Miért nem úgy fejlődött ki az ember, hogy élvezzen tanulni miért éljük meg kínlódásnak mikor ha szeretnénk sikeresebb egyedek lehetnénk?

Mert rossz a módszer. Ami érdekel, azt szívesen tanulod.

Motivációs gondok vannak, nem evolúciósok. Az ego nem szívesen töri magát olyan dolgokért, amelynek nem sok hasznát látja.

Úgy fejlődött ki. Erre példa sok sok ilyen ember. A többi a félrenevelésre példa.

Az ember úgy születik, hogy nemcsak szeret, de tud is tanulni, sőt, ez az életeleme. Ám módszeresen le lehet erről nevelni úgy, hogy a szülője erről mit sem tud. 10-15 éves korára már késő. Nagy erőfeszítéssel pótolható valamennyi, de teljesen sose.

A kérdés megválaszolásához induljunk ki abból, amit már tudunk: Az evolúció ugye kiszelektálja azokat az egyedeket, akik képesek életben maradni és szaporodni. De itt le is zárul az evolúció szerepe a közhiedelemmel ellentétben.

Az ember teljesen függetlenül az agyi fejlődésünktől egyszer csak elkezdte használni a tudományos módszer egy kezdetleges verzióját. Elkezdte megismerni a környezetét, amihez csomó infót felhalmozott. A következő nemzedékek pedig elővették ezeket a jegyzeteket és megtanulták, hogy még nagyobb tudás birtokában legyenek.

Az evolúció olyan lassan működik, hogy még nem volt ideje megváltoztatni a hajlamunkat a tanulás élvezetére. És nem is volt érdeke ez, hiszen az ember tökéletesen le tud élni egy életet és képes szaporodni, minden fajta tanulás nélkül is. Tehát az evolúciónak nem is kell feltétlenül hatással lennie a tanulás élvezetének növekedésére. Nem feltétlenül szaporodunk sikeresebben, ha szeretünk tanulni.

Az élvezete a dolgoknak ösztönös reakció. Évmilliók óta jelen van a törzsfejlődésünkben. Nem alakul csak úgy át, még az ember nyomására sem.

Mert energiaminimumra törekszik a rendszer.

Evolúció arra ösztönőz, hogy minél kevesebb energiából tartsd fent az életműködésedet.

Minden erőfeszítés energiába kerül, és annak idején erősen meg kellett gondolni mire fordítod az nehezen megszerzett energiádat.

Gondoljunk bele, jelen borzasztó bonyolult civilizációs tudásunk több ezer évet ölel fel. A mai agy alapjáraton alkalmatlan ennek a tudásnak a befogadására.

Hol van ez a fajta tanulás már attól, amikor a törzsfőtől ellestünk bizonyos túléléshez szükséges dolgokat?

Elképesztő energiát kell mozgósítani mondjuk egy fizika PhD elvégzéséhez. Az ember lételeme a lustaság, mert képtelen előre tervezni általában. Óriási ellentmondás, ha ezzel megpróbálunk szembekelni.

Kedves Kérdező!

Az ember kifejezetten élvezi a tanulást, és abszolút lusta nincs. Sőt! Tanulás nélkül gyakorlatilag életképtelenek lennénk, mert megölne minket az unalom.

Szeretsz olvasni, Internetezni, TV-zni? Szeretsz beszélgetni másokkal? Begyűjteni infót bárhonnan? Kíváncsi vagy legalább egy picit akármire is? Élvezed, ha új ismeretek jutnak a birtokodba? Élvezed, ha megoldasz egy feladatot? Kellemes érzéssel tölt el, ha ezzel büszkélkedhetsz?

Éppen hogy az ember az egyik legnagyobb örömmel tanuló lényféle a Földön!

Ám nem mindegy, hogy élvezetből tanulsz, vagy kényszerből, és olyat, amire nem is vagy kíváncsi. Ha egész nap fagyival kell tömnöd magad, akkor azt is megutálod egyszer.

A társadalom már annyi tanulnivalót sóz a nyakunkba, hogy az elviselhetetlenül fárasztóvá válik sokak számára, ráadásul a tanulás már kényszerré-, és "gyilkos" versennyé vált, és az elhanyagolását fenyegetésre használjuk, hogy semmire se fog jutni nélküle senki se...stbstb.

Ez csak társadalmi kórkép, de ennek a pillanatfelvételnek a sötét tónusai képesek olyan mértékben felfokozni az érzelmeket, hogy ilyenkor már megfeledkezünk az aranyigazságról: az éremnek mindig két oldala van. :)