Klórgáz lehetséges így?

Hát ha klórt raktál a vízbe akkor valószínűleg abból fog származni a klór szag. Mivel összességében nincs sok klór feloldva a vízbe, ezért ha raksz bele 1-2 evőkanál nátrium-karbonátot az megfogja kötni a szabad klórt.

Ha ez ivóvíz akkor lehet hogy ez nem a legjobb megoldás, mert kellemetlen ízt adhat a víznek, valamint egy kis mértékben lúgosítja is. De ha csak mosogatásra vagy ilyesmire használjátok a vizet akkor ez nem okozhat gondot.

Privát üzenetek váltása után kiderült, hogy hogyan is kerül a klór a vízbe. A klórtablettának az a megtévesztő tulajdonsága van, hogy nem klórgázt tartalmaz, mivel mint a neve is mutatja, az egy gáz és nem szilárd és pláne nem szinterelhető tablettaként.

A hatóanyaggal kapcsolatosan a kedves kérdező biztosított fényképes bizonyítékot (elválasztva!):

[link]

.eu/view.php?filename=635312642273_671664971144.jpg

Mint leolvasható a képről a tabletta triklór-izocianursavat tartalmaz. Feltehetően vízzel reakcióba lép és a klórcsoportokat lecseréli hidroxilcsoportokra (kvázi sósav-oldatot eredményezve). A nátrium-karbonátos semlegesítés előtt két dolgot kellene figyelembevenni.

1, Mivel a szódabikarbóna savak hatására szén-dioxidot termel, érdemes kiszámolni, hogy nem lesz-e veszélyesen sok ilyen mennyiségnél. Ha végül 100 g hatóanyag oldódott fel, akkor ahhoz 300g szódabikarbóna kell, amiből 3,5 mol CO_2 lesz, ami 0,080 m^3 CO_2 gázhoz vezet. Ez egy jobb szellőztetéssel nem veszélyes. Különösen annak tudatában, hogy valószínűleg mellékreakciókon keresztül már klór és párolgáson keresztül HCl már elkezdett távozni a rendszerből (szellőztetés ezért végig ajánlott).

2, Az addig oké, hogy a savas pH-t (pH = 2,88 ha jól számoltam) semlegesíthetjük szódabikarbónával, de a visszamaradó izocianursav (illetve annak tautomere) még mindig mérgező lehet. Valamilyen mértékben az is LD50 = 7700 mg/kg (FDA alapján). Jelen esetben ha egy 12 kg-os "ember" (inkább gyerek ez a súlyosztály) meginná mind az 1000 L vizet, akkor 50%-os esélye lenne elhalálozásra. Ez akkor lenne valódi veszélyforrás, ha eltekintenénk attól, hogy 14 L víz elfogyasztása egy felnőtt számára is biztosan halálos (lásd ionháztartás).

A fentiek értelmében megfelelő semlegesítési eljárás után a kérdéses víz alkalmas lehetne a legtöbb háztartási tevékenységre, azonban fogyasztásra nem. Ugyan az izocianursav nem okoz gondot, viszont a semlegesítés hatására rengeteg nátriumiont vittünk a rendszerbe: 300 g/1000 L a nátriumion koncentrációja. A boltokban árult ivóvízben 6,9 g/1000 L a nátriumion koncentráció (~negyvenszeres!). Összehasonlítva ezt a két értéket arra a következtetésre juthatunk, hogy a kérdéses víz fogyasztása erősen felborítaná a test ionháztartását, ami rövidúton vesekárosodáshoz vezet, hosszabb távon pedig halálhoz (az ionegyensúly felborulása könnyen vezet szívmegálláshoz pl.).

Summázva a könyvgyűlölők számára: ~ 250 g szódabikarbónát bele és lehet mosni, mosogatni, fürdeni vele/benne. Főzni, inni viszont tilos még azután is.