Miért nem az ősrobbanás az univerzum középpontja?

Már sokszor volt ez a kérdés.

A megoldás az, hogy a világunk tere növekszik, és ezért volt az, hogy egyetlen pici kis térrészből tudott indulni, mert mára ez a tér sokkal nagyobb lett. Ezért lehet olyan, hogy ma a világunk minden pontja ugyanolyan messze van az ősrobbanástól, mert nem fizikailag mozogtak, hanem a tér nőtt meg közöttük.

Elég nehéz ezt megérteni, általában úgy érzékeltetik, mint a felfújódó luftballont, hogy a felületén a felfújódás közben minden pont távolodik egymástól, de persze egy sík gömbfelület nehezen hasonlítható a térhez.

Én úgy próbálom ezt elképzelni, hogy a lufi vastagsága is nő, illetve nyúlik, a belső részei lassabban, mint a külső, vagyis egy tömör gumilabda talán a hasonlat, nem pusztán egy gömbhéj, ezzel jobban érthetővé válhat a jelenség, de az iránya mégsem megadható egy pontból, ugyanis mindenféle másodlagos mozgások azt elfedik előlünk és nem lehet mit-mihez viszonyítani.

Az anyag inerciarendszerekbe szerveződött, Naprendszerekbe, galaktikákba, galaxishalmazokba, azok szuperhalmazokba, stb... ezért az eredeti helyzete az ősrobbanásnak nem megadnató.

Képzelj el egy végtelenül rugalmas focilabdát. A labda felszíne az, ami most a lényeg, a benne levő levegő nem. Ha valaki elkezdi felfújni a labdát – aminek következtében a labda felszíne tágul –, akkor a labda felszínének melyik pontja a tágulás középpontja? A gömbnek nincs kitüntetett pontja. Bármelyik/akármelyik pont láthatja úgy, hogy a labda felszínének minden pontja hozzá képest távolodik, mintha ő lenne a középpont. Csakhogy bármelyik másik pont is így látja. És mindegyiknek igaza van, hiszen a labda felszínének minden pontja kezdetben ugyanabban az egyetlen szingularitásban van.

Oké, a labdán van egy szelep. Ettől tekintsünk el, és vegyük úgy, mintha a labda kvázi minden pontja szelep lenne. Így ebből a szempontból sincs kitüntetett pont. A labda felülete zárt, nincs egy határvonal, él, sarkok, amihez képest valamilyen kitüntetett pontot meghatározhatnák, de ha lenne, az is önkényes lenne. Meg persze a valódi labdán kívül is van világ, egy abban felvett koordináta rendszerhez képest lehet mondani azt, hogy a labdának ez és ez a pontja maradt fixen. (Már ha amúgy van ilyen pont.) De a világegyetem minden létező dolgok összessége, így nincs egy külső pont, amihez képest valaminek a fix, vagy mozgó voltáról beszélhetnénk, a világegyetemben nincs abszolút viszonyítási pont. A labda – nem mint felület, hanem mint test – persze rendelkezik középponttal, de itt most a felületről van szó, a felületnek a labda középpontja nem része, a labda felülete szempontjából ez a pont nem létezik.

Tehát az ősrobbanásnak a világegyetem kvázi bármelyik pontja a középpontja, hiszen valaha az a pont a világegyetem középpontján volt. Vagy éppen egyik pont sem középpont. Nézőpont kérdése. De az bizonyos, hogy nincs olyan megfontolás, ami alapján a világegyetemnek egy konkrét pontját kizárólagos középpontnak lehetne kitüntetni.

"Ha az ősrobbanás nem egy fizikai jellegű robbanás volt, hanem egy tértágulás kezdete, akkor azt úgy kell elképzelni, mintha egy lufi kezdene felfújódni. A rajta levő kétdimenziós világban bármely pontról nézve távolodik a többi. De az "univerzumban", vagyis a lufi felszínén nincs eredete, középpontja a tágulásnak."

---egy lufi nem kétdimenziós, tehát ha a felszíne tágul, akkor a belseje is tágul és akkor kellene lennie egy hatalmas üres térnek, viszont ilyen nincs, tehát ez a lufis-tágulós filozófia alaptalan...

schocko!

A világunk 3 dimenziós, és egy 4 dimenziós gömbnek a felszíne.

Ezért nem találjuk sehol a középpontját, mert NINCSEN rajta a felszínen!

Pont úgy, mint a lufinál, csak a lufit el lehet képzelni, azért hozzák példának.