Mi magyarázza az evolúciót?

Az evolúció nem ezeréves léptékekben működik (vagyis de, a bacik, vírusok, vagyis rendkívül rövid ideig élő organizmusok szintjén).

Ha nincs változás a környezetben, nem is igazán van evolúció. De a környezet változik. Természetesen rendkívül lassan (most tekintsünk el az ember által előidézett, brutál rövid idő alatt lepörgő éghajlatváltozásra).

Egy adott faj egyedei közt mindig lesz némi genetikai változatosság. Pici módosulás itt, pici ott. Ez sokszor hátrány, de néha előny. Előny = nagyobb eséllyel éli túl = nagyobb eséllyel adja tovább a génkészletét = elterjed az a vonás, ami a random véletlen miatt felbukkant.

Ehhez nem kell tudatosság. Nincs mögötte szándék.

A példádban: voltak olyan vadállatok, amelyek rikító szőrrel születtek. Mivel ezt észrevette a még nagyobb van, ezért ez az állat vagy éhenhalt, vagy megették. Na, nem is öröklődött tovább.

Amelyik viszont hasonló szőrűvé mutálódott, mint a környezet színei, előnyre tett szert.

Annyit javítanék, hogy léteznek nagyobb változások is.

Például a százlábúakból a 6 lábú rovarok egyetlen pontmutációval alakultak ki.

Kérdező!

Benned is van a szüleidhez képest kb. 18 mutáció.

Csak ezek valószínűleg közömbös helyen vannak, nem okoznak lényeges változást.

"Vagy a másik példa az, hogy a pillangó, vagy bármilyen vadállat szőre hogyan tudott úgy kialakulni, hogy "rejtőzködhessen""

Az állatok mind tökéletlen kombinációi a szüleinek. Öröklődés során a szülőktől kapott gének rekombinálódnak, és némi másolási hibákkal egy őj egyedet hoznak létre. Minden létező élőlény különbözik az összes többitől, kisebb-nagyobb mértékben.

A lepkék rejtőzködési mechanizmusa azon alapul, hogy minden lepke egy kicsit másként néz ki, mint a másik lepke, és a környezet válogat közülük az alapján, hogy melyik mennyire könnyen észrevehető a környezetében. Amelyik olyan géneket örökölt, hogy nagyrészt elüt a színe a környezetétől, azokat hamarabb veszik észre és fogják meg a ragadozóik, mint azokat, amelyek jobban beleolvadnak a környezetükbe. Így többségében a legrikítóbb lepkéket fogdossák össze és a puritán kinézetűek tudnak még sokkal több puritán kinézetű lepkét csinálni. Vagyis ha egy polulációból el vannak távolítva bizonyos szempontok alapján egyes egyedek, akkor a többiek génállománya fog feldúsulni a következő generációkban. Ezen alapul a növénynemesítés mechanizmusa is.

A fajok mindig változnak, hiszen a fajokat alkotó egyedek is mindig változnak, az utód-egyedek sosem pontos másai a szülőknek. Aztán a természet meg szelektál az utódok között ilyen-olyan szempontok alapján - nem tudatosan, hanem amelyik egyed kevésbé életképes a környezetben, amibe beleszületett, amiben él, az többnyire hamarabb is hullik el, így rövidebb idő áll rendelkezésére, hogy örökítse a génjeit. Így azoknak lesz esélyük több utódot létrehozni, jobban elszaporodni, amelyek olyan génállománnyal születtek, amelyek alkalmasabbak az adott környezetben való fennmaradásra, életre. Ezek a változások (mutációk) túlnyomórészt csak pici, gyakran szemmel nem is látható változások, de ha elég hosszú idő áll rendelkezésre, elég sok generáción át szelektál a környezet mindig hasonlóan, akkor ezek az apró változások akkumulálódnak, és idővel egyre szembetűnőbbé válik a különbség az eredeti szülők és az x-edik (10, 100, 1000, stb.) generációs utódaik között.

Nem biztos, hogy megfelelő hasonlat (vagy legalábbis nem biztos, hogy megfelelően fogod értelmezni), de ha elültetsz egy fát, és minden nap megnézed, ahogy növekszik, akkor egyik nap sem fogsz szembetűnő különbséget látni az előző naphoz képest - de ha összehasonlítasz két olyan felvételt róla, amelyek készítése között több év telt el, akkor azért elég szembetűnő különbségeket fogsz találni. Ugyanígy ha egy következő generációs utódot hasonlítasz a szüleihez, akkor azok többnyire elég hasonlóak, de ha 500 generációval későbbi ük-ük-ük-ük utódjukat, leszármazottukat hasonlítod hozzájuk, akkor azért már lehet felfedezni komolyabb különbségeket is - főleg ha nem csak kívülről, hanem anatómiailag is megnézed.

A mutáció. Sejtosztódások során folyamatosan keletkeznek kisebb-nagyobb hibák, ezek néha olyan helyen történnek ami aztán a születendő egyed külső tulajdonságaiban is megnyilvánul. Gyakorlatilag nem létezik két egyforma éőlény, mert a mutációk miatt mindenki legalább egy kicsit más, mint a többiek.

Ezek az eltérő tulajdonságok aztán a változó környezetben előnyhöz juttatnak egyeseket, hátrányba másokat. Amelyik egyed a legtovább túlél és a legtöbb utódot nemzi az ő irányába fog eltolódni az evolúció, hisz ő örőkítette tovább legtöbbször az őt sikeressé tevő tulajdonságok génjeit.

Szóval ez nem úgy megy hogy a kisegér tudja hogy neki a sötétebb szürke jó rejtőszín és gyorsan azt evolvál magának. Hanem eleve születnek világosabb és sötétebb szőrű egerek is, csak a világosakat könnyebben kiszúrják a ragadozók, emiatt inkább a sötétek élik túl. Ők örökítik tovább a saját génjeiket, és a következő generációkban egyre több lesz a sötét kisegér, egyre kevesebb a világos.

Dióhéjban ugyanez megy csak épp a szőrszínen kívül egyszerre az összes tulajdonsággal.

Az evolúció nem úgy működik, hogy az állatoknak meg lesz tervezetten az a tulajdonságuk, amivel jobbak a túlélési esélyeik, hanem történik valami teljesen random, ami vagy előnyös, vagy nem.

Vegyünk pl barna halakat a kék tengeren. Ha random megjelenik egy piros(abb) variáns, nem terjed el, mert könnyű észrevenni, ha meg valami megeszi nemigazán tud szaporodni (s így továbbadni a génjeit, amitől piros). Enneben egy kék(ebb) variánst nehezebb észrevenni, így az terjed el inkább, kiszorítva idővel az eredeti barnát.

Ugyanez a sztori az erdőben a barna-homokos vízben nem ilyen lenne. Ott a barna az eredményesebb rejtő szín, így a kék is a piros sorsára jut.

Az evolúció lassú változások sorozata, alkalmazkodás a környezethez.

Már írtak példákat, de nézzük kizárólag az ember (homo sapiens) evolucióját, ami folyamatosan zajlik.

Sok ezer évvel ezelőtt megtanulta, hogyan használja a tüzet annak is lett evolúciós következménye.

A megsütött, megfőzött ételeket könnyebb mrgrágni, funkcióját vesztette a szemfog (tépőfog), mérete lecsökkent, ma már ritka a feltűnően nagy méretű szemfog de előfordul.

Az öltözködéssel a szőrzet is funkcióját vesztette, az évezredek során a test nagy részéről eltűnt.

A szaglás, hallás, látás eltompult.

Ami viszont jól mérhető is, mert a jelenben is zajló evolúciós folyamat, az emberek magassága generációról generációra növekszik.

A 19. században egy 170 centis férfi magasnak számított, ma már az átlag 180 körül van, de nem is a centiméterek a lényegesek. A családokon belül elég általános trend hogy a gyerekek magasabbak lesznek, mint a szülők.

Az már az evolúció magasabb foka, amikor a változások olyan mértékűek hogy új alfajok, fajok jönnek létre.

Erre Darwin a Galapagos szigeteken talált rá, a viszonylag kis területeken élő pintyek az eltérő táplákozás mentén különültek el, változtak meg.

[link]

"a gyerekek magasabbak lesznek, mint a szülők."

Ez csak a mostani generációkra igaz, és inkább a táplálkozással, a kiegyensúlyozott élettel függ össze.

Ajánlom Zállatorvos 5 részes sorozatát. Itt az első rész:

[link]

Csak néhány dologgal egészíteném ki az előző válaszokat, amit gyakran még biológusok is rosszul tudnak.

# 1 Az evolúció nem alkalmazkodás. Az evolúió egy öröklődő tulajdonság gyakoriságának megváltozása a generációkon keresztül.

# 2 Környezet alatt a legtöbb embernek áltlában az abiotikus (élettelen) környzet jut eszébe, azonban ökológiai értelemben egy élőlénynek a rá hatással bíró többi élőlény is a környezetének része. És az adaptív evolúciót jelentős részét ez képzi, hiszen ez egy olyan rendszer, ami szintén evolválódik, tehát kölcsönhatásban állhatnak (pl. a ragadozó-zsákmány vagy élősködő-gazda koevolúciója).

# 3 Evolúció nem csak olyan populációkban van, amin a szelekció hat. A sodródást valamiért el szokták flejteni, ami baj, hiszen a genetikai sodródás konkrétan minden biológiai populációban van, míg a szelekció nem mindig. Oké hogy a fajképződésben nincs nagy szerepe valószínűleg (hiszen nem adaptív folyamat), viszont például a molekuláris polimorfizmus esetén nagyon fontos. Arról nem is beszélve, hogy az hogy egy adott mutációra mekkora szelekció fog hatni, függ a populációmérettől, hiszen kis populációban a sodródás erősebb, ezért akár káros mutációk is semlegesként sodródhatnak (lásd Tomoko Ohta közel neutrális elméletét).