Miért fogadják el a tudósok Pütagoraszt?

22: Amit meg kéne értsél, hogy mindenki a maga korában élt. Azt, hogy ma valamit fikciónak tartunk (értsd reinkarnáció) ez előtt néhány ezer évvel tényként kezelték. Pont az lett volna a baj, ha az akkor élt tudosok megfelelő bizonyíték hiányában tagadták volna. Ez ugyan olyan, hogy Newton-on sem kérik számon, hogy nem ismerte a Higgs bozont. Ez egy olyan kor volt, amikor ez "természetes tudásnak" számított. Hogy ma túlhaladottá vált az a mai kor eredménye. Ugyanígy, hogy ma ismerjük a Higgs bozont, vagy pl. ismerjük a Maxwell egyenleteket (Newton szintén nem ismerte, mégis vannak alapvető fénytani eredményei /hozzá teszem, hogy ezek egy jelentős része hozzá járult a Maxwell egyenletek megalkotásához) ezt több száz évvel korábban élt embereken nem lehet és nem szabad számonkérni. Ezt amit te csinálsz azt hívják "totális ostobaságnak".

Tegyünk egy próbát. Próbáld bebizonyítani, de a Puthagorasz korában létező ismeretek alapján (nem, nem a mai ismeretekkel), hogy hogyan lehetséges, hogy megfigyelhető volt, hogy vannak tanult dolgok amik öröklődnek. Azaz a kisgyerek nem tanulta sehol és mégis tudja; míg egy másik kisgyerek ugyanazt nem tudja, de tud helyette mást. Úgy, hogy nem ismerték a géneket, és az egész öröklés és egyed fejlődés kérdésekről igen kevés ismeretük volt. Egyetlen egy más működő folyamatot mondjál ami ezt a megfigyelést magyarázni tudja. Mert ezt megfigyelték, leírták, ismert volt mindig is. Elárulom neked, hogy a molekuláris genetika ismerete nélkül (de még azzal is pokolian nehéz) nincs rá önmagában ellentmondásmentes elmélet amivel ezt a megfigyelést magyarázni lehetne. Bármely más elmélet már saját magának is ellentmond. Nem véletlen volt, hogy ez évezredekig a föld lakóinak nagy százaléka számára egy elfogadott és "sok mindent megmagyaráz" elmélet volt. Rengeteg jól megfigyelhető jelenséget lehetett vele magyarázni, és ez akkoriban bőségesen elegendő volt. Ez egyfajta axioma volt.

Ami szintén csúsztatás, hogy azt írod: "hogy előző életükben szúnyogok voltak." Nem, ebben soha sem hittek. A reinkarnáció csak egy fajon belül működött. Tehát egy szúnyogból soha sem lehetett ember (ezt később magyarázták bele az európaiak, pontosan azért, hogy még hiteltelenebbé tegyék a reinkarnáció fogalmát). Ember csak emberként tudott reinkarnálódni. Eleve nem ismerték a törzsfejlődést sem, tehát ők úgy képzelték az összes faj egymással párhuzamosan, egymással versengve fejlődik. És azt is tudták, hogy a fajok között nincs átjárás. Egy két eset van (bár ezekre csak ködösen emlékszem) amikor "büntetésből" egy reinkarnáció során valaki "alacsonyabb rendű fajba születik újjá" de ez egy irtózatos büntetés volt és kb. vége is volt (hogy utána mi lett arról nem beszél senki).

A dolog harmadik oldala, meddig veted el a vallásosságot? Az összes vallásos tudós tanait ki kell dobni? Mert nagy részük vallásos volt. Dobjuk ki Einstein (és kortársai) eredményeit? Menjünk vissza a kőbaltához (hú az nem jó mert akkor vissza jön a reinkarnáció is)? A vallás és a misztíkum hozzá tartozott a művelt emberhez egészen a legútóbbi időszakokig. És pl. a keresztényeknél is van "bűnbocsánat" meg "pokol" meg "mennyország" és a földi tettek következménye, hogy valaki a pokolra jut vagy a mennyországba. Mindenki aki ebben hitt akár csak 1 percig mind bolond?

Jahh igen, mint a viccben: "Felhívjuk a rádió hallgatók figyelmét, hogy egy bolond szembe megy az autópályán. - Egy? Hát az összes!".

#22

Mondanál egy tudóst akivel nincs semmi bajod?

Biztos találunk majd valamit amit amúgy nem tudnál elfogadni nála

Kedves kérdező!

Szerintem nem gondoltad te át ezt a kérdést kellőképpen.

Kit érdekel, hogy miben hitt Pütagorasz, ha egyszer a matematikában és filozófiában fontosat alkotott, és emiatt emlékezünk rá?

Azt például igen kevesen tudják, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb tudósa, Isaac Newton több időt szentelt okkultizmusnak és alkímiának, mint a mai értelemben vett tudománynak, amelynek alapjait gyakorlatilag ő maga rakta le, és amely óriási teljesítmény volt abban a korban. Sőt, ha úgy vesszük, ez éppenséggel csak növeli a nagyságát olyan értelemben, hogy a hasznos tudományra fordított ideje kevesebb volt, mint hisszük, mégis ekkorát tudott alkotni.

Ha Pütagorasz megmaradt volna lélekvándorlásban hívő átlagembernek, akkor a kutya sem emlékezne rá. Ami miatt mégis emlékszünk, ha a hozzájárulása a matematikához és a filozófiához. Ebből a nézőpontból pedig irreleváns, hogy hitt-e a lélekvándorlásban.

Elég visszataszító gondolat emberek maradandó tudományos (vagy akár művészi) teljesítményét annak alapján megítélni, hogy az élet más, irreleváns területein mit gondoltak, vagy csináltak. Ilyeneket diktatúrákban szokás művelni, nem felvilágosult társadalmakban.

Jav.:

Ha egy gyilkos találta volna fel ezt az említett tételt, akkor is ugyanolyan értéke lenne, mint ha egy szent