Az ősrobbanás a semmiből jött létre, ez ellentmond minden fizikai (energia, impulzus, imp.momentum) megmaradásának, akkor miért nem vetjük el ezt az elméletet?
Most kérdeztem meg az MI-t erről és ő maga írta : "Az idő, az űr és a többi fizikai tulajdonság, amelyek a mai univerzumot jellemzik, valószínűleg nem léteztek az ősrobbanás előtt, mivel ez az esemény maga hozta létre ezeket a tulajdonságokat. Az ősrobbanásra vonatkozó elmélet azt sugallja, hogy a világmindenség egy pillanat alatt robbant ki a semmiből, és kezdte meg a tágulását. Az idő és a tér tehát az ősrobbanás után keletkezett, és a tágulás során folyamatosan fejlődtek."
Pontosan : 🔷➡Az ősrobbanásra vonatkozó elmélet azt sugallja, hogy a világmindenség egy pillanat alatt robbant ki a semmiből, és kezdte meg a tágulását.⬅ [link]
* * *
Ha a mindenség a semmiből jött létre, akkor a semmi önmagában hogyan tud felrobbanni? Miért feltételezi a tudomány, hogy a semmi az egy pont volt? Ha semmi sem volt és az robbant fel, hogyan jött létre ez a sok minden a világegyetemben? A semmiből, akkor az sérti az energiamegmaradást.
A tudomány/fizika/ önmgaával mond ellent ugyanis a semmiből nem keletkezhet energia nemhogy minden galaxis?
Planck nem a legkisebb mennyiségeket akarta megadni. Abból fakadóan, hogy a mértékegységeink önkényesek, esetlegesek, egy csomó képletünkben jelennek meg mindenféle konstansok. Tovább menve néhány fizikai mennyiségről kiderült, hogy tulajdonképpen ugyanannak a mennyiségnek más-más megjelenési formái, és kaphatnának azonos mértékegységet, de a rosszul megválasztott mértékegységeink miatt mindenféle váltószámokkal kell szorozgatnunk. Planck pont ezért úgy alkotta meg a mértékegységeit, hogy azok ne olyan esetleges tényezőkön múljon, mint a Föld forgásának a sebessége, vagy az ember méretének nagyságrendje, hanem alapvető fizikai konstansok határozzák meg a mértékegységeket. Pl. a hosszúság és az idő mértékegysége olyan, hogy a fénysebesség ebben a mértékegységben 1-nek adódjon. Meg a gravitációs állandó, a redukált Planck-állandó, a Coulomb-állandó meg a Boltzmann-állandó volt még kitűzve célként, hogy ebben a természetes mértékegység-rendszerben ezek mind 1-nek adódjanak.
Pl. ugye az általános relativitáselmélet következménye, hogy a háromdimenziós tér és az egydimenziós idő valójában egy négydimenziós téridő, elvileg le lehetne írni közös mértékegységgel az időt is, a hosszot is. De történelmileg nem így alakult, ezért jelenik meg egy raklap képletben a c, mint konstans. A képletek jelentősen egyszerűbbé válnak, ha olyan mértékegységrendszert használunk, ahol c=1. Pl. a speciális relativitáselmélet elhíresült képlete az E=mc² is annyira redukálódik, hogy E=m. Sokkal plasztikusabban mutatná a lényeget, hogy a tömeg az energia, és az energia az tömeg, valójában ugyanarról a dologról beszélünk, és úgymond csak történelmi okokból nevezzük a testek nyugalmi energiáját tömegnek és mérjük a hagyomány és a praktikum miatt más mértékegységgel. A Planck-egységek megalkotása során ez volt a cél.
A Planck-tömeg pl. 0,218 μg-nak adódik, ami kb. egy nagyobb baktérium tömege, van nála kisebb és nagyobb tömeg is. A Planck-töltés az elemi töltésnek a 11,706-szerese, nyilván van ennél kisebb meg nagyobb töltés is. A Planck-idő és hossz – meg más módon a Planck-hőmérséklet is – valóban megjelenik a kvantumfizikában, mint határ, aminél kisebb hibával elvi szinten sem mérhető idő és hossz. Hogy miért pont a Planck-hossz és idő ez a határ, annak az az oka, hogy többek között a kvantumfizikában nagy jelentőséggel bíró redukált Planck-állandó is ott volt a Planck-egységek megalkotásánál, mint 1-re kihozandó konstans. De ez nem jelenti azt, hogy a Planck-egységeket általában jelentenének valamiféle minimum vagy maximum határt. Nem erre lettek szánva. Nem jelenti ez azt sem, hogy ez a két egység valamiféle legkisebb egysége – kvantuma – lenne az időnek és hossznak. Ez hibás értelmezés. Ha a tér és idő kvantumos, diszkrét lenne, annak igen komoly, a makrovilágban is látható következményei lennének, és igen sok nehezen feloldható, alapvető geometriai ellentmondást vetne fel.
Amúgy a származtatott Planck-egységek között is – pl. sűrűség, feszültség, ellenállás – vannak extrém nagy, extrém kicsi, meg gyanúsan közepes mennyiségek.
Amúgy meg az időben visszafele történő extrapolálása az Univerzum tágulásának már jóval előbb a fizikai ismereteinknek, meg a fizikai törvényeink érvényességének a határába ütközik. Már csak ezért sincs végleges válasz arra, hogy az Univerzum kiterjedése véges-e vagy sem, ha véges, akkor mekkora, mekkora az Univerzum össztömege stb. stb…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!