Azt olvastam (jó régen), hogy univerzumunk általunk lakott részére olyan szimmetria jellemző, hogy pl. ha az elektronokat az atommag körül keringő részecskeként képzelnénk el, akkor keringésük iránya mindig ugyanaz lenne. Igaz lehet?

Én nem vagyok különösebben hozzáértő, de se fülét, se farkát nem látom ezeknek az állításoknak.

Mi az, hogy "az általunk lakott része"? A tudományoknak pont az a lényege, hogy minél általánosabb megfogalmazást keresünk, csak épp nem találjuk (lsd. mindenség elmélete). Ez azzal jár, hogy nem csak lokálisan igazak bizonyos törvények, hanem mindenhol (amiből aztán lehet engedni lokális megkötésekkel az egyszerűsítés, szemléltetés, kvalitatív információ kinyerése miatt speciális esetekre).

A részecskék szimmetriája pont nem az, amiből lehetne engedgetni, mert - amennyire én tudom - már így is komoly gondok vannak az alapvető szimmetriákkal (CPT - charge-parity-time symmetry).

Kvantummechanikai ismeretek alapján tudjuk, hogy az elektron a térben szétkent, nem pedig pontszerű. Én egy valószínűségfüggvény keringését nem igazán tudom értelmezni, ha a "keringés" minden pontját ugyanakkora valószínűséggel (izofelület) található. Ezt pedig nem is tudjuk, mert az impulzusmomentum-operátornak egyszerre max 2 adatát ismerjük (ami általában a hossz és a z-komponens).

Azért felvetődött bennem, hogy valószínűleg arról a kísérletről van szó (1956), ahol a paritás és gyenge kölcsönhatás kapcsolatát vizsgálták. Az elektronok abban az esetben külső mágneses térben voltak, ami miatt felhasad az alfa és béta állapot. A kísérlet különlegessége, hogy a magok, amik mágneses térben voltak radioaktív 60Co magok voltak, amik elektron kibocsájtásával bomlanak. Az derült ki, hogy a spin (már az elektroné, ami nem "fordul meg" a tükörben) és a kisugárzott elektron iránya teljesen ellentétes, ami a tükörben nem valósulhat meg.

Hogy ne kelljen mindent kukába vágni (speciális relativitás, kvantumtér elmélet) kitalálták, hogy a "tükörben" nem elektron, hanem pozitron (nevezzük ezt antianyagnak) sugárzódik és együtt érvényes a töltés-paritás szimmetria.

1964-ben aztán kiderült, hogy ez sem igaz, amire orvoslat lett az idő hozzávétele, ami egyelőre töretlenül áll.

A spin nem az elektron """keringésére""" (jelentsen ez bármit is a fentiek értelmében), hanem saját tulajdonságára, a ""forgására"" (hasonlóan értelmezhető) vonatkozik. Ennek iránya viszont megegyezik a pozitron és elektron esetén, tehát nem igazán értem, milyen irányról lehet szó.

Remélem nem értettem félre a kérdésben szereplő felvetést!