Mi a tudományos megközelítése az iker utódok születésének? Van a folyamatra hosszabb tudományos ok vagy magyarázat?

Ha arra vagy kíváncsi, hogy mi az evoluciós előnye az ikerterhességnek, akkor az mondom, hogy semmi, de legalább nincs akkora hátrányna, mint a halva születésnek.

Tudnád pontosítani, hogy mire vagy kiváncsi?

A főemlősökben nem jó dolog az ikerterhesség. Még a négykézláb járó főemlősök esetében is kimutathatóan nagyobb a mortalitás a születéskor, illetve szüléskor, mivel szűkebb a szülőcsatorna, mint ideális lenne. Ezért aztán "kompromisszumot" kellett kötni, oké, nagyobb agytérfogattal jön világra az utód, de igen fejletlenül. Ez az embernél csúcsosodik ki a legjobban, ahhoz, hogy kvázi-önállóan meg tudjunk élni, kb. két évet kellene édesanyánk szíve alatt laknunk. Ugyanakkor a szűk medencére meg a mozgékonyság miatt van szükség. Így csakugyan, "evolúciós kompromisszumra" kényszerült a fajunk: a nők csípője valamivel szélesebb, oválisabb szülőcsatornát biztosítva, a a miénk meg szűkebb, ezzel (relatíve) nagyobb mozgékonyságot biztosítva.

De teljesen más példát is tudok hozni ilyen evolúciós kompromisszumra. A HbS recesszív-letális allél, az erre az allélre nézve homozigóták sarlósejtes anémiában nagyon gyorsan meghalnak a fejletlenebb országokban, de a fejlettekben is elég sokan. Van azonban egy nagyon érdekes dolog, amit úgy hívnak az evolúcióbiológiában, hogy heterozigóta-előny: ha összevetjük a HbS allél gyakoriságát a malária-fertőződések gyakoriságával, akkor egy nagyon meglepő dolgot találunk, ha ezt térképen ábrázoljuk: majdnemhogy teljesen fedik egymást, ezért is nem szelektálódott ki ez az allél. Számtalan példa van arra a biológiában, hogy egy allél recesszív-letális, de ha (erre az allélre nézve) heterozigótákban van jelen, akkor ez evolúciós előnyt jelent.

Az állatvilágban pedig az ikerterhességnek van egy nagyon egyszerű előnye: sok utód, az r-stratégista fajok például igen gyorsan kipusztulnának, ha a fekunditásuk kisebb lenne, pontosan ez az r-stratégisták lényege: addig nő a populáció, míg a környezet már nem tudja a fajt eltartani, majd összeomlik, és az egész kezdődik elölről.

Ha csapongó voltam, elnézést kérek, este egy szemhunyásnyit sem aludtam, nagyon fáradt vagyok.

Tudományos szempontból valami hiba csúszik a "gépezetbe".

Vagy valamiért több petesejt érik meg egyszerre, vagy a megtermékenyített petesejt valamiért szétválik.

Hogy ez pont hogy hátrány, mert fejletlenek, fentebb már kifejtették.

Illetve egypetéjű ikreknél, ha a szétválás nem teljes, szóval sziámi ikrek lesznek, még nagyobb hátrány ez az iker dolog.

Evolúciós magyarázata annyi, hogy nem annyira hátrányos, hogy teljes mértékben eltűnjön az a gén, ami hajlamosít az ikerterhességre. (Bár konkrét okot nem lehet biztosra mondani, de megfigyelhető családon belüli halmozódás, ami genetikai hajlamra utal)

#6

Hát ez a hozzászólás nem éppen "tudományos megközelítés", hanem egy halom saját okoskodás és tévedés.

A vadászó gyűjtögetők addig nevelték amíg alaposan meg nem tanult a gyerek járni, mert csak egy gyereket tudtak hordani magukkal.

A letelepedés után korban sokkal közelebbi testvérek lettek, mert a gyereket le tudták rakni, nem mászkáltak annyit.

Amúgy biológialag be van állítva, addíg általában nem esik teherbe a nő, amíg szopik a gyerek.

Én már válaszoltam egy korábbi hozzászólásban.

És az ilyen állítások nem igényelnek ellenérvet:

"A menopauza elvileg két utód nemzésére ad lehetőséget ha egymás után felnevelt két gyerekről beszélünk, ami összhangban van az ember várható maximális 120 év élettartamával."

"Az egy év terhességi időnek szerintem az volna az előnye, hogy a magzat védett körülmények között tölt el egy teljes ciklust, megtapasztalva a rá váró természeti körülményeket."

És nincs bennem semmi gyűlölködés, sem rivalizálás. Amit írtam nem a személyedről szólt, hanem a kommentedről. ¯\_(ツ)_/¯