Ki tudunk látni az Univerzumunkon kívülre?

nem, akkor a tudósok vakarnák a fejüket, és keresnék annak az okát a saját univerzumunkban, hogy a galaxishalmaz miért közelít felénk.

Egy univerzum van számunkra, nem láthatunk ki belöle akkor sem ha esetleg több létezne. Ez a mi világmindenségünk, és ez minden, nem beletágul egy valamibe, hanem semmi nincs ezen kívül.

én tudományos beállítottságú vagyok, a tudomány alapvetöen az új jelenségeket egy már meglévö rendszerbe próbálja beilleszteni, és akkor kezd el új irányba gondolkodni és kutatni, amikor az sehogysem illeszthetö be az eddigi tapasztalatokba. Emiatt írtam, hogy elöször biztosra mondhatóan elkezdenék vizsgálni a konkrét esetben pl sötét anyag jelenlétének keresését gravitációs hatások megfigyelésével, a közeledö galaxishalmaz tágabb környezetének vizsgálatával. Ha sehogy sem illene bele az eddig kialakult képbe, akkor az új méréseik és eredményeik felhasználásával elkezdenék átszámolni az eddigi egyenleteiket minden lehetséges összefüggésben, mondhatni hibakeresést végeznének ezzel. Ha sehogy sem tudnák a matematikával sem összeegyeztetni akkor tartom valószínünek egy teljesen úton való elindulást. Ha kicsit belemerülsz a természettudományok történetébe látni fogod, hogy sok dolgot úgy fedeztek fel és bizonyítottak be, hogy valami "hibázott" a számolások és kísérletek során, és erre fókuszálva megtalálták a módját annak bizonyítására.

A tudományban az a jó, hogy képlékeny és nyitott abból a szempontból, hogy ha valamit nem tud hova tenni, akkor ezt ki is mondja, nem tesz olyan kijelentéseket mint egy vallás, hogy ez úgy van és kész, Isten így akarta. Ezért olvashatod minden megfoghatatlanabb vagy nem egyértelmüen bizonyított dolognál, hogy a tudomány mai állása szerint van úgy.

Ebböl fakadóan nem is foglalkoznak teljesen megfoghatatlan, kísérletileg bizonyíthatatlan dolgokkal. Vegyük pl. az ösrobbanás elméletét, ott is kimondják, hogy eddig tudjuk matematikailag vissza vezetni, nem jelentik ki, hogy mi az a szingularitás, egyszerüen elnevezték és ki is mondják, hogy ott a mai fizikánk és matematikánk értelmetlenné válik. Nem is kutatják pl, hogy mi volt az ösrobbanás elött, mert nem tudnak egzakt módon mit kezdeni vele. Nem mondják hogy nem volt elötte semmi, vagy hogy lesz-e vége a világegyetemnek és mi lesz utána. Emberi ésszel felfoghatatlan idötávlatokig el tudnak számolgatni dolgokkal azok alapján amit eddig kiderítettek, ezekröl sem mondják hogy így vagy úgy fog történni biztosan a jövöben. A már megtörtént dolgokat is az eddig kiderített eredmények alapján számolják, de ha holnap felfedeznek valami újdonságot akkor azt rögtön bele is illesztik a képbe, legalábbis elkezdik átírni az eddigi eredményeket. Ennek gyönyörü példája a relativitás elmélet és kvantumelmélet közötti jelenlegi "összeférhetetlenség" kutatása, ugyanis mindkettö eredményei kísérletileg igazoltak, nem zárja ki egymást a kettö, mégis van egy határ ahonnan az egyik vagy a másik müködik a megfigyelések alapján. Keresik a kapcsolatot a kettö között, de még nem találták meg, valószínüsíthetöen technológiailag még fejlödni kell ehhez.

Emellett azt is kimondják, hogy van egy bizonyos szint ami fölött kutathatatlan a dolog, mert fizikailag nem megoldható egy bizonyos méret alatt és fölött. Ezért marad valószínüleg örökre lezáratlan kérdés a világegyetem valós mérete és geometriája. Hogy elérünk-e valaha egy olyan szintet, vagy elérhetö-e egyáltalán egy olyan szint hogy ezt megtudjuk, az egyelöre fantázia kategória.

A lélek kutatására is tesznek egyesek kísérletet, de eddig semmilyen konkrét megfogható eredmény nincs arról, hogy a lélek összeköthetö-e a test fizikai folyamataival, vagy agyhullámokkal, megmarad-e vagy megszünik a halállal, stb. Ilyen dolgokban a tudomány nem is foglal állást. Biztosra mondható viszont, hogy ha bárki bármilyen kézzel fogható bizonyítható eredményt produkál, akkor gözerövel elkezdik tovább kutatni, azt is ellenörzéssel kezdik, mérési hibák kizárásával, stb.

A tudomány nem a "nagy igazságot és megoldást" mondja ki a világról, pusztán az eddigi összes összeköthetö tudásunkat foglalja össze a lehetö legegyszerübb és leglogikusabb formában megismételhetö eredmények alapján.

Nagyon egyszerüen azt szokták mondani, hogy egy modellt alkot a világról ami alapján megértjük annak müködését, szabályait, lemásolni teljesen ill. mindenre magyarázatot adni viszont nem tud.

"Ki tudunk látni az Univerzumunkon kívülre?"

Nem kötekedni akarok, de ez nagyjából olyan kérdés, mint a "mi van az északi sarktól északra?"

Az Univerzum = világmindenség.

Vannak olyan galaxisok, melyek közelednek: pl az Androméda. Kozmikus értelemben ez persze itt van a szomszédban, és közeledünk egymás felé.

Ezzel együtt is értem a kérdést. Viszont MINDEN megfigyelés azt mutatja, hogy minél messzebbre nézünk, annál gyorsabban távolodnak tőlünk a galaxisok. Olyannyira, hogy van, amit ma látunk, de holnap már nem fogunk, mert a fénysebességnél nagyobb ütemben nő a távolság. De nem azért, mert van rajtuk jó nagy hajtómű, ami hajtja őket, de még csak nem is Chuck Norris elől menekülnek (bár ezt még nem sikerült bizonyítnai 😁). Hanem a tér tágul. Vagyis egy bizonyos ponton (horizonton) túl gyorsabbnak LÁTSZIK a távolodás mértéke, mint a fénysebesség.

(azért írtam, hogy "látszik", mert ez egy illúzió, ugyanis egyik galaxis sem MOZOG gyorsabban a fénynél, hanem maga a tér tágul)

Ha egyszercsak elkezdenének feltűnni az égbolt egy brutál távoli szegmensében egyre másra galaxisok, melyek úgymond felénk zakatolnak, az jó nagy fejtörést jelentene a tudományos világnak. De nem kell aggódni, nincs ilyen, és minden bizonnyal nem is lesz. A fentiek révén az általunk látható univerzumban egyre kevesebb cucc van (miközben paradoxnak tűnő módon maga a belátható térfogat egyre nagyobb)

A legtávolabbról érkező fény a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás, ami akkor keletkezett, amikor az Univerzum 400000 éves volt. Ha már itt sem látunk felénk közeledő dolgokat (márpedig nem látunk), akkor valószínűleg nem is fogunk. Vagyis nem, nem érintkeztünk egy másik univerzummal.

"Az Univerzum = világmindenség."

De van látható és nem látható része neki. Nem?

"amin belül a tér tágulása nem haladja meg a fénysebességet az állónak tekintett megfigyelöhöz képest."

Pontosabban: Ahonnan jövő fény sosem került olyan helyre, ahol a tágulás sebessége nagyobb volt a fénysebességnél. Láthatunk olyan részeket, amik most már a fénysebességnél gyorsabban távolodnak. :-)

"Van. Látható résznek a megfigyelö azon méretü környezetét hívjuk, amin belül a tér tágulása nem haladja meg a fénysebességet az állónak tekintett megfigyelöhöz képest. Ezen a távolságon kívülröl már nem jut el hozzánk a fény."

De akkor meg mért írtad, hogy azon túl amit látunk, nincs semmi?