Ha most visszamennenek a Holdra, ahol az Apollo missziok jartak, akkor be tudnak meg roffenteni a fel evszazada ott hagyott rovereket?

A feltötött akkupakk egy egészen jó ötlet - de valószínű, hogy az erős termociklusok már teljesen szétrongálták a fontosabb mechanikus részeket is.

a a csapágyakban használtak folyékony kenőanyagokat, akkor azoknak már annyi. Az elektromos csatlakozások, csavarkötések, stb. is már azóta teljesen szétkúsztak.

"Pedig régészeti (asztroarcheologiai (nem tudom, hogy létezik-e ez a kifejezés"

Akkor inkább szelenoarcheologiai.😀

#6 - a kerekek nem pneumatikusak, hanem acélrugós, tórusz alakú fémhálós szerkezetűek voltak.

A kerékgumi nem bírta volna ki a Hold felszíni hőmérsékletviszonyait, a szilikongumi meg nem elég szívós anyag az ilyesmire.

Nagyon pesszimistán ítélitek meg ezt adolgot, én 50% esélyt adok a "beröffentésre". Föltételezve, hogy az űrhajós aki az új akkut beépíti meghúz néhány csavart. Ha már úgyis kezében a szerszám.

Elektronika:

Akkoriban a CMOS technika még gyerekcipőben járt, valószínűleg klasszikus tranzisztokat, és "kőbaltás" TTL-logikai áramköröket használtak. Ezek az áramkörök kb. annyival ellenállóbbak a mai kereskedelmi csipeknél mint egy ősember egy 21.századi fotelharcosnál.

Garantált gyári adat: Raktározási hőmérséklet a "military" típusokra - 65 ... +150 °C.

Forrás: TEXAS TTL RECRPTEK 2. kiadás Műszaki Könyvkiadó Budapest 1978

#8 - azok a bizonyos korabeli tranzisztorok meg TTL-ek úgy hullottak a laboratóriumi készülékekben, hogy az izzószálas jelzőlámpák a megbízhatóság netovábbjának számítottak az átlag ötezer órás élettartamukkal!

Mellesleg tutira nem használtak hőre kényes félvezetőket olyasmire, amit egyszerű relékkel is meg lehetett oldani. Akkoriban még a fontosabb rádiókban is kerülték a félvezetők használatát.