A hűtlenségnek van valamilyen evolúciós háttere?
Ha igen, akkor mi?
Miért van megcsalás a világban?
Illetve férfiak esetén a régi idők fogamzásgátlási módszerei mellett szinte statisztikai törvényszerűség. Amíg egy rendes hűséges férfinek az élete során lesz mondjuk két-három (vagy népesebb család esetén öt-hat) utódja, addig egy összevissza kefélő Casanovának akár száz, vagy ezer is lehet.
A magára maradt nő utódjai persze rosszabb esélyekkel indulnak, mint egy életrevaló férfi támogatását élvezők, illetve a casanovák gyakran összeszedtek nem éppen barátságos betegségeket. Szóval az is érthető, miért nem halt ki a monogám hajlam sem az emberből.
Illetve vegyél hozzá olyanokat, hogy az ősi közösségekben gyakoribb volt a közösségi működés, közösségi gyereknevelés, nem volt akkora jelentősége a pároknak és kiscsaládoknak.
Kezdjük azzal, hogy eleve nem kizárólagos a monogámia.
Az ember például korlátozottan monogám, vagyis 10-15 évre.
"Az ember például korlátozottan monogám, vagyis 10-15 évre."
Nagy átlagban. Amúgy viszont nagy az egyéni szórás: valakinek testhez álló, hogy egész életre teljesen monogám, valakinek pedig a rövid ideig tartó monogám kapcsolat is elég nagy kihívás.
Na igen.
Vizsgáltak teljesen hűséges, életre szólóan monogám állatokat is.
Volt, ahol a tojások negyede mástól származott.
Nagyon előnyös dolog tud lenni a változatosság... mint ahogy a stabil kapcsolat is.
Nőknél például egy szokásos taktika az, hogy szerez magának egy nagyon jó apa férjet - a gyerekei pedig egy jó génekkel rendelkező másik pasitól származnak.
Ez így duplán előnyös a gyerekeknek - HA nem derül ki.
Nagyjából 2000 éve terjedt el a monogámia, gazdasági előnyök: pl. vagyon öröklése így biztosított. Utódok felnevelése több erőforrást igényel.
A civilizáció előtti (5000 éve) közösségek nagy valószínűséggel mind poligámok voltak. Az akkori viszonyok között ez jobban segítette a túlélést.
"Előtte 100 ezer éveken át, kb mindenki szexelt mindenkivel bármikor, bárhol állapot volt."
Ez már a főemlősök körében sem volt így, nem hogy az ősember esetén.
Tegyük fel, hogy egy olyan fajról beszélünk, ahol a monogámiát evolúciós hatások alakították ki. Embernél a kulturális hatások rendre felülírják a korábbi evo hatásokat, így az emberi viselkedést nem lehet puszta evo alapon magyarázni. (Emiatt az összes ilyen red pill / incel dolog is úgy baromság ahogy van.)
A monogámia egy csomó evolúciós előnnyel járhat, adott körülmények között:
- Gátolja a szexuális úton terjedő betegségeket.
- A hím szempontjából előnyös lehet közel lenni az utódhoz (védelmező hím hipotézis).
- általaban együtt jár azzal, hogy kisebb az egyedek közötti agresszió (nem kell verekedni a nőstényért)
- Nagyobb szülői figyelem jut egy utódra.
A nem-monogám viselkedésnek meg nyilván az az előnye, hogy nagyobb lesz a variabilitás, illetve a nem-monogám hímeknek több utóda lesz “bal kézről”, a nem-monogám nőstény pedig előnyösebb apát választhat.
Emit pedig értelemszerűen a két stratégia a szelekciós nyomások hatására versengeni fog, és létre fog jönni egy stabil állapot, tehát hogy vannak nem-monogám fajok, meg vannak monogám fajok némi nem-monogám kevert viselkedéssel (azaz “megcsalással”).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!