Mi történne, ha hirtelen eltűnne a nap a naprendszer közepéből?
Felmerült bennem egy kérdés, amivel kapcsolatban több forrásból próbálkoztam utánanézni, de nem találtam választ. Remélem itt valaki tud adni némi útbaigazítást.
Ha a nap hirtelen eltűnne a naprendszer középpontjából, akkor - a fény és gravitációs hullámok terjedési sebessége miatt - erről kb. 8-9 perc múlva vennék csak tudomást olyan formában, hogy a nap fénye kialszik, valamint a körmozgásból áttér a föld egyenes vonalú mozgásba. Ezzel nincs gond, teljesen világos.
Ami ezzel kapcsolatban felmerült bennem az a következő: tegyük fel hogy van egy műholdunk, ami a nap körül kering, valahol a Nap és a Merkúr között. Ha a nap hirtelen eltűnik, akkor ezt a műholdunk legfeljebb 3 perc múlva érzékelni fogja. Ha ő ebben a pillanatban a Földre tekint, akkor viszont azt fogja látni hogy még egy darabig - nagyjából 10 percig - a Föld továbbra is körpályán kering. (műholdtól a Földig kb 5 perc alatt ér el a Nap eltűnésének a ténye, innentől újabb 5 perc míg a Földtől visszaér a műholdig az, hogy a Föld már egyenes vonalú mozgást végez).
Ezek alapján a műhold azt látta nagyjából 10 percig, hogy a Föld a semmi körül végez körmozgást. Ez viszont ellentmond a fizika törvényeinek. A kérdésem hogy a gondolatmenetemet hol rontottam el, vagy ha nem rontottam el akkor ilyesmi előfordulhat a valóságban?
"Ezek alapján a műhold azt látta nagyjából 10 percig, hogy a Föld a semmi körül végez körmozgást. Ez viszont ellentmond a fizika törvényeinek."
Nem jobban mond ellent, mint az, hogy a Nap hirtelen eltűnik.
"vagy ha nem rontottam el akkor ilyesmi előfordulhat a valóságban?"
Csak annyira fordulhat elő, mint a Nap hirtelen eltűnése.
Mire jó egy lehetetlenséggel indított alaphelyzetből bármilyen értelmes következtetést levonni?
Kicsit fogalmazzuk át a dolgot, kérdező.
A Napot képzeld úgy el, mint egy hatalmas örvényt, ami körül bolygók keringenek.
Ha eltünteted ezt az örvényt, akkor a víz azonnal elkezdi feltölteni a helyét - de amíg nem töltötte fel, addig a bolygók ugyanúgy keringenek körülötte.
Ilyen módon a műholdad valószínűleg tényleg azt fogja látni, hogy középen már nincs semmi különös - de a szélén még minden ugyanúgy kering, mivel oda még nem jutott el a feltöltés.
Ezzel a "hirtelen eltűnne a Nap" elmélettel nehéz elképzelni "mit látna" a műhold, az is hirtelen eltűnne a naprendszer bolygóival holdjaival együtt, megszűnne az az erő, ami összetartotta a rendszert.
A fénynek van sebessége, amit látunk, az a múlt, ami a Földön plyan közeli, hogy szinte mérhetetlen, de az univerzumban már mérhető.
A Napból kb 9 perc késéssel ér a bolygónkra a fény, a félyévnyi távolságokra lévő csillagokat vizsgálók évekkel korábbi eseményeket látnak a jelenben.
Visszatérve a "hirtelen eltűnne a Nap" teóriához, az az univerzum törvényeinek mondhat ellent, eltűnnek csillagok, de nem hirtelen.
Nem a fény terjedési sebessége az árdekes, hanem a megszűnő gravitáció (a feltevés szerint).
Van-e a gravitációnak terjedési sebessége, vagy a központi égitest "hirtelen eltűnése" azonnal hatna a bolygók mozgására?
Egyébként jó az örvényes analógia, amit 7-es írt.
De még szemléletesebb a kifeszített gumiszönyeg, ami a gravitációs mezőt a testek által keltett benyomódással szimulálja. A szemléltetésben ki lehet kapni a közepéről a napot és figyelni, ahogy a gumi véges sebességű felemelkedése megváltoztatja a mozgásokat.
Ez természetesen önmagában semmit nem bizonyít, de segít megérteni a valódi kisérletekkel igazolt jelenségeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!