Miért és hogyan fejlődött ki az evolúció során az erkölcsi érzék az emberben?

#10 az empátia és az erkölcs két külön dolog. erkölcs az, hogy megkülönböztetsz jót és rosszat. nem azért nem rúgsz bele a mankós emberbe, mert nagyon átérezted a helyzetét, hanem azért, mert g*ciségnek tartod.

sőt pont azért is hasznos az erkölcs, mert akkor is segít dönteni, ha az empátiás készségeid épp nincsenek a topon, mondjuk ha zaklatott lelkiállapotban vagy a saját problémáid miatt. ami előfordul, de ugyebár ilyenkor sem lenne épületes dolog belerúgni egy mankós emberbe.

"mert nagyon átérezted a helyzetét, hanem azért, mert g*ciségnek tartod"

Pedig pont azért érezzük g*ciségnek mert az empátia révén átérezzük.

Az empátia pedig a rokoni közelséggel arányos dolog.

Miért nem tartjuk ugyanakkora g*ciségnek az állatevést mint az emberölést?

Talán mert az agyunk a fajtársainkkal való empatizálásra lett kialakítva, nem pedig a mókussal meg a tintahallal való empátiára.

"Pedig pont azért érezzük g*ciségnek mert az empátia révén átérezzük."

igen (bár az erkölcs kialakulásában jó pár más tényező is szerepet játszik), de ott helyben nem azért nem rúgsz bele, mert épp nagyon átérezted a helyzetét.

Öhm... de?

Na mindegy.

Nem az emberben fejlődött ki az erkölcsi érzék, mivel azt már készen megörökölte a nem emberi állatvilágtól. Az ember max. csak fejlesztette, színesítette ezt a morált.

[link]

Tehát a cikk írja, hogy az emberen kívül egyes állati fajok képviselői is felmutatnak olyan viselkedési formákat, amikre az erkölcsi értékrendjük készteti.

[link]

A főemlős majmok társadalmak szinte mindegyikében vannak a csoportot irányító vezérhímek (pl. a bonobók esetében nem, mivel ott a nőstények a dominánsak), és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy pl. amúgy az embernél általában agresszívabban viselkedő csimpánzokból álló kolóniákban a vezérhím afféle korlátlan hatalommal bíró despota, de ez messze nem igaz.

[link]

Konkrétan meg lehet figyelni, hogy a vezérhím uralmát a közösség elfogadja-e, vagy sem. A vezérség működőképességét komolyan alapozza meg az erkölcsös viselkedés, mert a jó vezérhím tényleg őrzi a békét (már a csimpánzléptékben értendő belső békét), megakadályozzák agresszívan a túl élesnek ígérkező személyes összecsapásokat, támogatják sokszor a kisebb esélyekkel bírókat, így a még túl fiatalkorúakat a túlkapásokra sokszor hajlamos felnőttekkel szemben, valamint a hátrányba kényszerített nőstényeket is védik, sőt, kimutathatóan empatikusan osztják meg az ételt (pl. csimpánzok olykor vadásznak és húst is esznek, és a nőstények pont ugyanolyan felfelé fordított tenyérrel kérnek a zsákmányból, mint mi is emberek, és ilyenkor az alfahím ügyel a leginkább arra, hogy a nőstények is jól járjanak).

Konkrétan a vezérhímnek ügyelnie kell az erkölcsös magatartására, mert fontos a népszerűség fenntartása a majomkolóniában is, és többségében ez működik is, de nem mindig!

Ám a nőstények is sokkal inkább úgy viselkednek, mint a hölgyek. Többnyire nem megelőzik a konfliktusokat, hanem inkább utólagosan békítenek, kapcsolatfelépítésben segítenek..

#12: "Pedig pont azért érezzük g*ciségnek mert az empátia révén átérezzük."

Nem hinném. Ez a szülő- ill. társadalmi programozás valamint a személyes tapasztalatgyüjtés eredménye jó sokáig inkább.

A kissé lelkiszegényebbre sikeredett gyerek azért nem rúg bele, mert tudja, hogy a szülő mérges lesz. Már tapasztalta azt is, hogy általában a felnőttársadalom elítélően néz az ilyen rugdosóra. Később is ez utóbbi erősen motivál minket pluszban, a már közben egyre jobban megizmosodó empátia (szerencsés esetben - ami egyébként szintén nevelés és tanulás kérdése is egyben) érzete mellett.