Az ősrobbanás a semmiből jött létre, ez ellentmond minden fizikai (energia, impulzus, imp.momentum) megmaradásának, akkor miért nem vetjük el ezt az elméletet?

Te vagy az, Zoltán? Beleszorultál valami végtelen ciklusba, hogy nem tudod befejezni ezt?

De legalább magabiztos vagy és hát ez is valami. Annyira magabiztos, amennyire tudatlan....és bocs, de belefáradtam már, hogy a hülyeségeidre reagáljak, főleg azért, mert - mint akinek nincs inputja - figyelmen kívül hagyod az észérveket, így meg sem kísérlek már érvelni a felvetéseid kapcsán.

Mondd, miért jó neked az, hogy permanensen generálod a parttalan vitát?

> Az ősrobbanás a semmiből jött létre

Gondolom azt akartad írni, hogy az ősrobbanás elmélete szerint a világegyetem jött létre a semmiből. Vagy azt, hogy a világegyetem az ősrobbanás során jött létre a semmiből. De ilyet a tudomány nem állít. Az ősrobbanás elmélete annyit mond, hogy a világegyetem egy rendkívül sűrű és forró állapotból indulva jutott el a jelenlegi állapotába. Ez jó pár megfigyelés, mérés meg is erősíti, ezért nem hipotézisről beszélünk. De hogy a világegyetem hogyan jött létre? Arról a tudomány nem mond semmit, nem tud ezért nem is akar semmit mondani róla.

Vegyünk egy hasonlatot. Van mondjuk egy hatalmas tavad. Megfigyeled, hogy idén 144 tavirózsa van a tavon, tudod, hogy tavaly 89 volt, tavalyelőtt meg 55. Ha felfedezed a mintázatot – jelen példában a Fibonacci-számsort –, akkor felvetheted azt a hipotézist, hogy akkor 3 éve *lehet*, hogy 34, előtte 21, előtte 13 tavirózsa lehetett a tavon. De ez még azért így mégiscsak egy hipotézis, még ha teljesen racionális alapon nyugszik is. Viszont találsz mondjuk egy 5 évvel ezelőtti fényképet a tóról, amin látni, hogy vannak tavirózsák, és ugyan nem lehet pontosan megszámolni, de úgy látszatra nem sokkal több, mint egy tucat. Aztán beleásod magad, hogy a tavirózsák jelenléte hogy alakítja át a tó élővilágát, vagy a víz ásványi összetételét, lemodellezed, és azt találod, hogy a jelenlegi állapot nagyjából megfelel annak, mint amit a Fibonacci-sorozat szerinti növekedés modellezéséből fakad. Így már nem hipotézised van, hanem egymással egybevágó megfigyeléseid.

De mindez arról, hogy ki tette az első – vagy első kettő? – tavirózsát a tóra, hogy került oda, arról nem mond el semmit. Nem is akart. Meg arról sem, hogy 30 éve volt-e már a tavon tavirózsa. Ugyan a Fibonacci-számsort vissza lehet követni addig, hogy az egyik évben 1 tavirózsa volt, előtte meg 0, és a te okoskodásodat a tavirózsák növekedésének az ütemére vonatkozóan félre lehet érteni úgy, mintha azt állítanád, hogy a tavirózsa a tavadon egyszerűen csak a semmiből LETT, de te ilyet nem állítottál, te csak annyit tudsz – de azt megalapozottan, minden jel erre mutat –, hogy a tavirózsák száma legalább 9–10 éve a Fibonacci-számsort követi.

> Ha a mindenség a semmiből jött létre, akkor a semmi önmagában hogyan tud felrobbanni?

A robbanás eleve egy metafora. Az ősrobbanás azt fejezi ki, hogy – egy hétköznapi robbanáshoz *hasonlóan* – a világegyetem objektumai közötti távolság növekszik, méghozzá egy bizonyos módon… De nem egy hétköznapi értelemben vett robbanásról van szó.

> Miért feltételezi a tudomány, hogy a semmi az egy pont volt?

És akkor a távolság növekedésének a módjáról: Az olyan, hogy ha időben visszaextrapolálod a világegyetem objektumainak a helyzetét, az ugyanarra a pontra esik. A jelenlegi mozgásuk olyan, *mintha* 13,8 évvel ezelőtt ugyanabból a pontból indultak volna ki. Sőt azt is tudjuk, hogy igen nagy valószínűséggel 13,7999 milliárd éve is ugyanilyen volt a mozgásuk. (Semmi nem utal arra, hogy más lett volna, minden ma elvégezhető megfigyelés összhangban van ezzel a modellel.)

> A semmiből, akkor az sérti az energiamegmaradást.

Ez már sokkal bonyolultabb kérdés, de tulajdonképpen egyrészt nem biztos, hogy sérti. (Nem zárható ki az sem, hogy a világegyetem összenergiája jelenleg is nulla, persze ez igencsak messzire vezető felvetés lenne, ne is menjünk bele komolyabban. A lényeg, hogy teljes mértékben még akár ez az eshetőség sem zárható ki.) Illetve akkor sérti, ha feltételezzük, hogy az, amit te most semminek hívsz, annak nulla volt az energiája. De akár még az is lehet, hogy sérti az energiamegmaradás törvényét. Az energiamegmaradás törvényét mi a jelenlegi világunkból, annak megfigyeléséből fakadóan, a jelenlegi fizikai törvények tükrében fogadjuk el helyesnek.

Azért érdekesek azok az emberek, akik elutasítják a világegyetemnek a keletkezését azzal az érvvel, hogy semmiből nem lehet valami, és beszélnek egy olyan szuperintelligens entitásról, akiknek a világegyetem megteremtése semmiség.

De hogy a kérdésre válaszoljak:

1. Ha visszakövetjük az univerzum egyre gyorsuló tágulását, akkor azt kapjuk vissza, hogy valamikor réges-régen, még azelőtt, hogy a gyakorikerdesek.hu-t leprogramozták volna, az univerzum összes anyaga egy helyen volt. Ez természetesen csak egy elmélet, nem mondhatjuk biztosra azt, hogy biztos, hogy így történt, és nem lőhetjük fejbe, aki erről másként vélekedik, de az ősrobbanásra jelenleg sokkal több bizonyíték van, mint bármelyik másik elméletre. Így, amíg nem találunk egy olyan elméletet, amit alá lehet támasztani legalább annyi bizonyítékkal, mint az ősrobbanás elméletét, és az nem adna egy éppen olyan jó magyarázatot az univerzum keletkezésére, mint az, addig kénytelenek vagyunk elfogadni -- főleg, mivel ezt nem csak néhány zugmatematikus számolta ki a matekfüzetében, hanem csillagászati megfigyelésekkel is alá lehet támasztani --, hogy jelenleg nincs jobb elméletünk az univerzum keletkezésére, mint az ősrobbanás.

2. Soha nem mondta senki, hogy az univerzum a semmiből lett. Az elmélet csak annyit mond, hogy annak idején az univerzum anyaga egy nagyon apró helyen sűrűsödött össze.

3. Sokakban merül fel a kérdés, hogy oké, hogy az univerzum az ősrobbanással jött létre, de mi volt előtte? Erre azt szokás mondani, hogy akkor nem létezett idő, de ehhez hasonló válaszokat is hallani olykor-olykor, de az az igazság, hogy passz, azt senki sem tudja. A multiverzum elmélete szerint -- ami egy érdekes elmélet, de kb. éppen annyi tudományosan elfogadható bizonyítékkal van alátámasztva, mint az isten létezés, de mégis csak elgondolkoztató, mert nálunk sokkal okosabb emberek is gondolkoznak rajta --, könnyen előfordulhat, hogy amíg végigolvasod ennek a bepálinkázott atyafinak az okfejtéseit, valahol, tőlünk nagyon-nagyon messze, univerzumok születnek és szívódnak fel.

> Azért érdekesek azok az emberek, akik elutasítják a világegyetemnek a keletkezését azzal az érvvel, hogy semmiből nem lehet valami, és beszélnek egy olyan szuperintelligens entitásról, akiknek a világegyetem megteremtése semmiség.

És aki amúgy ugyanúgy megsértette az energiamegmaradás tételét.

A mi emberi agyunk a születésünk óta egy olyan világot értelmez, amiben a legtöbb dolog létezésének van kezdete, még több dolog létezésének feltételezhető a kezdete, de minden kezdetnek egyben van előzménye is. És vegyünk sorra néhány elképzelést:

- A világ a semmiből jött létre.

- A világ öröktől fogva létezik.

- A világot valamilyen metafizikai természetű entitás teremtette, aki a semmiből jött létre.

- A világot valamilyen metafizikai természetű entitás teremtette, aki öröktől fogva létezik.

Ha az ember következetesen végiggondolja, akkor mindegyik elképzelés pontosan ugyanolyan abszurdnak tűnik. Ilyen téren nincs különbség a négy állítás között.

A semmiből nem tud valami lenni, ez sérti az ok és okozat elvét.

Ha jól belegondolsz, a világegyetemnek nem is szabadna léteznie, hiszen a semmiből lett, mert az lehetetlen hogy mindig is létezett valami. Az egész egy paradoxon.