Ki lehet annak az elméletnek az kitalálója, miszerint minden, amit az ember vagy bármilyen élőlény a jövőben tenni fog, az előre meghatározható a fizikai törvények végtelenségig részletes ismerete által?

Ezt úgy mondjuk, hogy a világ determinisztikus. Eszerint, ha a világ összes törvényszerűségét pontosan ismerjük és tudjuk alkalmazni, továbbá a világ jelenlegi állapotának minden apró morzsáját is ismerjük, akkor pontosan meg tudjuk határozni, hogy melyik pillanatban mi is fog történni. És igen, ha úgy tekintünk az emberekre, mint roppant bonyolult fizikai képződményekre, amiket teljes mértékben a fizika irányít, akkor nyilván előre megjósolhatók a tetteik is.

No de egyrészt ezt a szintű tudást elérni lehetetlen.

Másrészt - ha minden igaz - jelenlegi tudásunk szerint a világ nem determinisztikus, azaz vannak "valódi véletlenek". Az más kérdés - és jó lenne, ha valaki leírná, hogy ezt mégis miért gondolják -, hogy ez hogyan bizonyítható.

Nem érdemes keverni a mérés tetszőlege pontosságának korlátját a fizikai jelenségek általunk nem mérhető véletlenszerűségével. Ez két független dolog.

És nem érdemes hétköznapi szavak hétköznapi jelentétartalmával magyarázni ilyen dolgokat, mert azon túl, hogy bárki at érthet alatta, amit csak akar, ráadásul és legfőképpen nem lehet velük azoknak a jelenségeknek a lefolyását interpretálni.

Továbbá: egyelőre meghaladja képességünket annak eldöntése, mit is jelent az utolsó mondat pontoan. Jól hangzik, csak nincs mögötte tartalom. Fizikai.

Ahogy fent is írták, ez a determinizmus. Egyébként a relativitás-elmélet is ilyen. Einstein komolyan "hitt" abban (az egyébként nagyon is jól működő egyenletei ezt sugallták), hogy a múlt, jelen és jövő egyszerre létezik. Mint a filmszalag a VHS kazettán. A szereplők a filmben nem tudják, mi lesz a vége, de valójában már le van forgatva a film. Vagyis minden determinált.

Másfelől, ahogy fent is írják, a kvantummechanika - szintúgy elképesztően sikeres - tételei ezt kizárják. A mikrovilág, a legapróbb szinteken egyáltalán nem determinisztikus, hanem véletlenszerű. És itt nem arról van szó, hogy pontatlanok a mérések. A számtalanszor bizonyított Heisenberg-féle határozatlansági reláció kimondja, hogy van egy elméleti határ bizonyos fizikai mennyiségek egyszerre, teljes pontossággal való megismerhetőségére. Ilyen például a hely és az impulzus. Minél pontosabban tudod, HOL van a részecske, annál kevésbé van meghatározva az impulzusa, és vice versa. És ez nem mérési pontatlanság. Nem a méréssel van baj. Ilyen a világ. Ez azért lényeges, mert ebből következik, hogy ELMÉLETBEN SEM lehetséges, hogy akár egyetlen részecske minden tulajdonságát tökéletes pontossággal megismerd - nemhogy egy egész univerzumnyi részecskéét. Így aztán nem tudod megjósolni, mi lesz. Hogy tudhatnád, hogyha eleve nem determinált előre, mi fog történni?

Szóval van két elmélet, mindkettő elképesztően jól írja le a világunk működését, de egymással ellentétes kijelentést tesznek. Viszont mindkettőről tudjuk, hogy jóllehet jók, de hiányosak.

Saját vélemény? Ezzel nem meggyőzni akarok bárkit, de örülök, hogy kíváncsi vagy. Szerintem a világ nem 100%-ig determinált, de makroszinten elég jól determinálható. Egy-egy részecske "viselkedése" ugya nem bejósolható, viszont a nagyobb tárgyak (értsd: a mi méret-nagyságrendünkben) nem kvantum-objektumként viselkednek, így ki lehet kalkulálni, mi fog történni velük. Vagyis javarészt előre meghatározott, mi fog történni, csak van benne némi bizonytalanság.

NEM NEM ÉS NEM.

A kvantummechanika NEM zárja ki a determinizmust. Amikor kitalálták a kvantummechanikát, akkor nagyon sok embert zavart hogy az elméletből az jön ki hogy véletlenek az események. Emiatt azt gondolták, hogy biztos a kvantummechanika nem teljes, vannak rejtett változók amik megmondják hogy mit fog mérni valaki. Aztán elkezdték felépíteni így az elméletet, és látták, hogy olyan rejtett változó nem lehet, ami csak a részecskék állapotától függ. Viszont ha az lehetséges, hogy ha determinált, hogy én milyen kísérletet fogok végrehajtani egy rendszeren, akkor determinált a kijövetel. Ezt hívják szuperdeterminizmusnak. Mivel nem az állapot determinált, hanem annak is annak kell lennie, hogy mit fogok mérni az állapoton.

Bell egyenlőtlenség, kvazárok, idei nobel díj stb ha valaki utána akar nézni