Miért és hogyan fejlődött ki az evolúció során az erkölcsi érzék az emberben?

Freud szerint két olyan tabu alakult ki az evolúció során ami minden kultúrában egyetemes, és a legnagyobb viszolygás övezi őket:

A beltenyészet (rokonházasság) és a szülőgyilkosság/rokongyilkosság.

Ezek pl kivétel nélkül minden kultúrában léteznek.

Ha valaha volt is egy olyan kis sziget ahol a kultúra része volt, hogy hálhattál a tesóddal, vagy következmény nélkül megölhetted egy hozzátartozódat, az a sziget rövidesen elnéptelenedett, mert nem volt életképes az ilyen szabadságot biztosító kultúra.

Az erkölcs mint a kultúra egyik része, megtart, keretet biztosít, segíti a csoport hosszútávú túlélését.

Az erkölcs tekinthető egy "lelki-érzelmi könyvelőnek" is.

Például ahogy egy valódi könyvelő is számontartja, hogy egy cégnek a hónapban mennyi volt a felvett hitele, mennyi a bevétele, és abból mennyit törlesztett, ugyanígy az emberi erkölcs is egyfajta könyvelésként számontartja ezt a mi agyunkban is.

Számoljuk a szívességeket amiket mi kaptunk (felvett hiteleink) vagy épp amiket adtunk (adott hiteleink) és igyekszünk ezeket vagy visszafizetni (megszabadulni a tartozástól) vagy épp ha azt tapasztaljuk hogy a hitelezettünk nem törleszt, akkor megszakítjuk vele a további kapcsolatot. Mint mikor a bank hitelképtelennek nyilvánít valakit.

Ez mind mind a túlélésről szól.

Az erkölcsi érzék egy elengedhetetlen része a csoportban élésnek, mert könnyen felüthetik a fejüket olyan egyedek, akikből hiányzik mindennemű altruizmus, és kihasználnák a saját fitneszük javára a csoportot.

Társadalomban, csapatban való együttélés csak akkor fenntartható, ha vannak bizonyos szabályok, amiket az egyedek betartanak. Például nem vágod agyon a csapatod többi tagját hogy elszedd a kajájukat. Mert ez lehet hogy a te szempontodból előnyös, hogy több táplálékhoz jutsz, de hogy a csapatod tagjait megtizedelted, emiatt a közösséges túlélésének esélye csökkent, így a tetted máris erősen kontraproduktív.

Szóval azok a csapatok, amelyek tagjaira inkább volt jellemző az erkölcsösebb viselkedés, hatékonyabban működő közösségekként nagyobb eséllyel maradtak fenn, és akár örökletes ösztönökön, akár tanítás által ezt az utódaiknak is továbbadták.

“Miért és hogyan fejlődött ki az evolúció során…?”

Egyrészt élettapasztalat, másrészt megfigyelések, harmadrészt tanítások alapján.

Ok-okozat. Hatás-visszahatás.

Miért?

Túlélés miatt.

#1:

Freud szerint két olyan tabu alakult ki az evolúció során ami minden kultúrában egyetemes, és a legnagyobb viszolygás övezi őket:

A beltenyészet (rokonházasság) és a szülőgyilkosság/rokongyilkosság.

-> A beltenyészet (házasság unokatestvérrel) soha sem volt tíltva, a rokonházasságokat (nem unokatestvér) pedig Egyiptomban és Rómában is gyakorolták.

-> A szülőgyilkosság/rokongyilkosság sem volt akkora tabu pl. az uralkodóknál, akik bármikor leszúrták/leszúratták az apjukat testvérüket a trónról, a történelemben még is szerepelhetnek jó uralkoódóként.

"Ha valaha volt is egy olyan kis sziget ahol a kultúra része volt, hogy hálhattál a tesóddal, vagy következmény nélkül megölhetted egy hozzátartozódat, az a sziget rövidesen elnéptelenedett, mert nem volt életképes az ilyen szabadságot biztosító kultúra."

-> Egyiptom azért ellétezett néhány ezer évig, és annyi idő alatt olyan birodalmak is szűntek meg, amelyek nem gyakorolták ezeket a szokásokat.

"Az erkölcs mint a kultúra egyik része, megtart, keretet biztosít, segíti a csoport hosszútávú túlélését."

-> A csoport túlélését talán, de az egyén túlélését nem, és mivel az ember társas lény (vágyik is arra, hogy az legyen), kénytelen volt kialakítani olyan szabályokat, amelyekkel meg bír lenni mások mellett.

Szóval lényegét tekintve (kisebb nagyobb pontosítással), de egyetértek azzal, hogy az erkölcs azért fejlődött ki az emberekben, mivel ez egy szükséges "rossz" ahhoz, hogy együttnevelésnek.

"az nem igazi erkölcs, hogy a közösség tagjai érdekből közös szabályokhoz tartják magukat. "

Pedig ez az erkölcs alapja. Az égvilágon semmi objektív, a génjeid továbbadása szempontjától eltérő ok nincs ami az erkölcsi rendszeredet magyarázná.

Az hogy ösztönösen képesek vagyunk érzéseket felismerni fajtársainkon, sőt, még oda is fajtársaink alakjait (arcát) képzeljük neha ahol azok nincsenek is (pl belelátsz a kenyérbe egy mosolygó arcot), az mind annak a jele hogy ösztönösen a társas kapcsolatokban éléshez lett idomítva a gondolkodásunk.

És az erkölcsi érzék is ilyen. A remete hiába vonul ki a társadalomból, a génjeit és a génjei útmutatasával létrejött agyát kiviszi magával a természetbe is.

Az igazi szabad akarat az lenne, ami a pszichopatáknak van. Ők valóban mindenfajta ösztönös lelkifurdalás (beépített büntetőmechanizmus) nélkül képesek azt tenni amit szeretnének.

Még a remetét is kötni fogják alapesetben a saját ösztönös erkölcsi szabályai.

Vagy mi az a "valódi erkölcs"?

Honnan származik?

Minek vagy kinek az érdekét szolgálja?

Vagy csak úgy öncélúan van?

5#

"A beltenyészet (házasság unokatestvérrel) soha sem volt tíltva, a rokonházasságokat (nem unokatestvér) pedig Egyiptomban és Rómában is gyakorolták."

A Rómás / egyiptomos rész azért ebben a formában nagyon durva torzítás.

Max a nemesek és a császári/faraói dinasztiák gyakorolták a tesóval való gyerekcsinálást.

Ilyen alapon "Európában is gyakorolták", lásd Habsburg ház. Azért lássuk be, az átlag parasztok, akik a népesség 95%-át alkották még 200 éve, nem hagyták hogy a bátyus felcsinálja a húgit. Ha igen, az szégyenkezést, megbélyegzettséget vont maga után.

"A

szülőgyilkosság/ rokongyilkosság sem volt akkora tabu pl. az uralkodóknál, akik bármikor leszúrták/leszúratták az apjukat testvérüket a trónról, a történelemben még is szerepelhetnek jó uralkoódóként."

Te magad írod le. URALKODÓKNÁL. Maroknyi embercsoportról írsz.

Európában több tízmillió ember élt már az ókorban. Időszámításunk szerint 1000-ben már több mint 50 millióan élhettek Európában. Ennek az embertömegnek szerinted hány százaléka volt király, császár, főnemes?

Pár száz vagy max pár ezer emberről írsz.

Igen, valóban, mindenki ismeri a Julius Caesar féle apagyilkosság esetét. De ezek a történelemkönyvek kiugró esetei.

Az átlag, TÖBBSÉGI paraszti vagy épp jobbágyi kultúra adta minden korszaknak a fő kulturális arculatát.

Érdemes a társadalmi piramis legfelső kasztjait kicsit máshogy kezelni egy korszak kulturájának tárgyalásakor mint a népesség fennmaradó 90-95%-át.

"Egyiptom azért ellétezett néhány ezer évig, és annyi idő alatt olyan birodalmak is szűntek meg, amelyek nem gyakorolták ezeket a szokásokat."

Már megint ugyanabba a hibába esel.

Egyiptomban sem dugott családon belül a népesség 99%-a!!!

Ha azt tette volna akkor nem létezett volna több ezer évig.

Az hogy darabszámra fél tucat vagy talán egy egész tucat faraó felcsinálta a húgát/nővérét, az nem azt jelenti hogy ez általános nemzeti dolog lett volna.

Olyan ez mintha Hitler vegetarianizmusából azt vezetnéd le hogy a németek az 1940-es években vegetáriánusok lettek volna. Vagy mintha egyes római császárok homoszexualitásából azt vezetnéd le hogy a népesség többsége homoszexuális lett volna. Vagy mondjuk Rettegett Iván családon belüli gyilkosságából, hogy tök okés volt megölni a gyerekedet...

"A csoport túlélését talán, de az egyén túlélését nem, és mivel az ember társas lény (vágyik is arra, hogy az legyen), kénytelen volt kialakítani olyan szabályokat, amelyekkel meg bír lenni mások mellett."

A csoport/társadalom az az egyének összessége.

Minden egyénre nyílván nem lehetett veszélyes a saját közösségi kultúrájuk, mert minden egyén halála az a csoport halálával egyenlő.

Az hogy pl évtízezredek óta a férfiak bevállalták a vadászatot és a más törzsekkel való hadakozást, az lehet hogy a fiatal férfiakra nézve egy erősen veszélyeztető eleme volt a kultúrának, de összességében az egész csoportnak növelte a túlélési esélyeit.

Elöször is azt kéne tisztázni, hogy mi az az erkölcs.

Kötelezően betartandó tövény ?

Társadalmi szokás, elvárás ?

Vagy az egyén saját maga által meghatározott és magára "kényszerített" viselkedés ?

Kapásból én is azt mondom, hogy az igazi erkölcs az, amikor valaki mások érdekében, saját magát korlátozza, talál ki, és tart be bizonyos viselkedési szabályokat. A lényeg hogy magunktól a saját döntésünk miatt, nem pedig kűlső kényszerítés okán.