Miért nem csinált az evolúció fájdalommentes szülést?

Tipikus hiba valamiféle nagyobb hatalmú teremtő erőt feltételezni a törzsfejlődés mögött. Az egész folyamat csillagászati számú véletlenen alapszik, semmiféle jobbító erő nem létezik. Az evolúciót nem érdekli, hogy te képes vagy katedrálist építeni, egy kis csúszómászó túlélésben körökkel lehet sikeresebb. És azt is nagyon fontos megérteni, hogy ugyan a folyamat nyilvánvalóan most is folyik, azok az állatok amiket most látsz, azok mind a természetes kiválasztódás győztesei. Ha most fájdalmas a szülésed, akkor az elmúlt évszázezredek és évmilliók alatt nem volt olyan szelekciós nyomás, ami a fájdalmasan szülőket hátrányba hozta. Ha az ősember meg-ungabungázta az ősasszonyt, akkor a szülés megtörtént.

"Én pl. rengeteg olyan nőt ismerek, akik konkrétan azért nem vállalnak gyereket, mert félnek a szüléstől."

Ez nem evolúciós kérdés, hanem modern korunk társadalmi-kulturális kérdése.

"Ha az élet értelme a reprodukció"

Ez csak annyit jelent, hogy amelyik faj képes hatékonyan fennmaradni és reprodukálódni, az továbbra is fennmarad. Ha nem, akkor nem indul be egy javító mechanizmus, hanem vagy történik egy szerencsés mutáció, ami segít nekik, vagy a faj (populáció) kiszelektálódik.

Ahogy írták már a szülés fájdalmassága főleg az anatómiánk (beszűkült medence+nagy fej) miatt van. Persze úgy egyébként van értelme annak ,hogy fájjon a szülés mert az arra készteti az anyát ,hogy minél védettebb, nyugodtabb helyre vonuljon. Viszont hiába fáj “jobban mint amennyire elég lenne” a szaporodási vágy erősebb. S szerintem még napjainkban is többen vannak akik egy vagy több gyereket vállalnak mint azok akik a fájdalom miatt egyet sem.

Fájdalommentes teljesen szerintem nem tud lenni, de ha születnek kevésbé fájdalmasan szülő nők s az ő vérvonaluk kezd domináns lenni akkor jó pár ezer vagy millió év s valóban könnyebb lesz szülni. De szerintem hamarább fogunk mesterséges külső méhet létrehozni a magzatok kihordására minthogy természetes úton változzunk.

Egyébként fáj meg minden de azért vannak akikkel jobban kicseszett a természet. Gondolok itt a hiénákra, a nőstények nemi szerve nem éppen szülésre alkalmasabb a mi anatómiánknál. Vagy a mindenféle kihalt meg még létező hatalmas állatok akiknél meg maga az aktus lehetett egy nagy mutatvány. S még témába vágó az olyan “elborult” szaporodási formák mint mikor mondjuk az egyik rovar a másikba petézik s a kikelő, fejlődő lárvák a gazdatestet élő óvodaként használják. Szóval belegondolva s összevetve más fajokéval mi még jók vagyunk, nincs akkora okunk panaszra.

Valószinűleg van fájdalommentes szülés, csak nincs akkora evoluciós előnye, hogy kiszorítsa fájdalmas szűlést. Például a halálos betegségek egy része is fennmaradt. Egy 30 éves korban jelentkező szivbetegség nem szelektálodik ki, mert addigra már bőven szaporodtak, főlleg az őskorban.

Még azon is el lehet gondolkodni, hogy netán nincs valamilyen evoluciós előnye a fájdalomnak ?

Egyébként van természetes fájdalomcsillapító mechanizmus, igaz a szülés UTÁN. De javarészt ennek köszönhető, hogy nagyon sok anyuka újra szeretne kismama lenni.

Születést követően felszabadulnak bizonyos hormonok és vegyületek, amik nem csak az anyai viselkedést váltják ki, de amolyan fájdalomcsillapító hatással is bírnak.

Én nem szültem, de állítom, hogy az a fájdalom, amit valóban át kell élni, és az ami megmarad az ember emlékeiben az más...

Ez is az evolúció mellékterméke, ugyanis a két lábon járás következménye.

Ez együtt járt a szavannák kialakulásával, az afrikai erdős területek beszűkülésével, ahol a megváltozott élettér miatt a magas aljnövényzetben szükségessé vált a túléléshez a két lábon járás.

Csakhogy ez anatómiai változádokkal is járt, a medence szűkülésével például, amit próbált ugyan a természet korrigálni, mégpedig azzal, hogy az ember utódai szabályosan koraszülöttek mind, értve ez alatt, hogy sokkal alacsonyabb fejlettséggel jönnek világra, tekintetbe véve, hogy a kiscsikó olyan fejlett, hogy születése után rövid idővel lábra áll, amire egy csecsemő nagyjából 9-10 hónap múlva képes.

Egy embergyerek hónapokig magatehetetlen, ezért ennél jobban nem lehetett a kihordási időt lecsökkenteni és ez a kérdésben vázolt fájdalommal is jár, de már olyan kompromisszum, ami mégis elégségesen fejlett utódokat hoz létre, megfelelő utódgondozás mellett biztosítva a faj túlélését és fájdalommal ugyan, de mégis lehetséges a szülés.

Ha olyan satnyák lettek volna régen a babák, mint amelyeket mi tartunk koraszülöttnek, akkor inkubátor hiányában elpusztultak volna, bár nyilván a szülés az kevésbé fájt volna, mert egy 1000 gr alatti baba, vagy egy 3-4 kg-os szülés között komoly különbség van.

"Egy 30 éves korban jelentkező szivbetegség nem szelektálodik ki, mert addigra már bőven szaporodtak, főlleg az őskorban."

azért ez nem teljesen így van. a 30 éves korban jelentkező bajok ellen az őskorban is elég erős volt a szelekciós nyomás, egyrészt mert akkor még bőven termékeny korban voltak, másrészt (és főleg azért) mert ha a gyerekek gondviselő nélkül maradnak, akkor az ő esélyeik is jelentősen romlanak megérni a termékeny felnőttkort.