Vízimajmok voltunk?

Aligha van valós alapja a vízimajom elméletnek (amit amúgy igen félrevezető elméletnek hívni).

Ha megnézed a ténylegesen vízhez alkalmazkodott állatokat (pl: vidra, hód stb) akkor láthatod ,hogy a végtagjaik rövidültek, nemhogy hosszabbak lettek volna mint az embernek.

Illetve szőrösek, spéci vízálló szőre szokott lenni az ilyen állatoknak. A cetek valóban csupaszok de azért mert ők inkább zsírral melegítik magukat és a szőr akadályozná őket az úszásban. Na már most az ember marhára rossz úszó de ahhoz ,hogy az úszás miatt csupaszodjunk meg igencsak nagy erőkkel kellett volna szeljük a habokat. De ez nincs így s nem is volt.

A szőr eltűnésének több köze volt az eszközhasználat fejlődésének (fejlődtek a fegyverek és egyre ritkábban került sor test test elleni harcra illetve feltaláltuk a ruházkodást is) és esetleg a szexuális szelekciónak (a kevésbé szőrösek vonzóbbak voltak, ma is azok legalább is a nőknél az esetek túlnyomó többségében mindenképp).

Ja, meg ne feledjük az olyan apróságokat mint a férfi nemi szervek elhelyezkedése. Vízi állatoknál általában ezek a testen belül vannak mert annyival kevesebb lógó micsoda akadályozza az úszást. Hát ugye az embernél ez sincs így.

Annyit esetleg el tudok képzelni reálisan ,hogy mondjuk egy akár ideiglenes “elmocsarasodás” segíthette a két lábra egyenesedést (mint ahogy a gázlómadaraknak is hosszú lábaik vannak amivel a sekély vízben lépdelnek). De semmiképp sem vízhez alkalmazkodottak vagyunk, messze nem.

@5: Én is :D Meg szerintem a legtöbben ezzel pont így vannak.

Bónusz játék: tippeljük meg, vajon mennyi idő elteltével jön valaki azzal, hogy "az valójában geoid".

A két lábra állás evolúciós elméletéről el tudom fogadni a kutatók "hivatalos" magyarázatát, amely szerint arra akkor lett szüksége az ember elődöknek, amikor a talajon kezdtek mozogni (lemásztak a fáról), időnként két lábra álttak, gogy messzebbre láthassanak.

A négy lábon járó emlősöknél is (pl az ürge, mormota, medve, stb) megfigyelhető, hogy két lábra állnak, felemelkedve távolabbról észlelhetik a veszélyt, vagy elérhetik a magasabban lévő gyümölcsöket, (arra is vannak példák a négy lábon járó emlősöknél.

Az, hogy az ember két lábon járó lénnyé fejlődött az "sürgette", hogy úgy a kezeit szabadon tudta használni, s egyre ügyesebb lett a két lábon járásban és a kézhasználatban is.

Pedig a vizimajom elmélet csak arról szól, hogy kb. fél millió évig élt vízzel szoros kapcsolatban az ember, vagyis többségében ott kereste az élelmet. Ráadásul ez csak a vége felé volt szoros - az elején pont úgy fán lakó lények voltak, mint a többi majom.

Ez alatt épp hogy elindult a fejlődés, még messze nem alkalmazkodott teljesen a vízhez.