024-es kitermelést nem tippeltem, hanem a 2023-as biztos adattal indítottam. Bár lényegtelen ha kicsit elszámolunk benne, mert egyik dátum sem hangzik valami jól. Amúgy szerintem vannak biztató fejlemények, mint több akkumulátor típus, műanyag helyettesítők több fajtája, nem fosszilis fúziós erőmű már épül, stb. De az sem lenne jó, ha elbagatellizálnánk és az sem jó, ha túl borúlátóan állunk hozzá.
Inkább már mellékesen így számoltam:
10% éves növekedéssel - a 67. évben - 2090-ben - 97 093 404 tonna
30% éves növekedéssel - a 25. évben - 2048-ben - 97 704 139 tonna
válasza:#35 Ha 2021-ben 106 kT, és 10% a növekedés (értelemszerűen 2023-ban csak 128,26 kT, amit a valóság megcáfolt), akkor is 2067-ben elérjük a 92,4 MT össz kitermelést.
Fúziós erőmű még nem épül. 2039-re (ha minden jól megy), akkor az ITER igazolni tudja azt a várakozásunkat, hogy ipari méretben lehet energiát termelni ezzel az eljárással. Majd utána lehet azon gondolkodni, hogy -a tapasztalatok alapján- lehet-e, érdemes-e fúziós erőművet építeni. A plazma egybentartására vannak már biztató módszerek, ám ez csak az egyik szegmense a problémahalmaznak. Ott van például az üzemanyag. Kellene trícium, az meg elég kevés van a Földön. Lehet(?) a Holdon bányászni, vagy akár az erőmű is megtermelheti magának, ha a kamrába lítiumot raknak, mert az energiatermelés során keletkező gyors neutronok erre nagyon megfelelnek. Egyetlen apró gond, hogy ezek a gyors neutronok nemcsak a kamrába helyezett lítiumot alakítják át, hanem az egész kamra anyagát. Olyannyira, hogy 4-5 évente cserélni kell. Na most ezt az alkatrészt próbáljuk már egy évtizede megfelelő pontossággal legyártani, eddig sikertelenül, viszont rengeteg pénzt felemésztve.
Nem tartom magamat borúlátónak, csak műszaki pályán dolgozóként látom azt, hogy mi az ipar reális teljesítőképessége.
válasza:Az ITER az fúziós erőmű és épül. Azon nem vitáznék, hogy kísérleti vagy prototípus vagy kész erőműről van-e szó. Épül, halad, majd kész lesz az...
ITER - wiki
"Az ITER (kezdetben Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor, a latin "iter" szó jelentése "út" vagy "ösvény"[1][2][3]) egy nemzetközi nukleáris fúziós kutatási és mérnöki megaprójekt, amelynek célja olyan energia előállítása, mint amilyen a Napban végbemenő fúziós folyamat."
science.org
"Óriási nemzetközi fúziós projekt nagy bajban van
Az ITER működése 2034-re halasztott, az energiatermelő reakciók pedig 5 év múlva várhatók"
válasza:Erőmű: villamos energia ipari méretben történő előállítására szolgáló létesítmény. Ilyesmiről az ITER-ben szó sincs.
Ahogyan a linkben is írják, a mágneses berendezések beüzemelése 2036-ban, míg a deutérium-trícium reakciók üzemi demonstrrációja leghamarabb 2039-ben várható.
válasza:Oké értem. Mint már írtam a 37-esben azon nem vitáznék, hogy mi az ITER pontos besorolása, hogy kísérleti modell, demo, prototípus vagy akármi más. Van amiben a pontos meghatározások számítanak és van amikor a lényeghez az pont, hogy mellőzhető. Ezt valahogy meg kell állapítani.
Olyan ez, mintha az első emberszállításra alkalmas autót nem neveznénk autónak, csak azért mert nem pontosan úgy használták, mint ahogy ma használjuk és nem munkába jártak vele és nem volt sorozatgyártásban. Azért mert csak demo utakat tettek vele, meg kísérleti utakat és bemutató utakat, attól az még autó és nem valami más.
Az első emberszállításra is alkalmas autót Nicolas-Joseph Cugnot (1725-1804) francia mérnök készítette 1769-ben és az még gőzmeghajtású volt. Így nézett ki és hát valóban nem hasonlít a mai autókra, de az volt.
Videón bemutatva a működését:
Nyilván más a benzinmotor és a benzinmotoros autó és a kereskedelmi gyártás is megint más.
Amúgy értem a felvetést!
.......
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!